Beavatás

Ünnep előtt, adventben, Nagyhéten, vagy Szent Mihály napjának közeledtekor érdemes elgondolkodni a termodinamika második főtételén, az entrópia elvén, amely azt mondja ki - a legegyszerűbb megfogalmazásában -, hogy minden zárt rendszerben növekszik a rendezetlenség. Parasztosan szólva minden romlik: a hegyek lekopnak, a fák kidőlnek, a bor megecetesedik.
Az ember vajon zárt rendszer-e vagy kivétel? Képes-e erőt, tudást fölvenni társadalmi, biológiai határain kívülről? A ma hatalmaskodó materialista nézet szerint nem, mert egyrészt e határokon túl nincsen semmi. És ha volna is, az ember maga is csak egy állat, nincsen olyan szerve, amely képes volna a túlnannal érintkezni.
*
Ismerjük a rend ősrégi oszlopait, a közösséget, a jóakaratot, a becsületet, a művészetet, a tudást és a többit. Vajon nem arra kellene-e törekedni, hogy minden erőnkkel védjük és erősítsük őket?
Az emberiség fönnmaradása a tanú arra, hogy az őskorban, mikor a táltos a tűzcsiholás titkait magyarázta, maga köré gyűjtötte az érdeklődőket és az igyekvőket, a hanyagok, a széltolók, a buták a külső körbe szorultak. Máskülönben a tanító és a tudás megalázó helyzetbe került volna: a mester beleőrült volna a tanulni nem akarók érdektelenségébe és fegyelmezésébe, s végül senki sem tanult volna meg tüzet rakni. Reményik Sándor Templom és iskola c. híres versének refrénje illik ide: "Ne hagyjátok a templomot, / A templomot és az iskolát!" Ugyanis a család mellett ez az a két hely, ahol az entrópia, a bomlás ellenszerei készülnek, és a fejlődés útját egyengetik. Mert az ember - minden ellenkező híresztelés ellenére - nem csak ellenáll a bomlásnak, hanem fejlődni is képes: lelkében emelkedni, nemesedni.
*
Nézzük, mi a helyzet a családdal, a templommal és az iskolával. A családot egyre többen tekintik elavultnak, a szociológia tudományának egyik irálya szerint "a család nem más, mint a családtagok közötti állandó érintkezés, kölcsönhatás." Mélyértelmű, ugye? Ilyen alapon egy focicsapat is lehetne család. Bizonyára létezik már olyan párt, amely javasolni fogja, hogy a játékosok edzőjükkel, szertárosukkal csoportos házasságot kössenek.
Más tudósok a családot gazdasági, népesedési és egyéb funkciói szerint határozták meg. Hogy nemek és nemzedékek közti szellemi erőtér volna, arra szociológus nem gondolhat, tudománytalan volna. De sok ember sem, ezért indult be a család entropizálódása: a házasságkötések száma világszerte csökken, a válásoké nő és egyre többen választanak senkihez sem kapcsolódó magányos életformát. Hazánkban a 15 évnél idősebbek 8,5 millióan vannak. Közülük 4,2 millió él házasságban, a többségből 2,5 millió hajadon, 1 millió özvegy, 803 ezer elvált, 741 ezer él élettársi kapcsolatban. Egyre kevesebb gyermek születik, köztük egyre több házasságon kívül.
*
Mi a helyzet a templommal és az iskolával? Szekularizált világunkban az egyházat elválasztották az államtól, és a vallásban, mifelénk elsősorban a kereszténységben fölhalmozott szellemi, kulturális, erkölcsi értékeket is kitessékelték az állami oktatásból, a tudományból és a közéletből.
Kezemben néhány újsághír. Az egyik szerint egy szintfelmérés során bejelentették, hogy "egyes diákokat hátrányos megkülönböztetés ért azzal, hogy a rossz tanulókat a hátsó padba ültették. Mindez alapvető emberi jogokat sért." Nyilvánvalóan a tudatlansághoz és a bitangoláshoz való újkeletű jogról lehet szó, ami a kőkorban még föl sem volt fedezve. A minisztérium haladéktalanul válaszolt. Előbb mosakodott, hogy "nem tudott a megalázó eljárásról," majd felszólította a felmérésben részt vevő iskolákat, "hogy legközelebb a tanulókat ne teljesítményük szerint, hanem az osztályban szokásos rend szerint ültessék." Vajon milyen az osztályban szokásos rend?
Egy kollégiumi nevelőtanár fegyelmit kapott, mert az éjszaka randalírozó tanulókat tornáztatással próbált megfékezni.
Tanári beszámoló: "Sok pedagógus tűr és hallgat. Olykor azt sem bánja, ha a diák eszik, szöveges üzeneteket küld, zenét hallgat, csak csendben legyen, ne zavarja a néhány maradék érdeklődőt. Tanulni ugyanis nem divat." A puskázás lehetőségei a modern technika jóvoltából káprázatosak. "A szünetekben teljes a hangzavar, még a lányok szájából is trágárságokat hallhatunk, a szerelmespárok nem zavartatják magukat, a mellékhelyiségekből dől a füst, az ügyeletes tanár oda nem nyithat be." Az eredmény olvasható a nemzetközi tudásfölmérésekben, a mindennapi viselkedésben, a házfalakon.
