Nyelvédesanyánk

A világ minden porcikája egymásnak feszül: gyöngén, erősen, finoman, érdesen, olykor durván az anyag, az idő, a tér összes mutatkozásában. Oda-vissza. A megrúgott labda visszaadja a focista lábától kapott erőt. (Newton 3. törvénye) A magzat szinte rögtön jelzi, hogy megfogant és kémiai, biológiai, lelki üzeneteket küld édesanyjának. Sőt, többszörös apaként állíthatom, hogy papájának is. A mézen áthúzott madzag mézes lesz, a tálban maradt méz pedig madzagos.
A kölcsönhatás törvénye általános, tehát működik a nyelvek közt is. A gyarmatosítók nemcsak tukmálták nyelvüket leigázottjaikra, hanem arany, rabszolga, drágakő mellett szavak is ragadtak rájuk.
Mit tud erről a mi nyelvtudományunk?
Etimológiai szótárainkban a vizsgált szó, pl. hal2 után következik a meghatározás ’vízben élő kopoltyús, gerinces állat’, majd megtudjuk, hogy ősi, uráli kori szó. Ez után sorakoznak a mai vogul, osztják, cseremisz, mordvin, finn (kala), lapp, jurák, tavgi rokonszavak, végül a 6000 éves kikövetkeztetett uráli ősszó: *kala. Lássunk csodát: az ősszó a megszólalásig egybecseng a mai finn kala=’hal’ szóval. Így kell átugrani az adatmentes évezredeket!
A finnugoroknak sajnos lényegében nincsenek nyelvemlékeik. Eltekintve a komik néhány XIV. századi töredékétől, Agricola XVI. századi biblafordításától, és még pár szórványtól. A családban messze leggazdagabb és a többinél sokkal előbb adatolt magyar nyelvből vajon hány magyar*ősszó szó került a finnugor nyelvekbe?
Pár nyelvész barátomat megkérdeztem erről. Természetesen „korabeliekre” gondoltam.
A válaszok lényegében egybecsengtek. Hatot mutatok:
Egyik: „Gábor, jaj! Hogy lenne magyar szó a finnugor nyelvekben? A kérdés helyesen, gondolom, így hangzik: Hány finnugor eredetű magyar szó van? Nem a magyar szavak mentek a finnugor nyelvekbe, hanem finnugor alapréteg van/lehet a magyarban.
Bár lehet magyar szó a finnugor nyelvekben: puszta, gulyás, Piroschka, talán még a kocsi is… Igaz, ezek nemcsak a finnugor nyelvekben vannak.”
Rendelet írja elő, hogy a „finnugor alapréteg” foglalhat, ahol bír, bevehet vikinget, szlávot, de magyart egy mukkot sem?
Másik: „Soha, senki sem tette fel így a kérdést, mert a mai hivatalos álláspont szerint a mi eleink szakadtak ki a finn-ugor közösségből. A magyar nyelv külön élete folyamán keletkezett szavainkból nem juthatott vissza az ősnép nyelvébe egyetlen egy sem, merthogy nem voltunk már vele kapcsolatban.”
A finnugor kultúrákban lelhető magyar népdal és rege töredékek serege ennek ellenkezőjét állítja.
Harmadik: „Ilyesmiről nem volt soha szó nyelvtörténeti szemináriumokon. Amikor angol nyelvtörténetet, avagy kultúratörténetet tanultunk (angol a másik szakom), akkor mindig szó esett arról, hogy az angolra mely nyelvek hatottak.” Vagyis az angol kölcsönhatások neveltje, miként a világ összes többi nyelve – a magyar kivétel. Könnyű nekik, ismerik Newtont…
Negyedik: „… azt tanították, hogy létezett egy fgr. alapnyelv, amelyből (a törzsek/népek vándorlásának következtében) kiváltak a későbbi önálló nyelvek. Hogy a magyarnak primátusa vagy közvetítő szerepe lett volna, egyáltalán nem került szóba.”
