Kezdőlap

Elhunyt Szabad György, el is temettük. Az ország főméltóságai: hajdani tanítványai, ellenfelei és elvbarátai szépen beszéltek a sírjánál. Azóta más kiváló emberekből is elszállt a lélek, a minap éppen Karátson Gábor író, festő, sinológus, Duna-védő, ötvenhatos veterán távozott közülünk. Időközben mások sorsa is beteljesült. Egyik-másik szép beszédeket kap, de akad, akinek három sor se jut a helyi újságban.

Egy hét múlva végképp nem, mert özönlenek a friss halálhírek.

Hajdan az igazi Mozgó Világ szerkesztőségében gyakran szóbajött Szabad György, hogy ő erről így vélekedett, arról úgy, s ezt igen komolyan vette mindenki. Az egyetemen más szakosok is látogatták előadásait. Pesten tanult szerkesztő társaimmal együtt őhozzá jártak magyar levegőt szívni. Kossuthról tanulni, Deákról, Széchenyiről. Senki sem tudott nálánál többet az ő holtig tartó szerelméről, a magyar szabadságról.

Ki tudja, mi az?

Pécsett jártam egyetemre, jogra, így diákként nem ismertem őt személyesen. Csak az MDF megalakulása után találkoztunk a párt erkölcsi alkotmányán dolgozó bizottság tagjaiként. Sokszor üléseztünk a mi Huba utcai lakásunkban is, mert az MDF akkoriban szegény volt, és a mi tágas lakásunk évek óta szolgált közéleti színtérként.

Gyurka bácsi lenyűgözött. Nem csak a tudásával! Okosnak mutatkozó embereket tömegével láttam korábban is, a rendszerváltoztatás forgatagában pedig ezerszám villogtak mindenütt, ma sem hiányoznak sehonnan, ahol érdemes fönnforogni. Gyurka bácsi sosem nyüzsgött, hanem az utak vezettek őhozzá. Az utak tudják, hova érdemes menni… Ő pedig derűs egyszerűségével, szelídségével, bölcs keménységével érvelt a jó célok mellett. Kevés embert ismertem, aki hozzá hasonló pontossággal és tisztasággal tudott beszélni. Szavaiból mindig sugárzott a hazaszeretet és valami a szabadságharc korának fennköltségéből – minden dagály nélkül.

Ma, a percizmusok örvényében, kinél szív a pesti bölcsészhallgató magyar levegőt?

Közismert volt zsidó származása.

Valamint a politikai erkölcsben való kőkemény igényessége.

Széchenyi díja átvételekor nem fogott kezet Öszödi Böszmével.

Nem sokkal később találkoztunk a Kossuth téren. A Fidesz második veresége után voltunk. Hatalmas tömeg hullámzott és háborgott a téren. Gyurka bácsi remek beszédet mondott. Együtt távoztunk az emelvényről, s végigballagtunk a tömeg meg a Parlament közt szabadon maradt sávon.

A nép, az istenadta, jobboldali magyar nép, melyet világszerte fajgyűlölettel és antiszemitizmussal rágalmaznak, rajongó kórusban, egy emberként zúgott, amerre elmentünk. Természetesen tegezve, mert a legelső magyar embert tegezni illik:

Gyurka bácsi, te vagy a király!

Gyurka bácsi, te vagy a király!

                                                                                                                            (2015)