Színjátékok
Mit üzen a rádió?
hangjáték
Szereplők
RIPORTERNŐ
VÁBRÓ NÉNI
VÁBRÓ BÁCSI
Történik napjainkban.
A játék legyen olyan, mintha egy valódi rádióriport volna. Riporternő legyen ismert rádiós hang, a Vábró házaspárt alakítsák a rádióban ritkán foglalkoztatott színészek. Kettejük üldöztetési mániáját Vábró néni dolgozta föl racionálisan; férjének vérévé vált: végig suttogva beszél, suttogva nevet. Egyébként gyakran nevet, a legtragikusabb emlékek is lihegő nevetést váltanak ki belőle.
RIPORTERNŐ Ha megengedi, Vábró néni, én a magnetofont most bekapcsolom, veszünk mindent, és majd kihagyjuk a fölvételből, amit nem akar a hallgatókra bízni.
VÁBRÓ NÉNI Megengedem, mert én mindent akarok.
RIPORTERNŐ Tessék akkor mondani a panaszát.
VÁBRÓ NÉNI Kikészültem. Idegileg teljesen kikészültem.
(Vábró bácsi tüdőből nevet.)
RIPORTERNŐ És az orvos…
VÁBRÓ NÉNI Nem tartozik ez orvosra! Azt nem bírom ideggel, hogy állandóan figyeljenek, leselkedjenek utánam, ablakom alatt állítólagos járókelők ácsorogjanak, a szomszédok szimatoljanak, ha kiöntöm a vödröt, a kukába mindenféle alakok turkáljanak.
RIPORTERNŐ Mit tehetek én, a Rádió, talán ha orvos…
VÁBRÓ NÉNI Semmi orvos, mert itt nincsen orvosi ügy. Én kérem, se beteg nem vagyok, se bűnös. Éppen ezért szeretném ezúton bejelenteni, hogy ma reggel negyed nyolckor ébredtem föl. Nyomban fölkeltem, lezuhanyoztam, hogy az andaxin utóhatását elkergessem, mert altatóval alszom harminc éve. Ez még nem jelenti azt, hogy bolond volnék.
RIPORTERNŐ Senki sem állította, kedves Vábró néni.
VÁBRÓ NÉNI A szemembe nem is, de látja, látja ott az árnyékát? Most is ott áll az előszoba ajtó előtt egy úgynevezett szomszéd. Fülel. Fülel, kérem, fülel.
RIPORTERNŐ Vábró bácsi szerint is?
VÁBRÓ BÁCSI Gyö-nyö-rű-ség! Gyö-nyö-rű-ség!
VÁBRÓ NÉNI Megmondom én őszintén, hogy mi történt itt reggel óta! Megmondom az egész világnak. Ez a gép oda szolgál?
RIPORTERNŐ Oda.
VÁBRÓ NÉNI Na. Nincs énnekem titkom. Pontban nyolckor reggeliztünk. Az uram három, én két tükörtojást tegnapelőtti zsömlével, mert a zsömlét általában így fogyasztjuk. Ez kérem nálunk nem mazochista tüntetés, nem politika, hanem egészségügyi megfontolás. Nem tagadnám, ha másként volna, mert én semmit el nem tagadok. Azt se, hogy fölnevettem, igaz Marcell, amikor a rádióban azt állították, hogy ma délután huszonnégy-huszonhét fok lesz. Maguk kedveském, túl sokat hazudnak!
RIPORTERNŐ Az időjárás-jelentést a Meteorológiai Intézettől kapjuk.
VÁBRÓ NÉNI Attól még nem kellene napok óta azt szajkózni, hogy ilyen szép idő lesz meg olyan szép.
RIPORTERNŐ Most éppen süt a nap és hideg sincsen.
VÁBRÓ NÉNI Az még távolról sem jelenti azt, hogy szép idő volna.
VÁBRÓ BÁCSI Se-lyem! Se-lyem! (Suttog, tüdőből nevet.)
VÁBRÓ NÉNI Nem selyem! Rossz. Nézzél ki, Marcell, látni fogod, hogy nem selyem, rossz!
RIPORTERNŐ No és történ valami ezen a napon, Vábró néni?
VÁBRÓ NÉNI Már hogyne történt volna.
RIPORTERNŐ Már úgy értem, valami lényeges.
VÁBRÓ BÁCSI Nem se-lyem, nem se-lyem.
VÁBRÓ NÉNI Mi az, hogy lényeges? Maga talán el tudja dönteni, hogy az én életemben ez meg ez lényeges, az meg az nem?
RIPORTERNŐ Ne tessék már félreérteni.