Az sem, hogy a magyar legalább béresként dolgozott volna a fgr. alapnyelv kialakításán?
Ötödik: „a helyes kérdés csak az lehet, hogy hány közös eredetű finnugor szó van az egyes finnugor nyelvekben.”
Egyetlen ősuráli és ősfinnugor szó sem maradt fönn, csak kikövetkezetett *ősszavakat mutatnak a szótárak. Ezek jobbára egyeznek mai finn szavakkal, az *ősugorok pedig mai ugorokkal. Tehát egyes időszakokban – kapcsolat-állapotokban – ilyen-olyan szavak s nyelvtani elemek áramlottak a finnugoroktól hozzánk. Fordított esetet nem leltem a Magyar nyelv történeti- etimológiai szótárában (TESz), sőt, a jóval későbbi Etimológiai Szótárban (EtSzt) sem. Tehát nincsen „közös”, ne adj’ Isten, „magyar eredetű” fgr. szavunk!
Hatodik: „magyar részről természetesen semmilyen hatás nem érte a finnugorokat, mi csak álltunk szó nélkül, némán és sápadtan, és igyekeztünk fölróni mindazt, amit tőlük hallottunk, kezünk ügyébe kerülő csontdarabkára, nedves agyagra, lágyacska ezüstbe- aranyba, rovásírással rögzítettük azt a kb. 1200 drága finn-ugor-komi-mordvin-észt meg a jóég tudja, milyen szót, amelyek aztán, e feljegyzéseknek hála, beépülhettek a magyarba, (…) következésképpen, ha olyasmi került szóba, aminek még nem ismertük a finnugor nevét, akkor nagyokat hallgattunk.Ezért visszafelé nem működött a dolog, így nem került egyetlen magyar szó sem a finnugorba. Uff, szóltam!”
Tehát a finnugor-magyar viszonyban nem él a kölcsönhatás általános törvénye! Az ősfinnugorokból sarjadt különféle népek nyelvet adtak a kuka ősmagyaroknak, ám tőlünk semmilyen választ nem vártak, sőt, el sem fogadtak volna. Nem voltunk egyenjogúak a kőkori halász-vadász-gyűjtögető ugorokkal, hiába hoztak nekik a III-II. évezred fordulóján odaérkezett szabirnak is nevezett magyarok – sabartoi-asphaloi: ’erős szabirok’ (Bíborbanszületett Konstantin) –állattenyésztő, fémműves, építkező kultúrát a régészet tanusága szerint.A „finnugor nyelvi alapréteg” áldásában nem részesültek, mivel az jóval érkezésük előtt alakult ki.
A nemrég föltárt honfoglaláskori lelőhelyek, köztük a karosi három temető halottainak DNS-e leginkább az andronovóiakra hajaz, s ezt további néprajzi, régészeti, embertani adatok igazolták. (Magyar Idők Lugas melléklet, 2016. nov. 26.) Sőt, az andronovói kultúracsalád tőlünk keletebbre élő népe, az avar is nyelvetlen lehetett, mert egyik legkorábbi nyelvemlékünk, az „avarkori” Szarvasi Tűtartó (VIII. sz.) azt igazolja, hogy ők is magyarul írtak-olvastak, (Vékony Gábor 1985/2, Életünk) holott a finnugoroknak a hunokkal szomszédos altáji avar őshazában hírük-hamvuk se volt.
Ha nem bábáskodtunk a finnugor alapnyelv születésekor, honnan a rokonság? Finnugor-magyar kölcsönhatás nélkül honnan a közösnek vélhető nyelvi elemek? Meg se lehet kérdezni, mert tudósaink fölhorkannak: a finnugrászatban „nincsenek nyitott kérdések”! Tán panaszt kéne emelnünk Arisztotelesznél és Newtonnál a gondolkodás alaptörvényeinek durva megsértése miatt?