Novellák

Elöl cuppogott az óriás, mögötte, jócskán lemaradva a halott asszony. Az óriás nem sietett, de termetéből adódóan nem is szorult rá. A halott asszony meg hova igyekezett volna a félgyász, félbánat-viola fürdőruhájában?
Az óriás kettesével vette a medence lépcsőfokait és a korlátot sem fogta. Annál óvatosabb volt az asszony: kapaszkodott még a habokban is. Az utolsó lépcsőről az óriás elrugaszkodott, hasra vetette magát és hatalmas karcsapásokkal-rúgásokkal már át is robogott a medence túlsó partjára. Majd vissza és újra oda, hanem az óriás egyszer észrevette a műanyagszalagok képezte függönyt a kertbe vezető csatorna kapuján, s máris áttörte magát rajta. Menten künn termett: ettől kezdve a szabadtéri medence vize tombolt alatta.
Ó szabad tér!
A benti medencét – akár valami margarétát – félkör alakú sziromöblök szegélyezték. Bennük rejtett vízágyúk, melyek a fürdőzők alfelével bizalmaskodtak.
A halott asszony óvatosan az egyik u alakú melléköböl falához csusszant. Az első biztos helyen nekivetette a hátát. Hogy onnan védve legyen? Ki árthatna neki?
Szétterjesztett karokkal jobbról-balról a medence párkányába kapaszkodott – védtelen Krisztus? Rezzenetlenül tekintett a létnek abba a tartományába, amely a fürdőzők számára egyelőre láthatatlan volt. Az itteni világban már eleget gyönyörködött, vagy éppen bosszankodott. Kicsinyességén, nagyságán? Zagyva okoskodásain, reménykeltő csapdáin? Jobb keze ujjait a fürdőmedence falára ragasztott kék és sötétkék csempe-kockácskák útvesztő-rejtvényén járatta, amely fölülmúlta bizonyos asszonyok számára gyártott színes magazinok szellemi izgalmát.
A bizonyosok a fürdőben is előfordultak. Hamarosan eltekintettek a falképeken vadászó római előkelőségek, a leskelődő nimfák, és az elejtett vaddisznót hosszú rúdon cipelő rabszolgák tanulmányozásától. Inkább a halott asszonyt vonták érdeklődésük középpontjába. Ő ezt nem viszonozta: egykedvű mosolytalansággal nézett sehova. Ujjai zongoráztak az apró csempéken. A többi nő azzal jelezte kíváncsiságát, hogy hátat fordított neki, és csak azért sem beszélt róla. A fürdőcsarnokban ettől olyasféle csoportkép alakult ki, mintha mindenki háttal ülne a tábortűznek. A nők mozgolódása természetesen fölkeltetette a másik nemhez tartozók figyelmét, de egyelőre senki sem tudta közülük megállapítani az elfordulás irányát: másként, és talán pontosabban: a középpontját, a taszítás rugópontját. Ésszerű okát. A férfiész ilyenkor ilyesmit keres, és nem valami mértanon túlit, ahol a valóság tanyázni szeret.
Az óriás növelte hatalmas loccsanásait és fröccsenéseit a kerti medencében, nehogy valaki kihagyja őt a jelenlévők közül. Talán ezt sem tartotta elégnek, mert hamarosan szétcsapta a szalagfüggönyt és bezúdult a fürdőcsarnokba.
Egyenest a halott asszonyhoz tartott, aki mintha várta volna őt. Talán egy kis mosolytöredék is kószált hideg szája sarkában? A távolabbi oldalmedencékben, ahol a célirányosan beépített bugyogtatók közönyösen dömickölték a vendégek örülni vágyó hasát, máját, ülepét, megjegyzések hangzottak el a halott asszony mosolyáról. Természetesen szellemes észrevételek, amelyek azonban rögtön idejüket múlták, amikor a néhai nő megérintette az óriás mellkasát, ami akkora volt, mint az egyik falképen a parázzsal telt rácsos tűzkosár, ami fölött egy vadász melengette kezét, ha éppen nem Mucius Scaevola égette jobbját Porsenna etruszk király szemeláttára. Tehette, mert vagy beteges analgézisben szenvedett, vagy sziringomiéliában, esetleg Brown-Sequard, netán arteriaspinálisanterior szindrómában, melyek az érzékelés részleges vagy teljes hiányát okozzák. Ezért aztán semmibe sem került neki, hogy lazán álldogáljon csontig égett kezével Porsenna és a tűzkas között.
Kitértünk, de talán mégsem, mert a férfi már nem érezte azt, ami az utóbbi percekben majd szétvetette.
Azt sem, amit Mucius Scaevola.
Óvatosan leereszkedett a víz alatti lépcsőre, és kezét két oldalt a párkányra helyezve óvatosan elfoglalta az asszony iménti testhelyzetét. Az pedig egy könnyű lépéssel ellibbent tőle, majd a levegőbe emelkedett, akár egy repülőhal, és jó ölnyi távolságban besuttyant a vízbe. Semmi csobbanás. Viszont a kék-halványkék medencealjzatról intett az egyelőre még maradóknak fürdőruhája félbánat-violája.