VÁBRÓ NÉNI Szerintem igenis lényeges, hogy éppen nyolc óra húszkor indultunk el hazulról, mégpedig bevásárolni, nemkülönben az is, hogy én ballonkabátban, Marcell szvetterben. Zsömlét akartunk venni, Margaréta vajat, tejet, tojást, négy szelet kirántani való karajt, paradicsomot és karfiolt. Marcell császárhúst is kívánt, hogy holnap reggel a tükörtojása alá tegyen egy vékony szeletet, mondtam neki, ne különcködjön, nem vagyunk már Koppenhágában, itt nem különcködhet.
RIPORTERNŐ Koppenhágában? Mit csináltak Koppenhágában?
VÁBRÓ NÉNI Marcell hullámtant tanított az egyetemen.
RIPORTERNŐ Mar… Vábró bácsi? Vábró úr?
VÁBRÓ NÉNI A pesti egyetemen is hullámtant tanított a műtétjéig. Na. Láttam a szemén, hogy vitatkozna, nem akarja megérteni. Persze nem haragudtam rá, azt viszont bevallom, hogy Elekre, a hentesre igen. Azt megszoktam már, hogy tegez, mindenkit letegez, engem is, holott a nagyanyja lehetnék, abba is beletörődnék, hogy csaljon, a hosszú karajt belevágja a rövidbe. A mosolyát nem bírom. Mert figyeltem, észrevettem, és rászóltam, kicserélte a húst, nem kért bocsánatot, hanem mosolygott: „Tehetnék érted még valamit, mamikám?” Ezért én gyűlöltem őt ma reggel; ha fölérem, megverem a táskámmal, de látja, ilyen kicsi vagyok.
RIPORTERNŐ Mi történt Vábró… tanár úrral?
VÁBRÓ NÉNI A zöldségest is gyűlöltem. A paradicsom miatt. Marcell kicserélt egy paradicsomot, egy lottyadtat egy keményebbre. A zöldséges meg nézte – megjegyzés nélkül, jóságosan, nem jött neki össze, hogy ránk sózza a lottyadt paradicsomját, nosza, átment jó emberbe.
VÁBRÓ BÁCSI Ko-po-nya-plasz-ti-ka!
VÁBRÓ NÉNI Rablás! Ezt gondoltam, nem tagadok én el semmit. Rablás és hazugság. … (a felvétel idején a napi ár) forint egy kiló paradicsom, hát nem rablás?
VÁBRÓ BÁCSI Béna. Fél é-vig bé-na.
VÁBRÓ NÉNI Arra gondoltam, hogy azért drága a paradicsom, mert a kereskedő talán olcsón veszi a paraszttól, azonban megveszteget valakit, a tanácson az iparengedélyért, a rendőrt, mert tilosban rakodik, a KÖJÁLT, hogy ne nénézzék meg tízpercenként, tiszta-e a körme, a KIOSZT az adó miatt, az orvost, ha beteg, a tanítót, ha iskolába jár a gyereke, a postást, ha levelet vár…
RIPORTERNŐ Így, együtt azért túlzás, Vábró néni, bizonyítékok nélkül.
VÁBRÓ NÉNI ÉN nem vádolok senkit. Engem vádolnak, azért mondok el mindent, még a legterhelőbb gondolatomat is, hogy itt van, tessék, nem titkolom, csukjanak le, ha megérdemlem.
RIPORTERNŐ No de ez így őrület, Vábró néni!
VÁBRÓ BÁCSI Ko-po-nya-plasz-ti-ka!
VÁBRÓ NÉNI Bolond vagyok talán? Úgy találja?
RIPORTERNŐ Dehogy, én riporter vagyok, nem orvos.
VÁBRÓ NÉNI És ha orvos volna?
RIPORTERNŐ Erre a kérdésre orvosi szemmel akkor tudnék válaszolni, ha tényleg orvos volnék.
VÁBRÓ NÉNI Milyen okoska! Nézze, én nem azt állítom, hogy igazam volt, amikor azt gondoltam, hogy mindenki mindenkit megveszteget az országba, és hogy mindenki mindenkit gyűlöl vagy lenéz, mert bevallom, ez is megfordult a fejemben, mindig megfordul, ha kilépek az utcára, vagy valamit el kell intéznem, megcsap a járókelők, a hivatalnokok, a boltosok ellenszenve. Én csak annyit állítottam, hogy mindent gondoltam, Hogy ilyesmik jutnak eszembe. Ezek az érzéseim.
RIPORTERNŐ Tehát fogjuk föl úgy, mintha gyónna.
