Kezdőlap

Európában sosem létezett kasztrendszer a szó szellemi értelmében, de minden magasabbnak nevezett kultúrában ugyanaz munkamegosztás alakult ki az ismert évezredekben. A király uralkodott az Ég nevében, katonáival együtt védte és kormányozta a közösséget. A papság kutatta Isten szavát és az élet végső értelmét, akár a művész, aki a „szent látvány” képét írta, énekelte, táncolta, a bölcs, a tanító tovább adta az ifjúságnak.

A paraszt és az iparos a lét legtestiesebb rétegét, a természetet művelte, a különféle anyagokkal, a földdel, a növényekkel és az állatokkal bíbelődött. A kereskedő a javakat közvetítette a tájak és az embercsoportok között.

A lecsúszott, a hadifogoly, a nincstelen fogyatékos szolgája volt a többieknek. A gyermekek kiskoruktól fogva tisztelték szüleiket meg az idősebbeket, és általában apjuk mesterségét tanulgatták.

Minden korosztály és társadalmi csoport mély kapcsolatban élt a természettel a remetéktől a fejedelmekig.

E vázlatos társadalomrajz egyik szembeötlő vonása, hogy évezredeken keresztül fönnállt a különféle és sokszor drámai szellemi-, katonai-, népmozgalmi események ellenére is. Olykor fölborult, például a kereszténység, a népvándorlás hatalmas lelki és politikai átrendeződéshez vezetetett, ám újra és újra ugyanez a társadalmi fölállás alakult ki.

A másik állandó vonás, hogy a király, a pap, a műves, sőt a szolga is hármas rendben: az ég, a közösség és a természet rendjében ténykedett, hiszen vallási, nyelvi, kulturális, családi közösségben élt, tudta, hogy a „föld és az emberi munka gyümölcsei” táplálják, és békés napjait az égadta szertartásokhoz igazította a koronázástól az esküvőjén át az ünnepekig. Igyekezett mindent megszentelni.

Jó észben tartani, hogy ezer éve, egész a reformációig – nálunk II. József tiltásáig – az év napjainak negyede, végül közel egy harmada munkatilalmas ünnepnek számított! Az 52 vasárnaphoz jött a 32 főünnep, melyek közül a Karácsony Vízkeresztig tartott, a Húsvét egész Nagyhéten, ünnep hétfőjéig. Tehát a gondolkodás, az élet és a munka közös, szinte tapinthatóan valóságos térben zajlott, amely nem nélkülözte az emelkedettséget, az Isten-közelség lehetőségét. Még a különösen igazságtalan és zsarnoki korokban is.

A gazdaságkori ember a Semmi uralma alatt áll. Nem szenteli meg se ételét, se ágyát, se munkáját, fogalma sincs a Szentről, s arról sincs, hogy hol a helye a világban, és általában azt sem tudja, hogy a pénzen kívül van-e értelme a munkájának. Kikap ennyi „kapszlit”, aktát, részvényt, elintéz annyi beteget, vádlottat, szavazót, számlájára ezért küldenek valamekkora összeget, honnan a bank minden fillér bármely moccanása után lenyalja a maga jutalékát. A maradékon olyan cuccokat kell vásárolni, amikre semmi szükség, de ezer torok meg félpucér kéjlány és kéjfiú tukmálja, sőt, szinte utasítja az embert. Néha ennivalóra se marad, de majd ad a bank kölcsön…

A kicsik ebben a világban nőnek föl, ünnepnapjaik nincsenek, szabadidejük színtere az áruház, ahol rugdossák az anyjukat: vedd meg, akarom, akarom!

Anyjuk, még inkább nagyanyjuk-nagyapjuk életrendjéhez tartozott a segítés. Otthon és rokonoknak, barátoknak. Iskola után leckeírás, majd usgyi vizet hordani, fát vágni, répalevelet szedni, kertet ásni, boltba szaladni. Minden gyermek dolgozott: a gazdagok fiai is több-kevesebb ideig alja munkákat végeztek, hogy amikor majd átveszik apjuktól az üzletet, legyen sejtelmük a munkáról, az engedelmességről, a parancs értelméről, a kenyérkeresetről. Örömmel hallom, hogy diplomata ismerősöm nyárra beszerezte fiait ugyanezért egy ács mellé segédmunkásnak…

Esete sajnos kivétel, megváltozott a világ. Az életrend irányítója a Semmi egyik megtestesülése, a szórakoztatóipar. Helyesebben a szétszóróipar. Ma sok szülő a hivatalos munkája után a tévéje, vagy számítógépe előtt punnyad, korára, nemére és iskolai végzettségére való tekintet nélkül ugyanazt a fogyatékosok szintjére beállított játékot játssza lefekvésig. A gyerek is ezt teszi, mert neki sincs semmi dolga, sőt, közös ebéd vagy vacsora is egyre kevesebb otthonban van – ki-ki eszik, amit talál. A beszélgetések vagy bárgyú tévéműsorokról szólnak, vagy veszekedéssé fajulnak holmi semmiségek miatt. A múltkor egy családi ordítozásból szakadt ki az utcára egy gyerek, talán kisfiú üvöltése. Istenem, Istenem, miért vertél meg ilyen anyával?

                                                                                                                                   (2011)