Kezdőlap

Olyan zaklatott világban élünk, amelyben már a múlt sem ül nyugton a fenekén.

A magyarság zöme a kommunista rendszer összeomlását és a szovjet haderő kivonulását fölszabadulásként élte meg. Sem a világtörténelem világcsúcsnak kikiáltott társadalom-elmélete, sem az 1945-ben kinevezett „uralkodó osztálya”, sem a „szocializmusa” nem vált be. Minden társadalmi réteg és csoport megkapta a kommunistáktól a maga pofonját. Előny viszont nemigen mutatkozott, még az – elvileg – politikailag semleges magyar őstörténet kutatásban sem.

Például a csodálatos szibériai, avagy szabáriai szabir erődvárosok már 3000 éve ott álltak, ahol ma, úgyszólván épen és egészségesen, de senki nem vizsgálhatta őket a környékükre (is) telepített rakéta- meg egyéb támaszpontok miatt.

A hivatalos honi őstörténet-kutatás macskaléptekkel kerülgeti a Szovjetunió összeomlása óta előkerült tömérdek adatot. És ez nem túlzás: őstörténet-ismeretünkben áttörést hozhatott volna a Sz. U. fölbomlása, miáltal a közelmúltig elzárt szibériai területek megnyíltak, s egyúttal föltárult a hajdani szabirok hagyatéka, ami messze fölülmúlja mindazt, amit eddig gondolt a tudományos világunk Árpád népéről és elődeiről. Eddig közel harminc erődváros bukkant föl Szabíria-Szibériában. Bennük magas színvonalú fémművesség, kovács- és építőipar, csillagda, templom, küllős kerekű szekér, hozzá állattenyésztés, röviden világbajnok ipar, kereskedelem-közlekedés, a téres lapályokon földművelés, nyájak és ménesek stb. Szóval érett bronz, majd vaskor, ahová a finnugorok nem jutottak el. A szabir telepek környékére talán igen, de a kultúrájukba nem. Szerhij Patkanov (1861-1918) orosz néprajztudós szerint az őslakók még a XIX.-XX. sz. fordulóján is félistenek megnyilvánulásaiként tekintettek a környékükön fönnmaradt szabir hagyatékra.

A mi honfoglalóink lényegében a szabir műveltségnek, haditechnikának és stratégiai tudásnak birtokában hajtották végre nagy művüket, amire a korabeli hantik, manysik, észtek, finnek, sőt az összesített finnugor világ sem lett volna képes. Ugyanis nem csak Szvatoplukot, Zalánt és a Kárpát-medence hasonló fejedelmecskéit kellett legyőznünk, hanem a Német Birodalom egyesített haderejét is, mégpedig a 907-es, három napig tartó Pozsonyi csatában! Itt esett Árpád halála is. Erről, és a honalapító ütközetről, a nevében magyar szaktudomány 1945 óta évtizedekig hallgatott…

Semmi baj. Az idő mindig az igazságnak dolgozik.

                                                                                                                       (2019)