Nyelvédesanyánk

Az 1921-ben a nyugatra menekült vörösök, meg a mai EU-parlament rágalmainál borzalmasabb a belső Trianon.
Helyesebben a benső.
Annakidején Magyarországot választották ki az I. Világháború egyetlen vesztesének. Ugyan a Török Birodalmat is fölaprították Antanték, de a mi hazánkból még volt bajtársaink, a horvátok, a szlovének, a csehek, sőt, az osztrákok is haraphattak! Mint Dózsából.
Az ország területének megcsonkításához fogható anyanyelvünk sarabolása, lényegének eltagadása a nép elől, ami egyenlő a gondolkodó képesség, a magyar észjárás megrablásával. Teszik ezt némely honi tudósok, közszereplők, sajtóban fönnforgók. Akkor is, ha előre megírt szöveget mondanak föl – természetesen színtelen-szagtalant, személytelent. Először is nem beszélnek, még kevésbé, magyaráznak, hanem kommunikálnak. Ráadásul nem a kutyájuknak kiáltanak, hanem az eb felé, aztán vagy eljut a szavuk, vagy nem, vagy csak száll, röpül az idők végezetéig… Nem tanulták meg, hogy a miénk ragozó nyelv, ezért a felézés. Némelyek érzik a hibát, ezért tetézik. A felét cserélgetik: kutyájuk viszonylatában, vonatkozásában, illetően füttyentenek Bodrinak.
Azt sem tudják, hogy névszóinkat is ragozhatják igeként, ezért szerelmeskedik helyett némelyek azt makogják, hogy szerelmi tevékenységet folytatnak, vagy tanulásit. Szószátyárkodnak, mert nem tudják, vagy nem merik kimondani az igazságot, ezért dagonyáznak szó-pocsolyákban. A kerül, a nyer is általános raghelyettesítő lett: az ebéd megevést nyert, netán megevésre került. Általában csak egyes szám harmadik személyű alakban használják a botnyelvű trianonisták. Legalábbis egyelőre nem hallottam tőlük, hogy megevést nyertem. Azt sem, hogy a csavargók pofozást biztosítottak nekem, holott mostanában a biztosít szinte bármit képes helytelenül kifejezni.
Sejtelmük sincs arról, hogy a magyar a világ legnagyobb szókincsű nyelvei közé tartozik. 2305 gyökünkből tömérdek szó képezhető, melyeket minden magyar megért, ha akarja! Pl. a tudományos világ főnyelve, angol, még alapfogalmakat is kölcsönözni kényszerül. Így ’bolygó’: planetary, planet (latin), ’kisbolygó’: asteroid (görög-latin).
A szó vége felől tekintve a magyar ragozó nyelv, mert szófajváltó képzőket és jelentésbővítő egyéb toldalékokat ragaszt a szóhoz. A szó eleje felől nézve gyöknyelv, mert ott a lényeg, a gyök. Ezért hangsúlyos a szó eleje, és ezért hiba a szóvégek fölkunkorítása! I. Fogarasi törvény. Valaha tanították. A II.-at is…
Maga a rag is gyökszó. Főnév, de lehet belőle másik főnevet képezni: ragály, vagy melléknevet: ragályos. Határozót: ragályosan. Persze igét: ragoz, újra főnevet: ragozás, melléknevet ragozó. És így tovább. A ragoz ige friss hajtása ’túlmagyaráz’ jelentésű: „Értem, ne ragozd már!”
A ragok egymáshoz rakása-ragasztgatása során jövünk rá, hogy szavaink családokat alkotnak, a családok nemzetségeket, azok pedig jelentésmezőket. Így a kör-ker-gur-gör-gom-göm stb. ivadékai körösséget: kerek alakot ill. mozgást jelentenek. Közel ezren! Azaz ennyi jelentéskapcsolat szövi egybe a mezőt a szabályosan változó hangalak mellett. Nem okoskodni kell, hanem látni, hogy a kerge birka körbe forog-pörög.
A vendégszavak meddők, a régi lat vagy az új sali, ubi egyaránt. Hiába gyök-alakúak. A pari – pöri csak gendercsalád, meddő álcsalád, mert nem öleli egybe se jelentés, se képi kapcsolat.
Világhírű rajzfilmesünk, Varga Csaba látta meg a napnál világosabbat: „a magyar szó lelke a kép”, hisz szavainknak 60-70 százaléka hang- vagy jelenségutánzó, tehát érzéki – megképlik benne a jelentés: eső, csöpög, süvít, forr, borvíz, suhog stb.
Miért a nyelvi trianonizálás? Azért, mert nyelvünk a legnagyobb nemzeti erőnk. A tudatlanítás ködét elfújó magyar előtt megképlik anyanyelvének filmje, s meglátja beszédének, tudományának, irodalmának, egész kultúrájának észjárását. Beleértve a mi sajátos névadásunkat, számolásunkat, postacímünket, keltezésünket stb.
A szóviszonyok átlátása föltárja az ellentétek összefüggését. Lásd: köz – (tér)köz, - közösség, közösül, bán – bán/t, stb. Nyelvédesanyánk ismeri az „ellentétek egységének” ősbölcseletét. Boldogan adja tudását az érteni igyekvőknek. Föltárja előttük a magyar nyelvben rejlő őskori látás-logika kölcsönös áthatás-rendszereinek kimeríthetetlen világát. Első pillantásra titkos, ámde nyilvános a nyílt lélek, művelt elme és bátor szív számára.
Hivatalos nyelvészetünk nem tudja, vagy nem meri megmagyarázni a rag szó eredetét sem. Ha főszótárából, A magyar nyelv történeti – etimológai szótárából (Főszerk.: Benkő Loránd) kihagyjuk a nyilvánvalóan vendégeket, akkor a maradéknak, vagyis a föltehetően magyarnak tekinthető szókincsnek a felét sem ismeri… Ilyen pocsék arány a száz évnél régebben Tudományos Akadémiával bíró államokban elképzelhetetlen.
A nyelvtanórát ezennel berekesztem. Ideiglenesen, mert nyelvünk ügyénél aligha akad fontosabb közgondunk. Természetének, szerkezetének, észjárásának föltárása elvezet bennünket a helyes gondolkodáshoz, magyarságunkhoz, valamint benső Trianonunk fölszámolásához.