Beavatás

Kisboldogasszony napján, szeptember 8-án elmerengtem Trianonról, a szörnyű békediktátumról - országot megcsonkították, gazdaságilag tönkretették, hadsereget nem tarthatott. Mi a helyzet ma? Mert akkor történt, ami történt, a tegnapi meccsen kihagyott gólhelyzetet ma már nem lehet berúgni. Lesz-e visszavágó? Ha lesz, mikor, miként? Klebersberg Kunó, 1922-1931 között vallás- és közoktatásügyi miniszter, erősen készült rá. Arra gondolt, hogy "kultúrfölénnyel" nyerhetünk. Az volt a célja, hogy "Magyarország Európa e részének kimagaslóan a legműveltebb állama legyen." Ezért épített több ezer iskolát, a közép- és fölsőiskolák szintjét világszínvonalúvá emelte. A Bethlen-kormány nem sajnálta a nemzetre a pénzt. "Ma nem ünnepségekkel, hanem csak a szociális politikának, a kultúrpolitikának, az alsó néposztály érdekeit szolgáló közgazdasági politikának, a népbarát kormányzatnak és a hazafiságnak összefonásával gyárthatjuk meg azt a hatalmas köteléket, amely a haza földjéhez rögzíti a haza szülötteit, a hazafiakat."
Ma, a tudatlanító iskola analfabétákat képez, a kiművelt emberfők mennek, amerre látnak.
*
Nemzetstratégiánk nincs. Jön talán hirtelen Királynőnk, a Boldogságos Szűz, s megkérdezi: akarsz-e Trianon-visszavágót, népem? Hogy állsz a fölkészüléssel? Mit válaszolnánk?
Kezdjük a megszólítással. Mi a nép? "Vallásosság. Az égi közösség mása, amely szellemi uralom alatt áll, de a hatalomból mindig ki van zárva." - feleljük Hamvassal. Tudjuk, hogy demokrácia ide vagy oda, a hatalomból ügyesen ki vagyunk rekesztve. Hanem az égi közösséget utánozza-e mai életformánk?  Mindennapiasan szólva érdekfeletti értékek szerinti életet élünk-e? Szellemi embereket választottunk-e az ország élére, hogy ilyenek irányítanak bennünket? Mutatnak-e olyan példát, hogy többre tartsuk az igazságot, szeretetet, jóságot, szépséget, Nyelvédesanyánkat, gyermekeinket, meg mindazt, ami e kötelékekből ered, a haszonnál, mellyel pillanat kecsegtet?
*
No, ezen a szinten nem megy, mert a hitetlenség=nép-telenség. A kegyes Istenanya talán áttenné a mércét a biológiai szintjére? Vagyis: szeretjük-e kedvesünket? Kötünk-e vele házasságot? Annyira azért mégsem vagyunk oda érte? Gyermekünket, a jövendőt elfogadjuk, vagy elutasítjuk? Akarjuk-e magyarnak megtartani Csallóközt, Székelyföldet, Budapestet? "1910-ben a magyarság a Kárpát medence többségi népe volt 54,5 százalékkal." Az utódállamokban máig mindenütt 30-50%-kal apadt a lélekszámunk, az anyaországban 1981. óta fogy a nép - a jelentős bevándorlás ellenére is! A szó szoros értelmében kiürítjük történelmi szállásterületeinket. Vajon hány saját, vagy nevelt gyermekkel járultunk hozzá, hogy ne így legyen? Ugyan milyen családdal állunk Úrnőnk színe előtt? A mostani maradék haza is sok nekünk?
Kedves szittya véreim, milyen alapon ágálunk az ellen, hogy az álzalaunk okozott űr ne szippantson be a Kárpát-medencébe hazát keresőket?
*
Trianont a magyarellenes nagyhatalmak kényszerítették ránk. '44-ben irtották véreinket a románok, az oroszok, Titó partizánjai, de ki parancsolja nekünk, most, hogy magyarként magyarokat öljünk, a szó szoros értelmében a gyermekeinket? 1956. október 23-án néhány napra igazi népé váltunk. Aztán a szovjet győzelem után Kádár megengedte, hogy megölhessük gyermekeinket: nyereségvágyból, bűnszövetkezetben, előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel. Kapva kaptunk rajta. A magzatgyilkosságok száma immár több hat milliónál. Ilyen buták vagyunk? Milyen a vallásosság: milyen a műveltség abban az országban, ahol "A 2000-ben készült nemzetközi "műveltség"-kutatás adatai alapján a felnőtt magyar lakosság 80 százaléka az olvasási feladatokban rosszul vagy gyengén teljesítők közé tartozik." Írja Lada László. Egy harmada funkcionális analfabéta. Talán a java, a tudomány fölmutat valamit? "Az európai kutatásfejlesztési ráfordítások a GDP 1,84%-a körüli értéken állnak," messze a lisszaboni stratégiában rögzített 3%-os EU célkitűzéstől.A magyar 1 % körül van. Nyelvében él a nemzet? A honi nyelvészet legközismertebb eredménye, hogy a magyar nyelvtant szinte valamennyi diák és tanár utálja.
Mikor lesz ebből kultúrfölény?
*
Nagyasszonyunk sorra vétetné lelkünkben: hogyan is állunk nemzettestvéreinkkel? Hogyan szavaztunk 2004. december 5-én? Románozzuk-e az erdélyi magyarokat, szerbezzük-e az újvidéki nyelvtársainkat? Miért? Butaságból? Szadizmusból? Gonoszabbak akarunk lenni a kisantant sovinisztáknál? Üldözzük-e az itteni magyarokat? Kedves olvasóm írja: "Kitűztem a házamra a magyar zászlót, azóta két szomszédom nem beszél velem." Két magyar szomszéd! Miasszonyunk szociológiai tanulmányok elolvasása nélkül is tudja, hogy száz közül alig tucatnyi magyar ifjú volna hajlandó külső támadás esetén fegyverrel védeni a hazát, többségükben lányok!
*
Királynőnk azért nem sürgeti a Trianon-visszavágót, mert ha újra húznák a határokat, azok beljebbre kerülnének? Annyira, hogy a lelkünket metszenék át?
255. Beavatás