Kezdőlap

Gazdaságkor számára idegen és értelmezhetetlen a hit, ugyanis általában ellentétes a kor egyik alapelvével, az anyagi érdekkel, ráadásul számokkal, statisztikailag leírhatatlan, mivel lényege szerint személyes istenszeretet, ami istentelenek számára képtelenség. A két csoport közt lehetséges együttműködés, megbecsülés, sőt, szeretet is, de megértés aligha.

Ha körülnézünk, a számok a hitetleneknek dolgoznak Európában: a fölmérésekben a hívők fogynak, a csodálatos európai dómok lassan a Stonehenge és a maja templomok sorsára jutnak: jobbára csak turisták látogatják őket. Az iszlám világban sem a helyzet jobb, hanem a statisztika, mert ott a hitehagyót megölik, akár a keresztényt. Ugyanakkor – hogy csak néhány magyar példát mondjak – itt is, ott is fölbukkannak Barsi Balázsok, Bíró Lászlók, Böjte Csabák, Pál Ferencek, akiknek a miséire, hittanjaira, lelkigyakorlataira tömegesen járnak az igényes lelkek. Az ő észjárásuk az anyagelvű számtanisták számára fölfoghatatlan.

Jézus gondolkodása nemkülönben. Hallgassuk őt.

„…aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” Az Atyában lakni? A Menny, maga az Atya – miként Eckhart mester tanítványa, Johannes Tauler, a nagy középkori misztikus írta. „Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tanítás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.”

A tanítás az Isten és emberszeretet, csakis önmagával, vagyis szeretettel oktatható. Minden tudás közül az első és a legfontosabb, mert ez tartja a világot. Rajta kívül minden más tudás rögtön avuló-porló részismeret. Ha nem szeretjük házastársunkat, gyermekeinket, hazánkat, családunk, Magyarország az első szélfuvallatra összeomlik.

Ha föntebb említett papjaink szentbeszédeit hallgatjuk, akkor gyakran látunk könnyes szemeket és magunk is elérzékenyülünk. Miért? Mert úgy érezzük, hogy a tanítás közvetlenül nekem szól – meg persze neked és neki – és a beszélő szereti őt, téged és engem.

Jézus szóban is tanított, de igazi mesterként elénk élte a tudást. Sose mondta, hogy előre, csak azt, hogy kövess engem. Például Máté 16. fejezetében: "Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.” (24. vers) Talán még szebb, ahogy ugyanezt Jánosnál mondja: „Aki szolgálni akar nekem, kövessen: ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is.” (Jn 12, 26)

A kereszténység ebben is különbözik az összes többi vallástól: Isten nem kér többet senkitől annál, amennyit ő tesz. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, aki életét adja barátaiért.” (8Jn 15,13) Jézus így élt.

És én? Látom a világban a szeretetínséget, a rettegést. Mit teszek ellene?

Ágoston unokám két és fél éves. Mint a kicsik általában, fél bizonyos dolgoktól, például egy régi festménytől, amely egy igen megfáradt embert ábrázol. Egyszer így szólt: „Apóka, vidd ki innen a bácsit. Félek tőle.” Kisvártatva hozzátette:” szeretem.” Igen, a félelem egyedül a szeretettel küzdhető le. A félelem bizonyos értelemben természetes, figyelmeztet a világban előforduló rossz és fenyegető jelenségekre. A tank, a rendőrök serege, a barátok lehallgatása nem véd meg tőle, csak a szeretet. Az ellenségszeretet emészti el az ellenségeskedést.

A gyermek teljes tudással születik, és látja föladatát. Gazdaságkorban a nevelés leginkább arról szól, hogy teljes tudását elfelejtetik vele.

Ha nem tanulunk meg szeretni, az Antikrisztus elsöpör bennünket bankostul és tankostul, sőt, templomostul.

 

                                                                                                                              (2014)