Kezdőlap

Szeretettel Kutassy Áginak

Valamikor régen, saját használatra kitaláltam az „úti rózsafüzért”, ami egy tizedből áll, mivel általában ennyi idő alatt érek a buszmegállóig. Másik vonása, hogy a benne lévő titok mindig valami evangéliumi esemény: „aki Pétertől csak a szeretetét kérte”, vagy: „aki ellenállt a sátán kísértéseinek”, vagy: „aki önmagát adta nekünk eledelül”. Ha ismerőseink közül valaki kórházba kerül: „aki a betegeket meggyógyította”. A titkot tehát mindig az adott élethelyzethez, eseményekhez választom, továbbá kellő szünetet tartok a kimondása után, hogy elmélkedhessem róla: úgy, mintha magam is ott lennék, s magam is megkísértetnék, magam is ujjonganék Virágvasárnap az Ő kíséretében, a csacsija nyomában ugrándozva, és így tovább.

Mondják, hogy az ima párbeszéd Istennel. Teszem hozzá: akkor, ha nem csak tudom a jelszót, hanem élem, élvezem és szenvedem az ajtó kitárulását. Ha engeded, ha a szíveddel engeded, akkor az Evangélium megnyílik, a mellékes, pici részletek fölragyognak a homályban, és a sok kis elvetett kő szegletkővé válik…

„A nép álmélkodott tanításán, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.” A minap ez a mondat ötlött eszembe a postára menet a Hegyi beszéd végéről, Mátétól. (Mt 7,29.) A posta túl van a buszmegállón, így volt alkalmam elgondolkodni: mit jelent a „hatalma van”? A farizeusoknak eszük volt, tanultságuk, amivel csűrték-csavarták a tudásukat, hogy ne kelljen megfizetni a tizedet csak a mentából, és a szüleik tartására is csak a gyomként termő kaporból adakozzanak. Hatalomtudásuk volt, mondhatjuk Francis Baconnel: „a tudás hatalom.” És Hamvassal, akinek ez a gyakori kifejezése azokra vonatkozik, aki nem a megismerés, a megértés végett tanulnak, hanem azért, hogy tudásuk révén mások nyakába ülhessenek. Ritkán tesznek „mások” érdekében, sokkal inkább ellenében. A minap vitatkoztam egy derék hunfalvysta nyelvésszel, aki Buddha-mosoly mögé rejtőzve kitért minden lényeges kérdés elől, s válasz helyett különféle könyvcímeket idézgetett. S ha visszakapott hasonlókat, akkor elhajolt, s új tárgyra szökkent. Végig meg volt elégedve önnön kecsességével, hogy rendre kibújt a logika jármából és süketségével, hogy elengedte füle mellett az ellenérveket.

Jézusnak hatalma volt. Különös hatalma, ugyanis nem használta soha senki ellen, csakis mások javára. A hat gyökszót valamennyien értjük: az ’emelkedés’ érteményt szolgáló h-t – pl.: hegy –, a távolra mutató a-t, a tettképző t-t. Tér és mozgás együtt. Csöndes, úgyszólván néma erő, amelynek nincsen szüksége semmi látványosságra, egyszerűen működik: semmi sem állhat útjába: se hadsereg, se fal, se eszme… Igen érdekes, hogy a Hegyi beszéd során egyetlen csodát sem tett a Mester, csak az idézett mondat után, amikor a hegyről lejövet meggyógyította a leprást. Mégpedig tiltott módon: megérintette a nyomorult kitaszítottat. A tettével azt jelezte, hogy neki hatalma van a legreménytelenebb betegek meggyógyítására is, de a Törvény aprólékos előírásai fölött is. Az Ő hatalma mindezeken áthatol.

Az Ő hatalma a szabadság!

Ha mi tanítunk, akkor leghelyesebb, ha az Úr hatalmának ernyője alá húzódunk. Ha Ő áthat bennünket, mi is tovább hatunk.

                                                                                                                                (2013)