Kezdőlap

Sokak szerint a nemek egyenjogúsága az egyformaságukat is jelenti. Az uniszex divat, a feminizmus új irányzatai, a homoszexuális mozgalom mind igyekszik eltörölni a férfiak és a nők közti különbséget. Amerikában olyan bibliafordításon bütykölnek, melyben az Úr nem férfi lenne. Igen érdekes, de nem véletlen, hogy a posztmodern liberális elveket vallották a régi kommunisták is: uralmuk alatt szerencsétlen lányokat szörnyű traktorokra ültettek, bányába, vasmunkásnak küldték őket – rengetegen be is rokkantak.

Világszerte terjedő családképlet – ha szabad így nevezni – a magányos nő egy, legföljebb két gyermekkel. Férfira nincs szükség. Amerikai nőmozgalmárok szerint biológiailag is túlhaladott dolog a különneműek közti szerelem. Már magyar irodalom-szakember is leírta, hogy a szerelmi költészet idejétmúlt dolog. Lám, lám, a szaporodás is megoldható az erősebb nem közreműködése nélkül.

*

Lehet, hogy újabban ezért is magasabb a férfiak halandósága világszerte a nőkénél? Magyarországon egyenesen drámai a helyzet. Nálunk 69 év a férfiak várható élettartama, messze elmarad a szlovén, szlovák, cseh társaink életkilátásaitól. Körülbelül az 1930-as évek szintjére zuhantunk vissza. Kopp Mária és Skrabszki Árpád írta Halandóság és azonosságtudat című kutatási beszámolójában, hogy „1960 és 2005 között a 40-69 éves magyar férfiak halálozása 12 ezrelékről 16 ezrelékre, 33 százalékkal emelkedett, a nőké ezalatt 9,6 ezrelékről 7,8 ezrelékre csökkent.” A követéses vizsgálat során „2002-ben 12.640 embert kérdeztek ki az országos felmérés keretében, közülük 5011-et sikerült 2006-ban újra felkeresni. Kiderült, hogy négy év alatt a férfiak 8,8, a nők 3,6 százaléka halt meg.”

Tehát az érett korú és öregedő férfiak halandósága csaknem két és félszerese a hasonló korú nőkének.

Miért vajon? Egy tréfás magyarázat szerint azért, mert Isten Évát Ádám oldalbordájából teremtette, tehát a férfi annyival kényesebb asszonyánál, amennyivel bonyolultabb egy bordacsontnál.

*

A vizsgálat lehetőséget teremtett arra, hogy a kutatók utána járhassanak az okoknak.

Az azóta meghalt férfiak 88 százaléka mondta azt 2002-ben, hogy munkaképessége csökkent, és negyven százalékuk osztályozta 1-esre vagy 2-esre saját egészségi állapotát egy ötfokú skálán. Ezzel szemben igen kevesen fordultak panaszaikkal orvoshoz. Az arányok megegyeztek az Eurobarometer-felmérés eredményeivel: eszerint az EU-ban a magyarok tartják legrosszabbnak saját egészségüket.

2002 óta Magyarországon rengeteget beszéltek az egészségügyi reformról, s ezen kizárólag üzleti szempontok szerinti ún. ésszerűsítést értettek. Költségcsökkentést, kórházbezárást és eladást, az egészségügy magánkézbe adását, de magáról a népegészségügyi helyzetről, annak javításáról, megelőzési tervekről szó sem esett. A válság egyre súlyosbodott.

Ismét Kopp Máriáékat idézem: „A svéd népegészségügy első pontja a társadalmi összetartás, a második a társadalmi és gazdasági biztonságérzet erősítése, a harmadik a munkahelyi feszültség megelőzése, nálunk ezek a szempontok meg sem jelennek az egészségi állapotról szóló vitákban.” Tegyük hozzá, a három közül egyik sem kerül pénzbe, tehát elhanyagolásuk nem anyagi, hanem szellemi kérdés.

Az egészségügyi reform kitörésekor az egyik fő téma azt volt, hogy tervgazdasági észjárással korlátozták az elvégezhető gyógybeavatkozások számát, takarékosságból. Kitört a botrány. A miniszternő gyorsan bedobott egy gumicsontot: elrendelte, hogy a kórházak kötelesek páncéldobozokat beszerezni a betegek értékeinek őrzésére.

Ettől kezdve az ország erről az égbekiáltó ostobaságról vitatkozott, a várólisták nőttek, emberek haltak meg, megindult az orvosok és ápolók kivándorlása.

*

Mi magyarázza, hogy az említett korosztályban ennyire romlik a magyar férfiak egészsége?

Szerény véleményem szerint Magyarország különös gócpont. Gondoljunk 56-ra, a vasfüggöny átszakadására, avagy a 2006-os eseményekre.

A tudós házaspár szerint a férfiak sokkal érzékenyebben válaszolnak a társadalmi zavarokra, mint a nők, „a munkahelyi bizonytalanság háromszorosára emelte a korai halálozás valószínűségét. „Az ember egyik napról a másikra él, nincs értelme terveket szőni.” – mondta egy megkérdezett. „A vetélkedés 2,4-szer magasabb halálozással járt”a férfiak között. Márpedig Gazdaságkor alapja a viszály. „Az érettséginél alacsonyabb végzettségű férfiak közül kétszer annyian haltak meg 2002 és 2006 között, mint a tanultabbak közül.” Némi föllendülés után a 2008-ban indult tanévben már kevesebben iratkoztak be főiskolára-egyetemre.

A tartós feszültség velejárója a búskomorság. „A meghaltak közül 24 % szenvedett súlyos depresszióban, közülük azonban csak 6 %-ot kezeltek emiatt.” Az önkárosító életvitel – elhízás, dohányzás, részegeskedés, henyeség – nem annyira ok, mint inkább az előbbiek következménye.

*

Mi adna védelmet? A család és nemzet. Kopp Máriáék szerint, aki 2002-ben házasságban élt, és úgy érezte, hogy nehéz helyzetben számíthat a felesége segítségére, ötször kisebb valószínűséggel halt meg.

Nemzet? Rákosiék fasiszta népnek neveztek bennünket, holott a német érdekövezetben egyedül nálunk nem alakult ki náci kormány a német megszállásig. Az 56-os forradalom leverése után a nemzeti érzés politikailag ismét elítélendővé vált. A kutatók megállapították, hogy „ellentétben a térség összes többi nemzetével, a teljes népesség 54 %-a megfélemlített lelkiállapotban él.” Mondjuk ki a magyarsága miatt. „A társadalmi-kulturális azonosságtudat olyan szükséglete a léleknek, mint a testnek a kenyér”– írják a kutatók. Azonosságtudatunkat folyamatosan mérgezik 89 óta is. Karácsony előtt hallottam, hogy egy székesfehérvári tanár házáról már kétszer tépték le a piros-fehér zöld zászlót.

*

Nyelvédesanyánk férfin nem nemiségére nyesett hím-embert ért, mint a feministák, vagy a homoszexuálisok, hanem hőst, szilárd, erős lelkű, bátor embert, aki nem holmi katuska, hanem szembe mer nézni a föladatokkal. Hölgyeim és uraim, legyünk végre férfiak!

267. Beavatás

 

                                                                                                                           (2009)