Interjúk
Budapest, 2006. május 15.
Kedves Czakó Gábor!
Hónapok óta érlelődik néhányunkban az a gondolat, hogy - folytatva egy korábbi kezdeményezést - létre kellene hozni egy klubhálózatot, amelynek ezúttal azt a nevet adnánk, hogy
"Találjunk ki egy országot" Klub
A Klub, illetve a Klubhálózat jellegének és céljainak leírása az 1. és 2. számú Mellékletben olvasható. A célok közül kettőt emelek itt ki:
1. A Klub teret biztosít a gazdasági, társadalmi, szellemi élet meghatározó szereplőinek arra, hogy sokoldalúan megvitassák azokat a kérdéseket, amelyek megoldásától az ország fejlődése, jóléte, békéje, nemzetközi sikere függ.
2. A Klub együttműködést kezdeményez azokkal a közösségekkel, szervezetekkel, intézményekkel, amelyek a társadalom és az ország mindennapi életének alakításában közvetlenül részt vesznek (közös vitákkal, tanácsadással, projektek támogatásával, nyilvánosság biztosításával, stb.)
Indulásképpen országos konferenciát szervezünk - együttműködve a Regionális Ügynökségek Országos hálózatával -, amelyen az alakulóban lévő Klub néhány szakembere vitat meg néhány fontos problémát s teendőt mintegy 250 kistérségi vezetővel és munkatárssal. A konferencia programját a 3. számú Melléklet tartalmazza. E konferenciát további hasonló összejövetelek követik majd.
Nagyon örülnék, és nagy megtiszteltetésnek tartanám, ha a Klub megalakításában, tevékenységi körének kialakításában és munkájában részt tudna venni.
És egyben tisztelettel meghívom a fent említett konferenciára.
Kérem, jelezze, hogy
1. a Klub munkájában részt tud-e venni, s hogy
2. az említett első összejövetelre el kíván-e jönni.
Üdvözlettel,
Hankiss Elemér
Kedves Hankiss Elemér,
Köszönöm a meghívást, ám a jelzett napon vidéken leszek, így nem élhetek vele.
Megvallom őszintén, hogy az eddigiek ismeretében egyelőre nem is kívánok. Ön ugyanis már kitalált egy Magyarországot, ami meg is valósult.
1990 novemberében Antall József miniszterelnök úr megbízásából tárgyaltam önnel, mint a Magyar Televízó elnökével a Parlamentben, hogy engedélyezze egy jogi tájékoztató műsor indítását, hiszen a törvények zöme megváltozott, számos új keletkezett, s a polgárok nem tudtak eligazodni közöttük. Megindult az ismerethiánnyal való visszaélés, pl. a kárpótlási jegyeket fillérekért vásárolták föl a kommunizmus áldozataitól különféle csirkefogók. Ön a műsorindítást arra való hivatkozással, hogy akkor "az ellenzéknek is ugyanannyi megszólalási időt kell adnia az adott témákban" megtagadta. E mellett kitartott azon érvem ellenére is, hogy ez nem politikai, hanem jogi tájékoztató műsor lenne, amiben nem politikusok szerepelnének. Szakjogászok ismertetnének törvényeket s végrehajtásukkal kapcsolatos eljárási szabályokat. Azzal váltunk el, hogy a kormány nevében pályázatot nyújtok be. Ez megtörtént, választ Ön soha nem adott. Egyáltalán nem mellékes, hogy azonos eredményre jutottunk Gombár Csaba akkori rádióelnökkel is.
Ön akkor a "szegények és megszomorítottak" ellenében a régi sanyargatókból lett új fosztogatók mellé állt. Az Ön kiváló intellektuális képességeit ismerve szó sem lehet tévedésről, tudatlanságról. Ön nem egyszerűen a hazáját árulta el, hanem Józsi bácsit és Mari nénit. Hogy pl. Shakespeare úgy vezetné-e a magyar tévét mint Ön, nem tudom.
Az akkor kitalált Magyarország ma is működik: úgy, ahogy az Önök akkori tervei szerint működnie kell. "Kijjebb" már nem lehet találni. A Klub hitelét nyilván csak az teremthetné meg, ha Ön megvalósítaná tettei és szavai összhangját, magyarán megkövetné az Ön segítségével (is) kifosztott százezreket, s jóvátenné a kárt.
Természetesen semmi haragot nem érzek Ön iránt (sem), hiszen abból élek, hogy az egyik ember ilyen, a másik olyan. Mind csoda!
Szeretettel:
Czakó Gábor.
2000-01-01