Rémmesék

Levente, a finomlelkű költő szakmai történetet tálalt a pohárka szamorodni mellé, mellyel Szőlősgazda kedveskedett neki.
- Mentori viszonyt ápolgat velem Diána, a formás költőnő.
- Bizonyára szüksége van még formálódásra - vélte elmerengve Szépasszony.
- Nem kétséges - folytatta Levente. - Diána formakészsége igen sokat fejlődött az évek során, gondolatai azonban annyit sem mélyültek, mint az ujjam az asztal márványlapjába, pedig már három verskötete jelent meg.
- Formai okokból - bólogatott Rezesorrú Drámaíró.
- Ezt sem kétlem - mosolygott a költő. - Hanem a siker nem csupa öröm. Diána a minap zokogva hívott föl. Olvasta Levente a kritikusok ellenem irányuló össztüzét? Ki akarnak csinálni, meg akarnak ölni! Ne törődjék velük, Diána! Lé kritiküszök lö vannak szarvoá! - próbálkoztam egy hozzá gyöngített tréfácskával. Abbahagyta a hüppögést.
Ne haragudjon, Levente, sajnos, nem értek franciául