*
A vandalizmus különös jele a grafiti. Ahol a nép vigyázott a templomára és az iskolájára, például Lengyelországban, ott gyakorlatilag nincs ez a forradalmi művészet! Ifjú emberek festékkel fújnak tucat-ábrákat járművekre, kerítésekre, mások lakóházaira. Véletlenül sem saját ruhájukra, még kevésbé palotákra, bankokra és mercédszekre. Grafitis honlapon olvasom: "Csak akkor írok egy falra, vagy helyre, ha felnézek, és azt látom, hogy amit én alkotok, az szebb,mint az épület, melyen alkotásom elhelyezem." Ezért rondítják kizárólag a szegényebbek által használt tereket és járműveket? Különösen szeretik feketére fújni a menetrendeket, hogy az amúgy is vaksi öregekkel kiszúrjanak. Ez a létrontás forradalma. Forradalmian új benne a gyöngékkel, az elesettekkel szembeni vitézkedés, hunyászság a gazdagok, a kizsákmányolók, a divat előtt.
*
A létrontás Hamvas Béla szava: "az emberi lét gyökerében fellépő korrupció - kifejezőbb a magyar szó: romlottság - "mindenki tud róla, valamennyiünk közös létének ártalmára van." Annak is, aki kitalálta a butító és züllesztő iskolát, és akinek áldozatai a tanár, a diák, festékspriccelő. "A létrontás nem az égbekiáltó gaztett, hanem már a pillantás is, amely beszennyezi a létezést." Az alapállás picinyke változtatása, aminek következtében valaki csakis a saját pillanatnyi kedvét keresi. Az én festésem szebb a te ablakodnál: lefújom.
Hamvas így folytatja: "a bűn egyszeri és kivételes aktusával szemben a létrontás lassú beszennyeződés; életünk színvonalát folyamatosan süllyesztjük hazugsággal, ruhával, zenével, szokással stb.; nincs rá feloldozás, csak a megfordulás segít." A teremtésben csak igazság van, a hazugságot kívülről kell bele szuszakolni a rossz zenével, a divattal és a többi majomsággal együtt. Ha visszamegyünk majomnak, akkor nem az ember, hanem a Dolgok törvényei kezdenek vonatkozni ránk, az entrópia, a bomlás.
*
Hamvas szerint a létrontás tágabb fogalom a bűnnél: "A bűn csupán morális rossz," benső, személyes romlás, amivel Teremtőnket megsértjük. Szerinte "a bűn büntetést vonz, így újabb létrontáshoz vezet."
Valóban, a bűn néha csöndesen gennyedzik belül, váladéka elzárja a lelkünk alapjába vezető utat, és lassan megmérgezi a vétkes személyét. Ám előbb-utóbb kitör szóban és tettben, s ettől kezdve egybeesik a lét, a teremtés megrontásával.
A bűn helyreigazítása a megbánással kezdődik, a jóvátétellel folytatódik, és az Atya bocsánatával fejeződik be. Ezzel szemben a létrontás helyrehozatala merőben emberi: "A létrontást a jóvátétellel lehet megszüntetni." Ki kell javítani a ránk bízott világnak okozott sérelmet. Hamvas úgy véli, hogy "a kereszténység a létrontástól szabadít meg. Jézus, bár abban semmi szerepe nem volt, magára vette a létrontást, s a szeretet erejével megalkotta az eredeti teremtésnél magasabb és tisztultabb lét fundamentumát, s azt átengedte mindannyiunknak. A mi jóvátételünk az, hogy hűségünkkel csatlakozunk-e hozzá, vagy sem; a létrontás jóvátétele mindenkinek kötelessége."
Azé is, aki vétlen. A népmesében a jó kislány megteszi a tőle telhetőt, és nem kérdezi, hogy ki döntötte be a kemencét, ki nem vágta le a körtefáról a száraz ágakat.
Jó volna grafitist látni, aki önkéntes munkásként tisztogatja bemocskolt szülővárosát.
*
Működnek az ellenerők. Egy bizonyos Bunyevác Szvetozárné született Gurban Draga, tehát egy szláv asszony énekelt a magyar Erdélyi Zsuzsannának - románul. (Erdélyi Zsuzsanna: Aki ezt az imádságot. Kaligram, Pozsony, 2004.) Arról, hogy az áldozat a létjavítás művelete: nem magamért, nem anyámért, nem is a vallásért! 

A természet megváltása

"Ó Anyám és Isten Anyja,
Nem áldozom föl magamat sem magamért,
Sem teérted.
Sem a húsvétvasárnapért,
Csak feláldozom magamat az egész világért.
Amíg nem vigyázott anya gyermekére,
Gyermek az anyjára,
Tehén a borjára,
Borjú a tehénre,
De mostantól az anya vigyáz gyermekére,
Gyermek az anyjára,
Tehén a borjára,
Borjú a tehénre,
És minden madár a fiókáira,
Amíg csak repülni nem tudnak." Ámen.

A létjavítás dalát hallottuk. A Megváltás a zárt rendszer megnyitása, az entrópia megállítása. Erőt és tudást ad a világ megjavításához, fölemeléséhez. Ettől kezdve a borból nem csak ecet lehet, hanem az Úr vére is, a Karácsony, az ünnep, az örök élet itala.
237. Beavatás