Interjúk

 

Míg a legtöbb nyelv folyamatos alakuláson megy keresztül, a magyar statikusan őrzi magát, mindez pedig elsősorban a sajátos gyökrendszerünknek köszönhető. A Keresztény Nemzeti Kör első idei előadásán Czakó Gábor a Julianus barát első útjából származó levelezéseken keresztül beszélt évszázadokat is túlélő, alig változó nyelvünkről a békásmegyeri plébánián.„Minden magyar író belepistul a nyelvébe, és egy idő múlva megtér a Czuczor–Fogarasi-szótárhoz, más szóval a magyar nyelv természeti rendjéhez. Mészöly Miklós fertőzött meg ezzel ezelőtt huszonöt évvel, és elkezdett mélyen érdekelni a szótár, hiszen a nyelvemből és a nyelvemnek élek, négy-öt könyvet írtam erről a témáról, de minden könyvem lényegében a magyar nyelv vonzásában áll” – mondta Czakó Gábor arra a kérdésünkre, hogy honnan ered a téma iránti elkötelezettsége. A szombat esti előadás fő témája Julianus barát volt, aki 1235-ben indult útnak keletre három társával, hogy őseink nyomára bukkanjon. Konstantinápolyon keresztül, majd a Fekete-tengeren átkelve, Trongikába jutva nem találtak magyarokat. Két társa végül a hazatérés mellett döntött, majd mire a szerzetes az iszlám Bundába ért, egyetlen vele maradt kísérője, Gerhardus meghalt. Julianus végül egyedül jutott el a volgai Bolgárországba, ahol végül megtalálta az őshazát, Magna Hungariát, ahol mindenki értette a magyar nyelvet. Julianust nagy szeretettel fogadták és házról házra vitték. Nem úgy tekintettek rá, mint egy „marslakóra”, pedig sok új dologról beszélt, amiről az őshazában élők még nem hallottak, például kereszténységről vagy a királyság intézményéről. „A tizenkilencedik század végén Pápay József manysi tolmácsa nem értette a Reguly által ötven éve gyűjtött manysi közléseknek a nyelvét” – érzékeltette Czakó Gábor a helyzet különlegességét. Mint ahogyan az író elmondta, mindezek ellenére Julianus azt írja, hogy azokkal a magyarokkal, akikkel találkozott, tökéletesen megértette magát, mert „nyelvük teljességgel magyar volt”, noha legkevesebb négyszáz évvel korábban elvált egymástól az a két magyar népcsoport, amely egyikéből származott a szerzetes, a másikéból pedig a beszélgetőtársai. Mindez valószínűleg a magyar gyökrend következménye, mert a magyar nyelv beláthatatlan szókincse mintegy 2300 gyökre épül, a szavaink szócsaládokba szerveződnek. Varga Csaba, a világhírű rajzfilmrendező, matematikus és gyökkutató szerint ha egy szó változni szeretne, akkor ez kihat arra az esetenként több száz szóból álló családra, amely korlátozza őt a szabad változásban. „A magyar nyelv tehát ebből a szempontból kifejezetten konzervatív és kitartó” – tette hozzá Czakó Gábor. (Németh Dániel, Magyar Hírlap, 2014. január 27.)