Kezdőlap

Kedves Kinga,

 

Talán nem veszed sértésnek a tegezést. Vedd úgy, hogy,  nem le, hanem föltegezlek, ami kijár neked, hiszen komolyan veszed az életet. Ennél nagyobb dolog kevés akad a világon. Nem csak élni, ahogy a plankton teszi, midőn világra jön, majd sodródik az áramlatokkal, s evickélése nem sokat ront, vagy javít a sorsán, mint a plankton-emberén, aki az egyik csalafinta reklámtól szippantódik a másikhoz. Komolyan venni az életet, nem jelent kevesebbet, mint tudni, hogy életünk magával a létezéssel áll mély és elválaszthatatlan kapcsolatban. Tudni pedig annyi, mint lelkünk gondolatát megélni.

Lehet, hogy ez túlságosan tudományosan, Uram bocsá’ filozófikusan hangzik, de csak hangzik. Nem az. Vagy az?

Ha valóban kíváncsiak vagyunk a létre, és a legfontosabb tudnivalókra, forduljunk a legjobb tanítóhoz. Jézus egyáltalán nem tartotta magát filozófusnak, sőt tán bölcsnek sem, egyszerűen csak éldegélt a társadalom peremén. Alján? Ott, ahol néha a fejét se volt hová lehajtsa? Milyen különös, hogy megtestesülése előtt is mindent tudott az emberről, ámde: „Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, hanem szolgai alakot fölvéve kiüresítette önmagát és hasonló lett az emberekhez. Írta Pál apostol. Milyen érdekes képlet: Isten – valami = ember? Benne vagyunk az Isten-halmazban? Külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember; megalázta magát, és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”(Fil 2,6-10) Azaz a mi sorsunkkal való azonosulásban elment a lehető legmélyebb pontig. Ki állíthatja – kérdi Barsi Balázs –, hogy „Uram, az én fejem jobban fáj a tiédnél?”

*

A megismerés azonosulás, írta Várkonyi Nándor Avilai Teréz misztikus élményeinek tanulmányozása kapcsán. A szeretet azonosulás, írta Szabó Lajos, a zsidónak született, majd a náci haláltáborban kereszténnyé lett gondolkodó, Hamvas barátja.

A tudományos megismerésben kevés a szeretet és az azonosulás. Az elektronnal aligha lehet, az irtandó vírussal sem, de mégis … A Tudományra települt ideológiák magukhoz szippantják a tudóst, hogy velük azonosuljon: szerkessze szét magát, hulljék darabokra…

*

A házasságról, az emberiség legalapvetőbb intézményéről olvassuk a Teremtés Könyvében az Úr szavát: (Ter 2.24) „…a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz.” Tapasztalatból tudjuk, hogy a női vonzerő sokkal erősebb a férfinál, de most csak a mondat végére figyeljünk: „a kettő egy test lesz..” A nász létbevágó, mert benne a két fél,– ahogy némely csángók mondják: a két feleség – egybekel, micsoda elképesztően tökéletes szó! Új lény keletkezik, az ember. Férfi és nő egyesülve: megismeri egymást – olvassuk a Biblia számos helyén. Azért képesek erre, mert a különbözés egységvágya hajtja őket. „Az egyformaság az egység megrablása” – tanítja Jakob Böhme. Millió ballábas cipőből sem jön ki egy pár. A különbözés kölcsönös áthatása teszi a férfi és a nő közösségét kimeríthetetlenné. Harminc, vagy hatvan év múlva is tudunk újak lenni a másik számára. Nem azért kedves Kinga, mert eredetiek akarunk lenni: az „eredeti emberek” a divat sablonjával készülnek, s minden percben elavulnak.

Az egység első lépése, hogy tetszünk egymásnak, hasonló az ízlésünk ágyban-asztalnál, a testi élet szép körében. Figyelmezzünk: tetszik igénk csupa lenge látszat! Az egység második foka az értelmi-műveltségi közösség. A két szép test öröme lassan, de biztosan elmúlik, ha csacsik vagyunk és sótlanok. Együtt kell tanulnunk holtig – a tréfát, a derűt sosem feledve. A lelki restség legjobb ellenszere, ha az ember jókat nevet önmagán.

Hanem kettőn áll a vásár! A házasság fejlődés. Ezért mindkét fél felelős, de az egyformaság tilalma folytán az okosabbik felelőssége mindig nagyobb. Ám melyikünk ne hinné, hogy ő az okosabb? Ezért a helyes álláspont az, hogy az én felelősségem mindenképp nagyobb a tiédnél, nekem kell jobban igyekeznem, elmélyednem, többet segítenem. A házasság, és minden emberi viszony: út. Lépésről-lépésre támogatnunk kell társunkat az előrejutásban – persze a lehető legtapintatosabban. A tapintat az értelem csúcsmozdulatai közé tartozik, már szellemi képesség. Benső figyelemmel, önneveléssel fejleszthető. Egy igen egyszerű módszer a sok közül: soha nem teszem szóvá, hogy „ezt én tudom, te meg nem”. Végül már nem is gondolok rá. Véletlenül sem! Az igazán tapintatos, kedves Kinga, nem nevezi magát annak.

A test és az értelem szintjén a mulandók, pontosabban a fölülmúlandók körében jártunk. Az igazi egyesülés a harmadikon következik be: a Valóságban. Valóság pedig csak egy van, több nem is lehetséges. Az Egyetlen Valóság, az, Aki Van, Aki Országát és örök életét osztja meg velünk. Őbenne találkozhatunk igazán, és a Róla való gondolkodás szellemünk legszebb és legfontosabb célja. A lényege. Avilai Teréz szerint a „Vele való misztikus egyesülés” – ő a nász kifejezést is használja – az emberi lélek legmagasabb állapota. Az ide vezető úton juthatunk el az egymással való misztikus egyesüléshez, ami a szerelem, a házasság örök és fölbonthatatlan alapja. Sőt, a barátságé is. Tehát életünk alapja egyszersmind a csúcsa. Aki idáig eljut, tudja. Ki az a bolond, aki innen elkívánkozik?

Egy módszer a sok közül: rendszeres közös ima és beszélgetés Istenről. Dagálytalanul, a lehető legegyszerűbb szavakkal. Semmi teológia, semmi kunyerálás. Csak, úgy, ahogy az ősz színeiről beszélünk.

 

                                                                                                                           (2012)