Kezdőlap

A Teremtő szeretetteljes, gyöngéd vonásai az Ószövetségben a pátriárkák kora után elhalványulnak a választott nép bűnei miatt, s fölerősödik a haragvó Isten, a bosszúálló Isten képe, aki hetedíziglen is megtorolja az atyák vétkeit. A prófétákat s egy-két nagyszerű alakot leszámítva – Dávid, Salamon – közte és az egyes emberek között roppant szakadék tátong. A Karácsonnyal döntő fordulat kezdődik a világtörténelemben. Karácsony titka a megtestesülés titka. A betlehemi jászol híd a szakadék fölött.

Az Úr megtestesülésének misztériuma titkok sorozata. Az első az, hogy vállalja az életünket. Mégpedig az emberi sors legmélyebb bugyraiba ereszkedik alá: hajléktalannak születik, már csecsemő korában menekült lesz, falujában, Názáretben, bizonyára rosszízű pletykák keringenek körülötte Szent Józsefet és Szűz Édesanyját sem kímélve. Megküzd minden kísértéssel: megtartóztatja magát a négy legerősebb emberi vágytól: a testi szerelemtől, a sikertől, a hatalom akarásától és az életösztöntől. Nem alapít családot, hogy teljes egészében küldetésének szentelhesse magát. Csodáit gyakorta szinte titokban végzi, s rendre olyan elesetteket gyógyít meg, akiktől még hálát sem kap: a tíz megtisztított leprás közül csak egy köszöni meg neki, hogy megmentette az életét. Ő az egyetlen a világtörténelemben, aki ellenállt a hatalom kísértésének. Leverhette volna Rómát, a Párthus királyságot, alapíthatott volna világbirodalmat, kenyérré változtathatta volna a sivatag köveit, s kábíthatta volna a népeket televíziós agymosodával; ám ő inkább azt mutatta meg, hogy a hatalom csak azt illeti, aki nem akar élni vele. Nem szólította az angyallégiókat sem a Getsemáni kertben, ahol Júdás Annás és Kajafás poroszlóinak a kezére adta, sem a Koponyák hegyén, ahol megfeszítették. Az öngyilkosok rendszerint ostyába próbálják csomagolni pusztulásukat, Ő vállalta az elképzelhető legszörnyűbb megaláztatások és kínok sorozatát, melyben elszenvedte, majd legyőzte a halált.

A második titok a Te és az Én közti ellentét fölszámolása. Nem egyszerűen leckeként tanította az új parancsot, hanem sorsában megmutatta, hogy úgy szeret bennünket, mint önmagát. És ezt nem érdemeinkért teszi. Aki őt követi, annak lelkében a Te és az Én elkülönülése föloldódik. A Te és az Én kettősségének, ellentétének föloldása a Mi, mert ezután egyek vagyunk őbenne, társörökösök, miként Pál apostoltól tudjuk.

A harmadik titok az új teremtés. Az evangéliumi, a Mi-ben élő ember az Isten Országának polgára. Az új ember távlata az örök élet. Ehhez képest, önértéke szerint mérlegeli a világi célokat, örömöket és javakat – a mindennapi kenyér mértéke szerint.

Az örök élet az új teremtésben nem a halál után kezdődik, mert az Atya nem „a holtak istene”, hanem most, rögtön esedékes. Azáltal, hogy az „Ige testté lőn, és miköztünk lakozék.”

„Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.” (Ján 17, 3.)

A „most, rögtön” előttünk fekszik karácsonyi jászolban: Ő a csecsemő, akit ismernünk kellene, mert a világ kezdete előtt már volt, s aki a világ vége után is lesz, mert ő a múlt, a jelen és a jövő. Ő a Mi.