Beavatás
Darwin éve
2009 Darwin éve, ugyanis 200 éve született Charles Darwin és 150 éve jelent meg A fajok eredete című munkája. A mű gondolatának lényege, hogy a természetben fejlődés zajlik. Az élőlények egymással versengenek a fennmaradásért. A természetes kiválasztódás útján mindig a legrátermettebb egyedek örökítik tovább génjeiket, miáltal egyre tökéletesebben alkalmazkodnak környezetükhöz. A mai fajok ezen a módon alakultak ki az egysejtűektől kezdve az emberig. A fejlődésben jelentős a szerepük a véletleneknek is.
*
Említettük már a Beavatásban, hogy, a Nagy Bumm előtt a semmi sem létezett. A semmi – a valami hiánya – a valami által lett az erővel, a térrel meg az idővel együtt, abban a csodában, amelyben az Alkotó mindent „mérték, szám és súly szerint” rendezett el. Ami lett, az rögtön alakot öltött, mint mezon, proton, valamilyen ún. elemi részecske. Mind a természeti törvények tökéletesen megszőtt hálójában kezdte meg működését, átalakulásait nehezebb részecskévé (atom, molekula), majd csillaggá, galaxissá. E kész, és azóta is változatlan törvények szerint formálódott az, amit ma térnek, időnek, energiának, anyagnak, Világegyetemnek stb. nevezünk. Köztudott, hogy az ún. természeti állandók – a legismertebb a fénysebesség és a tömegvonzás – legparányibb változása is teljesen más Világegyetemet eredményezett volna.
Az élettelennek nevezett természetben tehát nem mutatható ki fejlődés, csak a törvények medrében folyó alakulások sora.
*
Lehetséges, hogy az élővilág története az egésztől eltérő törvények szerint alakult?
A darwini mű és utóélete egyesek szerint a fejetetejéről a talpára, mások szerint a talpáról a fejére állította a világot, s benne az embert. Hamvas Béla szerint „a darwinizmus az élettanra (természetfilozófiára) alkalmazott haszonelvű gazdasági elmélet.” A tizenkilencedik századtól kezdve sokan fölfigyeltek arra, hogy a darwinizmus mennyire hasonlít a globalizálódó szabad versenyes liberális kapitalizmus rendszerére. A fejlődés gondolata áthatja Gazdaságkor egész történetét az iparon, a társadalmon át a festészetig. Fonalasan fejlődött ki belőle a szociáldarwinizmus, miszerint az emberi csoportok, nemzetek vagy eszmék közötti versengésen alapul a társadalmi fejlődés. Rájuk is érvényes a természetes kiválasztódás, melynek során a rátermettebbek egyre följebb kerülnek, pl. egyre gazdagabbak lesznek, a gyöngék pedig kihullanak a rostán.
A tradíció, a világ mítoszainak és vallásainak általános fölfogása szerint a világ nem fejlődik, sőt. Akkor volt a legtökéletesebb, amikor a Teremtő kiadta a kezéből. Azóta távolodik Istentől. Ezért az élet, a természet, az ember és a társadalom minősége romlik, annak ellenére, hogy eszközei javulnak. Ennek a gondolatnak az egyik igazolása éppen a szociáldarwinizmus.
*
A mai tudomány elfogadja a fejlődés gondolatát, bár jelentős gondolkodók vitatják, mások pedig megkísérelték keresztezni a kinyilatkoztatással, mint tette pl. a kiváló Teillhard de Chardin. Buji Ferenc szerint az élővilágban azonnal megjelent az ember, és csak ő fejlődött. A többiek maradtak egysejtűek, férgek, erszényesek, emlősök, majmok: fejlődés csak ott mutatható ki, ahol az ember végigélte a világ történetét – Afrika, Eurázsia. Amikor az ember elszakadt valamely térségtől, ott a fejlődés is megállt e pillanat szintjén. A fajok ott mindössze változatosabbak lettek: Ausztráliában az erszényesek lettek sokfélék, Madagaszkáron a félmajmok, stb. de emberré sehol nem váltak.
Várkonyi Nándor írja (Az ötödik ember, III. kötet.): „nagy tudományos fölismerésekre mindig olyankor jut az ember, midőn belső átalakulása módosul. Arisztotelésztől Aquinói Tamáson keresztül Darwin nagyatyjáig számos tudós vetette föl az állatokkal való rokonságunkat, de el kellett „jutni oda, hogy az ember megérezze a tudata alatt, hogy ő állat.” Ekkor verhetett gyökeret a természetes kiválasztódás elmélete.
*
Nem kívánok állást foglalni a kérdésben – láttuk, hogy a tudomány sem egységes. Meghazudtolná önmagát, ha nem rukkolna elő falrendgető új ötletekkel. Most olvasom a Természet Világában, hogy „Tekintélyes tudósok vitatkoznak arról, hogy az univerzum talán csak tébolyult gondolat, egy hallucináló agy képzelgése, ami a vákuum egyetlen rándulásából jött létre.” Ott vagyunk a jó öreg szolipszizmusnál, amihez képet a teremtés-fejlődés vita értelmetlen. „A modern kozmológiai és asztrofizikai modellek szerint lényegesen valószínűbb, hogy egy ilyen csupasz agy előbukkan a semmiből, mint az univerzum létezése.” Lehetséges, hogy a kedves néző is csupán egy Boltzmann-agy és e műsor, meg az egész világ csak az ön képzelgése? A cikk forrása, a bild der wissenschaft szerint „annak valószínűsége, hogy az olvasó, a kedves néző Boltzmann-agy, végtelenül sokkal nagyobb, mint annak, hogy ember.” A fejlődéselméletet eszerint nem Darwin találta ki, az ünnepelt nem is létezett, hanem mi képzeljük el őt, amint kitalálja az evolúciót?
Az eszmefutam szépen illik Gazdaságkor semmisségi törvényéhez.
*
Az elméletek jönnek-mennek, az emberi hatások maradnak.
– Egyszer a bölcs rabbi repülőgépen utazott. Az izraeli szocialista párt vezetője ült mellette. Ahogy a gép fölszállt, a rabbi fia levette apja cipőjét, és papucsot adott rá. Pár perccel később hozta a mama készítette uzsonnát. Így ment egy ideig, végül politikus a rabbihoz fordult: Nem értem. Nekem négy fiam van, mind felnőtt már. De nem emlékszem, hogy valaha is felajánlottak volna nekem bármit. Miért csinálja ezt az ön fia? A rabbi így válaszolt: Ne hibáztassa magát. Az ön gyermekei hűek az ön tanításához, ahogy az én fiaim az enyémhez. Én azt tanítottam a fiaimnak, hogy Istentől származunk. Ezáltal én egy generációval közelebb vagyok a végső igazsághoz, tehát helyénvaló, hogy ennek megfelelően bánjanak velem. Ön azt tanította a fiainak, hogy majomszerű őstől származnak. Tehát ön egy generációval közelebb van a majmokhoz, mint ők. Tehát fiai fejlettebbek önnél, tehát illő, hogy szolgálja őket.
2010-01-13