Beavatás

 

 

Semmi kétség, Isten roppant gonddal választotta ki Józsefet ama több ezer korabeli férfi közül, aki joggal vallhatta magát Dávid házából valónak. Ha valaki ezer évet visszalapoz a Szentírásban Dávid történetéhez, bizony jócskán talál királyi gyermekeket. Ezek nyilván szaporodtak az évszázadok során. Miután a zsidóság az örökletes nemességet nem ismerte, a babiloni fogság és a háborúk a vagyoni viszonyokat jócskán átrendezték, az ivadékok szépen belekeveredtek a népbe, ami persze szintén leszármazottja vala más híres embereknek… Bizonyára akadt a Józseffel egy ívásúak között gazdag, tudós és vitéz, mégis ő, a senki ács lett a gyámola Isten fiának. A mesterember, aki az eszéből, és keze ügyességéből élt. Összes szerszáma elfért a tarisznyájában.

Jézus megízlelte a szegények életét, a menekültekét, az üldözöttekét. Égi Atyja nem adott neki és családjának semmit, ami kiemelte, és ezáltal szembefordította volna osztályos társaival. Ám mihelyst a szó szoros értelmében életbevágó dologról volt szó, azonnal intézkedett.

Elküldte angyalát, amikor Mária várandóssága miatt Józsefnek lelki támogatásra volt szüksége ennek a – valljuk be – nem közönséges helyzetnek az elfogadásához.

Nem tudjuk, hogy Mária mit mondott neki, mit nem, csak azt képzeljük el, hogy hogyan jártunk volna el mi József helyében? Rögtön elhittük volna Máriának az Angyali Üdvözletet?

Jó tudni, hogy akkoriban nem hosszú udvarlás, esetleg együtt lakás után kötöttek házasságot a fiatalok. Alig ismerték egymást, mert leginkább házasságközvetítők boronálták össze őket.

Az Úr nem vette el József szabad akaratát, de angyalával megüzente neki az igazságot: "József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől." Nem a rómaiaktól, vagy a szegénységtől!

Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: "Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül, és Emmanuelnek fogják hívni." Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala.” (Mt 1,20-24.)

*

Az evangélisták közül Lukács hosszasan szól arról, hogy Mária meglátogatta várandós rokonát, Erzsébetet, Keresztelő Szent János édesanyját. Milyen angyali tapintat van ebben a döntésében! Mária nem akar József terhére lenni, amíg az lelkében vívódik!

*

Máriának vajon lehettek-e gyönge pillanatai?

*

Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat és Erzsébetet elöntötte a Szentlélek. Hangos szóval felkiáltott: "Áldottabb vagy te minden asszonynál és áldott a te méhednek gyümölcse! – a Szentlélek egyetlen szempillantás alatt megvilágosította! – Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Amint felhangzott fülemben köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat méhemben.” A bölcsesség kiáradás, nincs útja, gátja, iránya: a próféta magzat már mindent tudott!

A megerősítés bizonyára jól esett Máriának is.

Erzsébet így folytatta: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked." (Luk, 1,40-45) Erzsébet tehát mindent tud, ami abban az életpillanatban tudható a Megváltóról, és az ő saját kis magzata jövendő üdvtörténeti szerepéről. De nem csak tud! Olvassuk el még egyszer az ő előbbi, tüzes, szeretettől lángoló szavait! Nos, Mária erősen rászorult idősebb rokona: nagynénje? okosságára, életbölcsességére, de még inkább a szeretetére! Mert valljuk be, ezt most Józseftől éppen nem kaphatta meg, csak Erzsébettől, és az ő méhében ujjongó Előfutártól!

Mi, apák, jó, ha tudjuk, hogy a várandós asszony más-állapotban van. Másként látja a világot, és mindenekelőtt sokkal érzékenyebb, mint egyébként.

*

Józsefnek továbbra sem volt könnyű. Lukács evangéliuma szerint Karácsony éjszakáján a pásztorok „Odasiettek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.” (2,16) Senki mást. Tehát a szülésben József volt Mária egyetlen segítsége. Bizonyára ő készített melegvizet, ő vágta el a köldökzsinórt. Ki más? Száz éve és annak előtte nem kórházban jöttek világra a babák, hanem általában otthon. A legjobb esetben bábaasszonyok vezették le a szüléseket. Nélkülük a nőrokonok, esetleg szomszédasszonyok segédkeztek. Ha ilyen sem akadt, mint a betlehemi istálló környékén, akkor maradt a férj, akinek ez volt az első apai helytállása.

Apává avatása.

Dolga végeztével József talán kiült az ég alá, és gondolkodott egyszerű életének elképesztő fordulatáról, és az Úr iránta való különös gyöngédségéről. Talán fölizzott a szíve a mennyei ragyogás láttán, amit az odabent hajbókoló napkeleti bölcsek csillagnak véltek.

Persze, a tudomány, tudomány.

A keleti egyház „Jézus születése” ábrázolatain szerepelnek pásztorok, állatok, Háromkirályok, angyalok – és a Szűzanyától meg egyszülöttjétől távolabb a magában búslakodó, némelyik képen szinte duzzogó József. A festők látomásában bizony, lehetett így is. Ne feledjük, hogy a keleti kereszténység ikonfestészetének alapszabálya, hogy csak az festhet, aki szent látványban részesült. Nincs művészi képzelődés, csak égi látomás. Nélküle káromlás festeni.

József szomorkodása sem érthetetlen: apa lett végre és mégsem. Fia született, de még nevet sem adhatott neki, hisz a gyermek nevét az apja választja. Mi lesz a helye neki ebben a különös családban? Gondoljunk arra, hogy József semmivel sem volt okosabb nálam, vagy nálad, és mi sem őnála. Sőt, apává válásunkkor egy kicsit mi is más állapotba kerülünk…

A mennyei ragyogás élt az istálló fölött: még ugyanezen az éjszakán figyelmeztette a bölcseket, hogy nem menjenek vissza Heródeshez, és szólt Szent Józsefnek, hogy fusson családjával együtt Egyiptomba. Ő ezt azon nyomban, minden kételkedés nélkül meg is tette. Most már teljesen biztos lehetett abban, hogy a világtörténelemben férfiember nem részesült oly mérhetetlen megtiszteltetésben, mint ő. Ő, a senki ácslegény, akivel az Úr állandó kapcsolatot tartott. Meg is találta az angyal időben, amikor megvitte neki Egyiptomba Heródes halálhírét… (Mt 2,19-20)

*

Józsefet akkor említi utoljára a Szentírás, amikor a 12 éves Jézus elmaradt a Templomban. Szülei hazafelé tartottak. „Azt gondolták, hogy az úti társaságban van. Már egynapi járásra voltak, mikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték. Három nap múlva ráakadtak a templomban. Ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezte őket. Hallgatói mindnyájan elámultak értelmességén és feleletein.” Erről már töprengtünk régebbi Beavatásban.

„Mikor megpillantották, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: "Fiam, miért tetted ezt velünk? Látod, atyád és én bánkódva kerestünk." "Miért kerestetek? – kérdezte. Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem?" (Luk 2,45-48)

Nem Józsefében!

*

József, a kereszténység legnagyobb misztikusa, őrizte titkát. Emberszíve olykor tán még emlékezett régi sajgásaira, ám már megvigasztalódott a Gyermek és az Atya szeretetének édességében.