Novellák
- Szeretném, ha igazságosabb lenne az élet, mint korábban - dünnyögte Zsebes Ferkő és kirakta a kocsmaasztalra a nap folyamán összeszedett pénztárcákat. - A változásokat nem elkezdeni, hanem folytatni kell - szólt Enyves Firkó, a társa, és miközben szétrakta a söröskorsókat, egy kis piros női bukszát tapintatosan elnyeletett a mohó kabátujjával. - Csak azért, hogy még igazságosabb legyen az élet. A szomszéd asztaloknál többen a zsebükhöz kaptak, mire Falazó Firke teljes szélességében fölemelkedett két barátja mellől, és a vakarózókra emelte korsóját: - Engedjetek meg egy tőmondatot, haverok: ti is tudjátok, hogy a mindennapjainkban még ma is egyszerre van jelen a tegnap és a holnap Magyarországa: siker és csalódás, felemelkedés és leszakadás, lendület és lemaradás, ezért azt mondom nektek: bátorság, ne féljetek a hat fokos Barna Ászoktól! Táncos Furke osztozott népe sorsában, és a jobbik részt juttatta magának. szerényen megélt egyetemes élménye szerint esélyteremtő lépéseket tett az ország távkapcsolója a felé, s meg is kaparintotta azt. Tudta, hogy nem lehet sem megállni, sem lassítani, ezért esélyteremtő lépéseket tett a százezrek között is, egyetemlegesen, természetesen, és ismét csak szerényen, de hatékonyan, nehogy a százezrek úgy érezzék, hogy a holnap még mindig másnak hoz javulást, és a közös sikernek ők csak a kovácsai, de nem haszonélvezői. Miközben mindennapjainkban még ma is egyszerre volt jelen a tegnap és a holnap Eufémiája, a százezrek a kis betonodúikból nézték a tévén át Furke táncos lépteit. Mindent értettek, csak azt az egyet nem, hogyan tud a Vezér napi kétszázezret költeni, pedig nem is cigizik. Nekik éppen arra a rohadt cigire nem tellett, noha közülük egyre többeknek lett személyes élménye, hogy csökkennek a terhek és gyarapodnak a lehetőségek Eufémiában. Különösen azóta, hogy az asszony visszajött a küretről. Az eredmény büszkén vállalható, mert az a valódi siker, ami közös. A füttyös márciusban fekete serege élén Táncos Furke lebocsátkozott az aluljáró népéhez is, és kijelentette a maga szerény többes számában, hogy a közeljövőben a legfontosabb feladatunk, hogy az ország sikereit és eredményeit azok számára is megélhetővé tegyük, akik a saját bőrükön eddig nem érezték. Savas Emrich televíziós személyiség és lelkes csapat készen állt a megélhetés szolgálatára a kamerák körül. - Soha nem látott mértékben! Soha nem látott mértékben! Énekelték ütemesen a népnek öltözött gorillák. A továbbiakban sem engedték, hogy Magyarország egyirányú országgá váljon, ezért jobboldali lépcsőhöz iszkolókat balra terelték, így segítve őket a fölemelkedésében. A haladó lökdösődéssel Bankű Farkőnek és munkatársainak is széleskörű lehetőségeket nyitottak, s ők bizony munkával, szorgalommal és tehetséggel előbbre is jutottak. A zsebbevágóan érintettek közül az éberebbek tolvajt kiáltottak, s megpróbáltak utána eredni Enyves Firkónak és Zsebes Ferkőnek, de közegek esélyteremtő, cselekvő politikájának következtében föl kellett volna, ismerjék, hogy nincs visszaút, csak előre lehet menni, úgy föl a lépcsőn, mint a jövőbe a múlt helyett, a biztonság, az igazságosság és a bátorság alapértékei mentén! Falazó Firke rá is ripakodott a tolvajozó kisebbségre: - Az elért eredmények csak akkor válhatnak tartóssá, és csak akkor gyarapodhatunk tovább, ha folytatódik a nagyobb összetartás a társadalom egyes csoportjai - járulékfizetők és tehetősek, idősek és vállalkozók, vidékiek és valakik - között. - Aljas rablók! - próbálta szembefordítani egymással a különböző társadalmi csoportok érdekeit egy vénasszony, akinek fölhasított táskájából egy lejárt élet iratai hullottak szanaszét. - Eje, ej! - röcögött Falazó Firke: - Számunkra a sokszínűség, a nyitottság, a tolerancia a legfontosabb. Táncos Furke mozgás közben vette számba Enyves Firkóék által elért eredményeket a sajtó és a televízió széleskörű nyilvánossága előtt. - Most olyan források állnak rendelkezésünkre, amelyek csak a boldog békeidők fejlesztési forrásaihoz mérhetők. Ahogy akkor, úgy most is új világ épülhet fel, és új békeidők köszönthetnek ránk: prosperitás és gyarapodás. Az ürített zsebűeket a hajlékony gorillák egyrészt fölfelé taszigálták az emelkedés útján, másrészt azok billegtek a lépcsőkön, harmadrészt továbbra is tolvajt kiáltottak. Táncos Furke megcsóválta okos fejét: - Most végképp nem engedhetjük meg magunknak a széthúzó, öncélú és kockázatos politika fényűzését. A tolvajozók csak nem akarták fölismerni a közérdeket. Az iménti öregasszony, bizonyos Dugovits Ninus egyszerűen levetette magát a népnek öltözött gorillák hadára. A sajtószabadság védelmében Savas Emrich negyedik hatalmi ág gyanánt fejbevágta a mikrofonjával: - Nem engedjük, hogy bárki is választani kényszerítsen minket haza és haladás között, hiszen egyszerre vagyunk hazafiak és európaiak, humanisták és demokraták. Táncos Furke viszont önzetlenül arra törekedett, hogy Eufémiában nyugodtabb legyen az élet. A megosztás helyett az összefogás lehetőségét kereste, a radikalizmus helyett a békés, nyugodt hétköznapokat képviselte, és a felelőtlen irányváltások helyett a kiszámítható, felelős tervezésre helyezte a hangsúlyt. Intésére a népnek öltözött gorillák végre megteremtették a nemzeti egységet, és a méltányosság alapján az érték- és érdekkonfliktusok békés megoldása jegyében kiürítették a lépcsőt. - A jövedelem-, pénz- és költségvetési politikát úgy kell alakítanunk, hogy az megfeleljen az új lendületet adó fejlesztések érdekeinek. - Savas Imrich dolgos mikrofonján keresztül Táncos Furke csatlakozzott a hétköznapi Európához. - Ez a Nemzeti felelősség programja! Az új kihívásokkal szembesülve ez a méltányos felzárkózás, a jóléti csatlakozás terve! Ez a tisztesség politikája! A tévékészülékek előtti milliók egyik kezükkel a meghatottság könnyeit törölgették, a másikkal úgy szorosabbra húzták nadrágszíjukat, mint tapsoltak. |
2000-01-01