Beavatás

803-ban lépett a bolgár trónra Krum király. Ekkor, vagy nem sokkal ezután legyőzte az avarokat, akik kb. tíz ével korábban még visszaverték Nagy Károly első támadását, de utána testvérharc tört ki köztük, s a frankok újabb hadjáratukban még a kagáni székhelyet is elfoglalták és kifosztották, noha csak egy kisebb seregük hatolt be az avar birodalomba a friuli herceg vezetésével.
Krum ekkortájt valószínűleg a tiszántúli avarok hadára mért - a krónikák szerint "megsemmisítő" vereséget. Ez a hadjárat természetesen és legföljebb csak az avar hadsereget semmisíthette meg. A népet aligha, hiszen a lakosság az ország területén szétszórtan élt; falvakban, tanyákon, állatait legeltetve, földet művelve, a szabályozatlan folyók beláthatatlan kanyarulataiban halászva, őserdőkben vadászva. Még ha ki is akarta volna irtani Krum az avarokat, a korabeli viszonyok közt ez nem volt lehetséges. Hogy maradtak avarok, arról szól László Gyula kettős honfoglalás elmélete, de bizánci följegyzések is tanúskodnak. A 811-es bolgár-bizánci háborúban, amely Krum hatalmas győzelmével végződött, még Niképhoros császár is elesett, trónörököse pedig halálos sebet kapott, avar zsoldosok is harcoltak. Zsoldos mivoltuk arról tanúskodik, hogy nem bolgár alattvalóként vettek részt a küzdelemben. Ebből az következik, hogy az avar birodalom bizonyos tartományai "megsemmisítő vereség" után is megőrizték függetlenségüket, és akadt olyan rétegük, amely jártas volt a fegyverforgatásban, beállhatott pénzért katonának, mert az otthon maradottak nélkülözni tudták őket.
Származik ebből a korból egy különös mű, amelyet az utókor Suda lexikonnak nevez. Ez a 10. századból maradt ránk, és közel 30.000 szócikket tartalmaz. Fölbecsülhetetlen forrása az ó- és középkor kutatásnak. Ebben található a "Bulgárok"szócikk, mely ismeretlen 9. századi bizánci történetíró művéből merít, és a bolgár társadalomnak a kereszténység felvétele előtti állapotára vet fényt. Hitelességét korabeli források tanúsítják, mint például I. Miklós pápa (858-867) levele, amelyet a keresztény hitre térő bolgárok kérdéseire válaszul írt.
Nos a "Bulgárok" címszó alatt olvasható, hogy Krum király "a táborában őrzött foglyok közül négy vén avart hozatott maga elé, s megkérdezte tőlük: Mit gondoltok, miért pusztult el uralkodótok és egész népetek? Erre azt válaszolták, hogy elszaporodtak az egymás elleni vádaskodások, elpusztították a legderekabb és legértelmesebb férfiakat, az igaztalan úton járók és a tolvajok lettek a bírák szövetségesei, és volt részegeskedés, mert a bor elszaporodtával szinte mindnyájan részegesek lettek, aztán jött a megvesztegethetőség, továbbá az üzletelés, mert mindenki kereskedő lett s egymást csalta. Ezekből támadt a mi vesztünk.".
Krum király ezután törvényeket adott ki a hasonló jelenségek elkerülése végett. (Olajos Teréz nyomán.)
A mi kormányunktól ilyen lépés nem várható.
Annál inkább mitőlünk, magunktól, hogy megszívleljük a "négy vén avar" országértékelését és megtegyük a szükséges lépéseket. A megmaradás törvényei ugyanis léteznek, ismerjük is őket: benne vannak az evangéliumban.