Beavatás lehetne

Tartok tőle, hogy ünnepeink végetérnek általában az ilyenkor szokásos ünnepély befejeztével, de legkésőbb napjuk 24. órájának hatvanadik perce lejártakor. Egy hónap múlva, vagy bármikor később, már nem divat emlékezni rájuk. Kivéve, ha a kormány el nem agyabugyáltatja a megjelenteket, miként történt nálunk 2006 október 23-án.
Csoda-e, hogy ünnep szavunk értelme is elhomályosult? Tudatunkban is, és lelkünkben is?
„.Minthogy (…) az ünnepek lelki üdvünk előmozdítása, üdvös cselekedetek gyakorlása végett rendeltettek: legokszerűbbnek látszik, hogy az ünnep az üd és nap elemekből van öszvetéve. Bécsi Codex: innep.”Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára, (1862-74) nyomán. Tehát az ünnep üdvös nap, szent nap.
Hitehagyott világunktól mindkét szóösszetétel idegen. A népesség nagy részének halvány gőze sincs a szentség és az üdvösség mibenlétéről. Van, aki egyenesen gyűlöli a szentet, szent napjával, az ünneppel együtt. A fizetett munkaszünet jó, de az ünnep minek?
Folytassuk anyanyelvünk felől. A mindennapi szóhasználatban is érezzük talán, hogy a jognak igaznak és jónak kell lennie, hiszen az igaz is jó, és a jó is igaz, ennélfogva csak a jó és igaz lehet jogos. így e hármasság egy test, egy vér. Ellenpróba: a rosszra, a hazugságra nem lehet jogot alapítani.
Ide tartozik, hogy a jó önállósult származékai – jog, jobb kéz-, láb-, oldal stb – több más európai nyelvben is hasonló jelentésűek. Kivéve pl. a finnt. Finnül a jó hyrä, a jog oikea, az igaz totta. Nyelvédesanyánk tanítása szerint minden emberi közösségnek, gyülekezetnek, szövetkezésnek igaznak, jónak és jogosnak kell lennie. A családnak, a baráti közösségnek, magának az államnak, mert ha jóval átellenes útra, a rosszra tér, akkor bűnállam lesz. Még a foci sem kivétel: a hazugság, a csalás, magyarán a bunda megöli.
1932-ben Pável Morozov 13 éves szovjet fiú följelentete édesapját, hogy az igazolványokat ad banditáknak. Apját kényszermunkára vitték, majd kivégezték, Pávelt, becenevén Pavlikot, rokonai megölték. Állami- és pártrendelésre könyveket, színdarabokat, operát írtak róla, szobrot állítottak neki. Később kiderült, hogy mindez hazugság.
A szabadság jó: jog a jóra, az igazságra, a szépségre. Az elnyomás művészete ronda, gyökét tekinteve: rom-d-a. Tanúja ennek a Rákosi korszak építészete, festményei, irodalma.
A rosszra irányuló szabadság szabadosság: „olyan, mint”, de mégsem az, hanem az ellenkezője: önzés, erőszak, visszaélés, igazságtalanság. A rossz birodalmában bátorság kell a szabadsághoz. Hiszen ahol a bűn az erény, ott jótett a hazaárulás, a hazugság, a gonoszság, az ostobaság. A padlássöprés, a szülők följelentése, a haza kiszolgáltatása idegen hatalomnak, a tudás elárulása, a butaság, a rondaság kultusza.
Ebben éltünk a Rákosi-rendszerben, ez ellen lázadtak föl a munkások, a diákok és tanáraik, a pesti srácok, és rettegtek tőlük a rossz hívei, a kommunisták, akik elhitették magukkal, hogy jogukban áll ötleteket koholni, és soha nem látott emberkísérletet folytatni, hogy a világot megforgassák: homályba borítsák. Elméletük, naná! a fölvilágosodásból ered.
56 október 23-a után országszerte leomlottak a hazugság, a rút, a rossz falai. Azért történt mindez szinte varázsütésre, országszerte, mert a szabadság és a bátorság nem politikai és szociológiai, azaz nem külső jelenség, hanem benső. Ugyanis a jó és az igaz szellemi természetű, lélektől lélekig hat, nem kell hozzá szállítóeszköz, még akár villanydrót vagy rádióhullám sem. Az igazság és szellemtársai minden egyes ember lelkében élnek, és ha olykor nem is lángolnak, mégis örökmécsként működnek. Ideig-óráig el lehet fojtani őket, de elég egyetlen igaz gondolat a hazugság világában, a remény abban a pillanatban az összes szívben fölragyog. Ez történt 56 októberében Pesten, Szegeden, Pécsett, egyetemeken, gyárakban és bányákban, a legeldugottabb kis falvakban is.
Pedig nem volt internet, és a telefon is ritkasságszámba ment.
A forradalom, az igaz és jó szinte órák alatt győzött országszerte, a sortüzek, meg a sötét erők szervezkedése ellenére.
A győzelem lényege a lelki fölébredés volt. Bátorrá tette az addigi gyávákat is.
Jöhetett és jött is a Vörös Hadsereg roppant erőkkel. A csatatereken másodikak lettünk a dolgok túlereje miatt, ám a lelkek ereje akkora volt, hogy a Haynauét fölülmúló megtorlás ellenére sem folytathatta Kádár ott, ahol Rákosi abbahagyta.
A mostani, Európa ellen szervezett népvándorlás viharában előttünk világít a nagy példa.
Ne feledjük, amiről eddig nem szóltunk: Jézus példája.
Ő az igazság, a jóság, a szeretet szellemi erőivel győzte le a világot. Nem csak gyilkosait, hanem a halált is.
Ha vele tartunk, átölel bennünket.