Sánta Kutya

 

 

A Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervező Bizottság úgy találta, hogy

Glatz Ferenc történész akadémikusnak, a Magyar-Szerb Akadémiai Vegyesbizottság társelnökénék adja az idei harmadik

 

 

Azért a kiváló buzgalmáért, mellyel az elmúlt két esztendő során csak a füle botját mozgatta, s a szerb félre bízta az 1944-45-ös, több tízezer áldozattal járó magyarirtás kivizsgálását – folytatva az ügy eljelentéktelenítését, s úgy téve, mintha a magyar fél nem tett volna eleget már 1942-től kezdve* a délvidéki tragédiákkal kapcsolatban reá háruló kötelezettségeinek.

Óbuda, Kerék Vendéglő, 2012. július 13.

 

 

Alexa Károly                                 Czakó Gábor                     Cseresnyés Géza

 

 

Heckenast Péter                               Jakab Bori                          Kiss Károly                                  

 

 

Nyiri János                                    Segesdi György                             Sörös József                        

 

 

Szalay Károly                                 Szikora József       

 

 

*A szerbek partizánmozgalmat szerveztek, orvlövészeik komoly veszteségeket okoztak a magyar hadseregnek. Ezt a parancsnokok ’41-42 telén az újvidéki razzia elrendelésével torolták meg. Az eredmény 3800 ártatlan halott. Milán Popovic, a Magyar Országgyűlés újvidéki képviselője fél évvel a vérengzés után, 1942. július 15-én felszólalt az ügyben. Deák Leó Bács megyei főispán szintén elmarasztalta a vérengzést, Szombathelyi Ferenc pedig már korábban, ’42 február 4-én katonai vizsgálatot indított. A hadbíróság 1943-ban elítélte az újvidéki parancsnokokat, négyet közülük halálra, ám a németek megszöktették őket. Az országgyűlés kártérítést szavazott meg a hátramaradottaknak. A világháború alatt rajtunk kívül egyetlen állam sem állapította meg semmilyen esetben sem saját háborús vétkét.

Cseres Tibor – saját állítása szerint – azért írta meg a Hideg napok-ban az újvidéki razziát, hogy ezzel mintegy válaszra hívja a jugoszláviai pályatársait. Csalódott. Egy hang nem érkezett ottani pályatársaitól.       

Titóék a háború után Milán Popovicot, Deák Leót és Szombathelyi Ferencet is kivégezték.