Interjúk

 

 

 

Ahogy öregszik, úgy előbb-utóbb minden író anyanyelve tanulmányozója, mit ne mondjak, bolondja lesz. Ezt a szenvedélyt Mészöly Miklóstól kaptam el, aki állandóan bíztatott a Czuczor-Fogarasi szótár tanulmányozására, ami nélkül valóban nem lehet nyelvünk lényegét megérteni.

 

Minden ember gondolkodását meghatározza anyanyelve – mondják az agykutatók. Tehát annál mélyebben tudunk gondolkodni, minél inkább otthon vagyunk nyelvünkben. A miénk kimutatható összefüggésben áll a mostanában kihaló népi kultúránkkal. Nem csak népdalaink és táncaink jó része, de beszédünk is ereszkedő lejtésű, tudjuk Karácsony Sándortól. Mégpedig azért, mert a szóhangsúly a „gyöktagra” esik, ami nálunk az egyszerű – elöl nem toldott szavakban – az első szótagra esik. (Fogarasi János) A gyök, a szónak a toldalék nélküli része, hordozza az egész szócsalád alapjelentését. Pl. a ker-kör-gur-gör-kor gyökcsalád több száz tagja valaminő kerekséget, körmozgást jelent. Ebből következik nyelvünk képisége, szemléletessége, továbbá összefüggés-mutató, analogikus képessége – példánk szerint a kerge, körző, guriga, gördül, korong kapcsolata. Továbbá innen a lényeglátó hajlamunk, hiszen a szó lényege a gyök. A gyökrend szóbokrai kapcsolják össze a nyelvet: egyrészt kiterjedtségükből eredő tehetetlenségükkel lassítják a változásokat, másrészt mindenkinek megmagyarázzák az először hallott szavakat. Ezért nem bomlott a magyar egymást nem értő nyelvjárásokra. A magyar beszélő szabad. Bárki alkothat mások számára is értelmes szavakat, szerkeszthet mondatokat, átjárhat a szófajhatárokon, nyelvünk képes bármilyen jelentés megalkotására.

 

Korunk fő törekvése nem az értés, hanem az érdekérvényesítés.

 

 

Minden nép a maga nyelve szerint tanul meg gondolkodni, és a nyelv alakítja az agyat.

A beszéd bal féltekés, ám a képi látás, vagy a humor jobbos. Mi két féltekésen gondolkodunk, ha Nyelvédesanyánk útmutatását követjük.

Mi a lényegből, a nagyobb egységből kiindulva, deduktíve számolunk, nevezzük magunkat, címezzük leveleinket. Más népek fordítva, és így más eredményre jutnak.

Szent-Györgyi Albert mondta hajdanában: mi ugyanazt látjuk, mint önök, csak mást is észreveszünk. Magában a nyelvben rejlik egy bizonyos világértelmezés. Éljük át alaposan szavainkat: magyaráz: nyelvünket bocsátjuk a homályosra! Micsoda kapcsolatok, sőt ellentétek rejlenek köz, költ, bánt, szab stb. szavainkban! És tényleg: létezhet szabály nélkül szabadság? Csilicsala – filozófia lecke óvodásoknak!

Természetesen a nemzeti gondolkodásra számos természeti, néplélektani, történelmi stb. körülmény is hatást gyakorol.

Hogy nyelvrégészeti példát mondjak: a magyarban csaknem hiánytalanul kimutatható az ún. püthagoreus számelmélet. Ez a számokat „mennyiségszerű minőségnek” tekintette. Pl. az egy a mindent egyesítő szám: erre nálunk 500-nál több példa akad. A három a tökéletesség száma: ennyi nap egy esztendő, de a vicceinknek is három hősük-fordulatuk van.

 

 

Említettem, hogy a mi gondolkodásunk deduktív: az egészből indulunk, s haladunk a részek felé. Így keltezünk – no erről éppen most mondott le kormányunk az EU javára. Kis belső Trianon…

Súlyosabb baj, hogy a magyar nyelv természetéről semmit nem taníthatnak az iskolákban, következésképpen a nyelvtant diák és tanár együtt utálja, mellőzi.

 

 

Gazdaságkorban mi másról szólhatnának a hírek. Legföljebb bűncselekményekről. E kor a reneszánsz idején kezdődött, s azóta gyorsul. Forrása a kereszténység: a többi vallás, vagy kultúra nem ismeri a szabadságot, az istenazonosság lehetőségét, vagyis a személyt, a magántulajdont sem. Az új kor mindezt átvette, de Isten nélkül. Jézus azt tanítja, hogy Ő az igazság, és azt is, hogy az igazság tesz szabaddá. Nos, Gazdaságkor Istent csak egy sajátos fogyasztási-időzési formaként ismeri el. Az igazsággal sem tud mit kezdeni – jogászok kezére adta. A szabadságból így lett szabadosság.

 

 

Gazdaságkor természete a válság, hiszen csakis a kapzsiság, a szakadatlan növekedés állapotában képes létezni. Az eddigi legirracionálisabb rendszer, amely maga a rák: kénytelen fölfalni a bolygó életfönntartó képességét. Ennek közgazdasági oka a kamatos kamat. Minden áru egyenlő a piacon, tehát ki van téve a természetes enyészetnek, ám a pénz egyenlőbb, mert a kamatos kamat jóvoltából állandóan gyarapszik. Ennek következménye az értéktelenségi törvény: Minél közelebb áll valaki az értékalkotáshoz, annál kevesebbet, minél távolabb áll, annál többet keres. Lásd a paraszt és a tőzsdés esetét.

 

Az Antikrisztus idejét éljük, tehát számíthatunk egy általános összeomlásra, de nem a világ végére. János Jelenései eligazítanak.

 

 

A világ kormányainak zöme a lefolyó felé tülekszik, a miénk megpróbálkozik ellen-evickéléssel.

         

 

Az író nemigen alkalmas politikusnak. Próbáltam. A művész mindenért felel. A lehető legtökéletesebb gondolatot igyekszik megérteni és megformálni, a politikus a legkevésbé kellemetlen koalíciós társat keresi.

 

 

Természetesen nem. De az irodalom és általában a művészet nem is próbálkozik a kereskedelmi versennyel. Más kérdés, hogy a gazdaság és a politika gyarmatosította a művészetet, s akit lehetett, izmusok, vagyis politikai-kereskedelmi szabványok követésére kötelezett. Így keletkezett pl. a szocreál, a náci művészet, vagy a posztmodern. Semmi közük a kultúrához. Valaha minden társadalom kultúrában létezett, mert életében, viselkedésében, tárgyaiban kereste azt, ami igaz, jó, szép, szeretetteljes, és volt civilizációja, hisz öltözött, épített, gazdálkodott, hadakozott. A civilizáció a kultúra árnyéka. Léteztek kultúrák rövid civilizációs árnyékkal, meg hosszúval. Például a gyarmatosítók hosszú árnyéka ledöntötte a kisebb civilizációjú magaskultúrákat.

 

 

Szent Ágoston azt mondta, hogy szeresd az Istent és az embert, s tégy, amit akarsz. Ennyi a keresztény etika. Mivel Gazdaságkor tökéletesen érdekelvű, tehát értékmentes – milyen érdekes, hogy e két szó az érttel együtt az ér gyökből ered! – nincsen értékválságban. Ám ebből következően állandó és fokozódó érdekválságban szenved, ezért az eddigi civilizációkat követve

 

Jól esett, mint minden elismerés, ami élő emberektől való.

 

Az, hogy az ember félig-meddig haldokolva is képes imádkozni.

 

Majd kiderül…