Nyelvédesanyánk

 

 Ez egy könyvcím. A Honti László nyelvész, egyetemi tanár, akadémiánk tagja főszerkesztette köteté, melyben magyar és külföldi szerzők ostorozzák a jelenleg uralkodó finnugor nyelvrokonsági elméletet bírálókat. A külföldiek „úriasan, finoman”, a helyiek durván, sőt, olykor trágár hasonlatokkal. A jelek szerint utóbbiak fejében az ellenvélemény puszta gyanúja kicsapja a biztosítékot. Kapnak tőlük műkedvelők, írók, sőt, hivatásos nyelvészek is, például a finn Kalevi Wiik, Marácz László, Pusztay János, Balázs Géza.

Szittya nyelvtársaink bizonyára erőst meglepődnének, ha megtudnák, hogy a finnek közt is akadnak, akik a maguk nyelvét ősnyelvnek, sőt, a sumérral rokonnak tartják. J. Santeri cikke (262. old.) bírálja Panu Hakola munkáját, amely 210 finn-sumer szó-összehasonlítást közöl. „Ebből Hakola 61 példájának a történeti-összehasonlító módszer alapján nincs bizonyító ereje.” Santeri itt hoz két elrettentő példát, ez egyébként a könyv általános bizonyítási módszere. Hanem a többi 149-nek van-e „bizonyító ereje”? Az mind helytálló? Ez sok? Kevés? Elegendő? A kérdés föl sem tétetik, tehát válasz sincs rá.

Hontiék azt tartják, hogy a magyar nyelvről való gondolkodás kizárólag a nyelvész-diplomások joga, és ezen a körön belül is a velük egyetértőké. Erre számtalanszor kitérnek. Ők nyilván Kolombuszt sem engedték volna a fölfedezgetni, mert nem volt róla papírja, és ugyanezért a tanulatlan magyarokat eltiltanák ízes beszédüktől, mert náluknál csodásabb nyelvkincsekkel bírnak. Nos, ez az, amit hunfalvyzmusnak nevezünk. Hamvas szavával: hatalomtudomány. A tudomány eredményeinek kisajátítása, és hatalmi célokra való alkalmazása.

Minden magyar tudja – rajtuk kívül –, hogy szavaink gyökökre, szóképző nélküli szavacskákra – épülnek. Ezeket toldalékoljuk, ezek adják a belőlük kinőtt szók alapértelmét, hangsúlyát. Pl.: tár>tárul>tárogató stb. A gyökökből népes szócsaládok sarjadnak: tárul, térül, terem stb., melyek a hunfalvysta rokonítási irányok újragondolását kívánják. E fáradságos művelet elvégzése helyett egyszerűen kitiltották a gyök – latin: radix – fogalmát a magyar nyelvészkedésből. Danilo Gheno is tudja ezt, ezért olaszul fogalmazott dolgozatában a ’radice’ azaz ’gyök’ szót ’tőnek’ fordítja, a hunfalvysta rendelkezések értelmében.(125. old.)  Nb. mi a túrót toldalékolnánk, ha nincsen gyök? A tő fogalmát a hunfalvysták máig nem voltak képesek egyértelműen meghatározni.

Eberhard Winkler bírája Saukkonen sejtetett érvelését a tudatos hangváltozásokról, „amelyek természetesen egy szebb, vagy harmonikusabb nyelvi rendszer érdekében valósítanak meg.” (332. old.) Nos, több millió magyar használja az ’ë’ hangot, mely nem csak szebbé, hanem értelmesebbé is teszi nyelvünket. Lásd: ’mentek, mentëk, mëntek, mëntëk’. Rengetegen követelték Akadémiánktól a helyesírásba való beiktatását, mindannyiszor megtört a hunfalvysta ellenálláson. Honti László és hadai miért nem szállnak síkra a zárt ’ë’-ért? Miért készítenek olyan szótárakat, melyekben már az ’a’ és az ’á’, meg az ’e’ és az ’é’ kezdetű szavakat is egybeöntik?

A kötet mákszemnyi önkritikát sem tartalmaz, még a kérdést sem teszi föl, hogy miként állott elő elméletük hitelvesztése? Miért tiltják a magyar nyelvről szóló gondolkodást? Erőltetett, a magyar nyelvérzékkel ellentétes nyelvtanukkal miért utáltatták meg a tanulók és tanárok túlnyomó többségével a magyar nyelvtant? Mi ez a vétek némely kótyagos rokonítási eszméhez képest?

Hunfalvy idejében a nyelv és a 'faj' egy volt, az ismert okokon kívül azért is, mert nyelv nincsen ember nélkül. Hanem egyszer csak jött a genetika, amely nem „kikövetkezetett alapgénekkel” dolgozik… Hontiék varázsigeként hajtogatják, hogy csak nyelvrokonságról beszélnek, de hova lett a faj? Mikor, hogyan, miért tűnt el? A bulgároknál tudjuk, de a finnugoroknál? Ki, kivel, mikor, hol cserélt nyelvet és gént? Milyen szomszédságok, kapcsolatok hatottak a nyelvcsalád tagjaira? Nehéz kérdések, megoldásuknál egyszerűbb Wiiket, Pusztayt és minden erről gondolkodó főt, kiebrudalni a tudományból.

A finnugrizmus-hunfalvyzmus, mint összehasonlító nyelvészeti irály milyen alapon uralkodik az egész magyarságtudományon? Milyen jogon határozza meg – az esetleges, máig kutatatlan fajcsere, areális hatások, stb. ellenére – az őshazát, a díszítőművészetet, a történelmet, a zenét, a régészetet és a többit?

Mitől tudomány az, ami ennyire irtózik már a kérdésektől is?