Kezdőlap

A magyar kereszténység egyik fellegvára Nógrád: a község is, a megye is. Bernecebarátiban még a kommunizmus idején is 98 %-os volt a hittanbeíratás, nem maradtak ki olyan gyermekek sem, akiknek a szülei hivatalból ateisták voltak…
Jakab apostol tanítja: „Amint a test lélek nélkül halott, úgy a hit is halott tettek nélkül.” (Jak 2,26) A test is meghal táplálék nélkül, sőt akkor is, ha egyes tagjai nem működnek együtt. A minap Tápláló szeretet címmel kaptam egy tájékoztatót a Nógrádi Napraforgó Egyesülettől (honlapja http://napraforgo.nogradfalu.hu), melyben ez olvasható:
„Csurig lett egy mikrobusz, egy személyautó és egy utánfutó a nógrádi nyugdíjasok adományával. Budapesti nagycsaládosoknak készítettek, illetve gyűjtöttek össze többek között 748 üveg befőttet, lekvárt, savanyúságot, 119 kg krumplit, 96 csomag szárított teát és fűszert…” Akadt még a rakományban alma, szilva, dió, mák, méz, hagyma, bab, zöldség.” Sőt, boltban vett holmik is: rizs, keksz, olaj, konzerv, száraztészta. „A Tápláló szeretet program ékesen bizonyítja, hogy mindenki tud segíteni, ha akar - még akkor is, ha a segítő esetleg maga is rászoruló. A program önkéntesei többnyire nagymamák, akik nem törődve saját anyagi nehézségeikkel, derékfájásukkal és a cukor árakkal, panaszkodás helyett nem voltak restek még többet dolgozni. (…) Ebben az évben már harmadik alkalommal küldtek ajándékot a Nagycsaládosok Országos Egyesületének (NOE). 2011-ben a III. kerületi Csoport és a Nagycsaládosok Szentlőrinc Egyesülete (XVIII. ker.) vehette át az adományt.” Nem árt tudni, hogy Nógrád megye az ország szegényebb térségei közé tartozik.
Magyarország akkor támad föl, ha születik elegendő gyermek, ha alakul még ezernyi keresztény lelkületű Napraforgó Egyesület, és ha a megajándékozottak is tesznek valamit. Mondjuk, elmennek olykor – szükség esetén meg amúgy is! – a Napraforgó-nagyikhoz ásogatni, fát vágni, gyümölcsöt szedni, lekvárt főzni. Szóval, megtanulni együttműködni a nagyikkal és a természettel. Mert se szilva, se befőtt nem lesz magától: „A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja.” – Írja Pál apostol a rómaiaknak. Isten fiai pedig mi vagyunk: a nagyik és a mai gyermekek, akik egymásra támaszkodva és egymást váltva éltetjük a természet reményét „hogy a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten fiainak dicsőséges szabadságára.” Föladatunk minden eddiginél nagyobb, hiszen Gazdaságkor mai állapotában a természet nem egyszerűen a mulandóság, hanem a pusztulásra ítélt elnyomottság állapotában senyved!
A nemzet reményét is mi, Isten fiai hordozzuk, mert miránk a magyarországi természet művelése jutott. Erre pedig nem pártok, ősmagyar handabandák révén válunk képessé, hanem „megnyilvánulással”: hogy úgy élünk, s bánunk egymással, a nagyikkal, az unokákkal, a szilvával, ahogy Isten fiaihoz illik.

(2012)