Kezdőlap

A mái világkísérlet nyula az egyén, akinek hazája a tévéje, kedélyét kémiailag igazgatja. Ha szüksége támad valamire, akkor azt a bankkártyájáról levillantott jellel magához rendeli a szupermarkecből. Kispárnát, robotgépet, nőt.

„Önök elferdítik a valóságot, mert az igazság az, hogy a társadalom legkisebb
alapegysége, az autonóm, szuverén, felelős egyén. – Írja egy kedves levelezőnk. – Ha úgy lenne, ahogy ön mondja, akkor erkölcsileg és jogilag a családi kollektívákat lehetne felelősségre vonni. Ekkor igaz lenne az állítás, miszerint "a társadalom legkisebb alapegysége a család."

A történelem az elképzelésnek az ellenkezőjét bizonyítja. Máténál olvasunk egy királyemberről, aki számot akart vetni szolgáival: (Mt 18,23 skk.) „Mikor elkezdte a számvetést, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott.” A talentum különböző értékű súlymérték volt. A korabeli zsidóknál az ezüst talentum 58,93 , az arany 49,11 kilót nyomott. Egy talentumból 6000 ezüstpénzt vertek. Egy ezüst remek napszámnak számított. Folytassuk a példabeszédet. „Mivel nem volt miből visszafizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt feleségestül, gyermekestül, vagyonostul, és úgy fizessen.” A történetben fordulat következett, de hagyjuk. Jézus nyilván azért hozza ezt a példát, mert hajdanában teljesen köznapinak tartották az egész családot sújtó büntetést. 1330-ban Zách Felícián merényletet kísérelt meg a Károly Róbert király és családja ellen. Őt a helyszínen lekaszabolták, és egész háznépét kivégezték. Kegyetlen dolog volt, utálatos. Akarjuk, nem akarjuk, tetteink másokra is kihatnak. Állítólag kilábaltunk a sötét középkorból az áldott fölvilágosodás ragyogó fényénél. Azóta nincsen felségsértés, meg kollektív büntetés, ám, ha valaki véletlenül zsidónak született a náci Németország hatókörében, magyarnak Titó partizánjai útjában, krími tatárnak Sztalin idejében, vagy ugyanott kuláknak, esetleg Kambodzsában értelmiséginek tanult, az megnézhette magát. Elmúltak azok az idők? Ugyan mikor?! Ha valaki nem tudja megfizetni adósságát a Szentséges Banknak, akkor családjával együtt utcára teszik. Sőt, azt is rábizonyítják, hogy a háza, amely eredetileg és magának a Szentséges Banknak a szakvéleménye szerint a kölcsön fedezetéül szolgált, ma, öt évnyi törlesztés után, a tartozás felére sem elég. A család hetedíziglen fizethet. Vagy annál is tovább.

Jó pár éve egy tüntetésen kábítószerek engedélyezését követelték. A tüntetők között egy úgynevezett író költőien megkérdezte: „Miért baj az, valaki csak magának árt?” Először azért, mert bizony ismerjük a végeredményt. Azt, hogy olyan nem létezik, hogy valaki „csak magának árt.” Ép lelkű embernek ugyanis fáj, ha látja a pár éve még kedves, vidám Patrikot és Vivient eleven roncsként tengődni. Mennyire fájhat a szüleiknek, hogy gyermekükből aligha lesz „autonóm, szuverén, felelős egyén.” Még az sem. Ne beszéljünk az egészségügyi kiadásokról és a gyógyítók rengeteg munkájáról.

A kedves olvasó szívósan kitartott mondókája mellett, hogy a társadalom alapegysége a szuverén egyén. Erre megkérdeztem: Tehát a nők – idejük jöttén – elpottyantották magzatukat ott, ahol éppen tartózkodtak – s továbbálltak folytatni autonóm, szuverén, felelős életüket?

A magzat persze szintén ugyanígy tett?

Kedves olvasónkat nem lehetett kizökkenteni a kerékvágásból.
”Erkölcsileg és jogilag felelős döntést csak az egyén hozhat, ezért csak az egyént lehet erkölcsileg és jogilag felelősségre vonni. Egész kultúránk, törvénykezésünk és jogrendszerünk ezen alapszik. Az Isten ítélőszéke előtt sem családok, hanem egyének állnak.” Gondolatmenetéből kitetszik, hogy lényegében a mai anyagelvű jog szellemében gondolkodik, s az egyéni életéből esetleg másokra ható következményeket is csupán ezen a szinten értékeli. Egyszerűen nem hajlandó tudomásul venni a föntebbi – tízezerszám ismétlődő esetet – miszerint a család is megszenvedi a fizethetetlen adósságot, sőt, a barátok is, akik kezességet vállaltak érte! Isten ítélőszéke szerint természetesen nem családok, vagy más csoportok, hanem emberi személyek állnak, akik szeretetlenségükről adnak számot, tehát a másokhoz való viszonyukról. Nyilvánvalóan nem a bankvilág és a liberális filozófia üzletszabályzata szerint.
Tehát „Jómagam tanult, művelt, autonóm, szuverén felnőtt egyén vagyok. Természetesen semmilyen hatalomnak nem rendelem alá magamat, sem balliberálisnak, sem keresztény konzervatív jobboldalinak.”

Azt gondolja a kedves agglegény – ezt tőle tudjuk –, hogy a családtól megóvott életét már csak a politika köréből kell kivonnia. Mintha a magyarországi folyamatok és sorsok kizárólag a helyi politika következményeit szenvednék, s ne volnának összefüggésben a világeseményekkel, amelyek Csehországban, vagy éppen Amerikában is azonos forgatókönyv szerint zajlanak. A szuverén és autonóm személyek barátja, az Antikrisztus elképzeléseit követve.

Mások, akik Isten barátai igyekeznek lenni, tudják, hogy az én értéke csak a te-ben ragyog föl, ezért helyes ejtése: mi. Ezért inkább barátkoznak, családot alapítanak, egyesületet, mert szeretni akarnak, s arra vágynak, hogy őket is szeressék. Lám, lelkesen megszervezték Pityóék kertjének fölásását, a Harangzenekar föllépését, a gesztenyesütést az Ádventi Koszorún, és jól megették Juli néni rétesét. Van-e az összekapaszkodásnál fontosabb ma, amikor hamarosan lekattan civilizációnk villanya, s nem talál többé jelet a kártyaolvasó.

                                                                                                                        (2011)