VÁBRÓ NÉNI Inkább mintha föl- vagy bejelenteném magam.
VÁBRÓ BÁCSI Eny-nyi! (Tüdőből nevet.) Há-rom! Or-vos! Vi-lá-gos! (Nevet.)
RIPORTERNŐ MI világos… tanár úr?
VÁBRÓ NÉNI Neki már minden. Persze nem bolond egy csöppet sem, pontosabban nem bolondabb akármelyikünknél. Beszélni nem tud rendesen, de azt például tudja, hogy a lelkiismeretünkön kívül semmink sincs. Bármikor jöhet egy vihar, egy betegség, és elsöpör mindent. Szép lakást, bútort, autót, egészséget, még azt a híres fényes észt is. És ez marad belőle.
VÁBRÓ BÁCSI Gyö-nyö-rű-ség! Ik-rek.
RIPORTERNŐ Kik?
VÁBRÓ BÁCSI Gyö-nyö-rű-ség!
VÁBRÓ NÉNI Halgass! Hadd fejezzem be.
Tecával is találkoztunk délelőtt. Az Imbisz előtti teraszon egy fehér műanyag széken ült és sírt. Nem bőgött, ahogy más rendes asszonyok szokták, persze otthon, diszkréten. Ült, bámult maga elé a füstkék levegőbe, és csurogtak a könnyei, végig azon a híres szép arcán.
VÁBRÓ BÁCSI Gyö-nyö-rű-ség!
ÚVÁBRÓ NÉNI Egy fenét gyönyörűség! Pontosan ugyanolyan, mint akármelyik korabeli vénasszonyé, aki itatja az egereket, ráadásul az utcán. Persze őbenne nem volt soha annyi belső finomság, hogy magának sírjon. El akartam menni mellette, de Marcell, ugye – olyan amilyen – rögtön ugrott, kizökkentette, udvariaskodott, mert azt képzeli, hogy az emberek mind rá vannak szorulva.
VÁBRÓ BÁCSI Ön-gyil-kos!
VÁBRÓ NÉNI Kértelek már, hogy hallgass!
Teca különben se. Ő egy olyan nő, ide mondom a mikrofonba, hallja meg, nem érdekes, tudja ő magáról nagyon jól, hogy önmagán kívül soha senkit nem szeretett. Az ilyen sosem lesz öngyilkos. Gyerekkora óra egy szót ismer: én, én, én! A férjeit se szerette…
VÁBRÓ BÁCSI Bé-na!
VÁBRÓ NÉNI Persze! Neki is fáj az élet, de ő tehet róla. Örökké különc volt, kereste a bajt, szégyentelen volt.
VÁBRÓ BÁCSI Se-lyem!
VÁBRÓ NÉNI Meghiszem azt, de amikor meglátott téged a tolószékben, elhúzta innen a selyem alfelét, és csak akkor jelentkezett, amikor potom pénzért megvette az ebédlőgarnitúrát!
VÁBRÓ BÁCSI (halkan) Se-lyem.
VÁBRÓ NÉNI Téged se szeretett soha. Ma délelőtt se. Önmagát siratta. Ott ült, kedveském, a kávéscsésze a kezében, jött a pincér, nekünk is muszáj volt rendelnünk, mi megittuk, ő meg ült, folytak a könnyei, csöpp-csöpp a mokkacukorra, az meg olvadt, olvadt, omlottak le a sarkai.
RIPORTERNŐ És? Nem tetszett megsajnálni? Kibékülni vele?
VÁBRÓ NÉNI Mit béküljek? Haragban nem vagyunk, de nem szeretem és ha hússzor megcsókolom, akkor se fogom szeretni. Bevallom, mert nem tagadok semmit, hogy aztán ez manapság is bűn-e még, maga talán tudja. Én hatvannyolcban még azt tanultam a szakszervezeti szemináriumon, hogy nem bűn, mert a társadalmi haladást nem gátolja.
RIPORTERNŐ Azért csak jobb a békesség!
VÁBRÓ NÉNI Milyen békesség?
RIPORTERNŐ Hát, ami volt… már a professzor úr és Teca, Teca néni között… az ugye réges-rég elmúlt már… mindhárman megöregedtek…
VÁBRÓ NÉNI És közben minden elromlott.
VÁBRÓ BÁCSI (halkan) Se-lyem. Bé-na.
VÁBRÓ NÉNI Öreg vagyok már a hazudozáshoz. Maguk fiatalok még, azt hiszik, hogy ma lehet ilyen időt jósolni, holnap meg amolyant, és ha nem jön be, hát nem jött be, egyszer majd jóvá teszik – időmilliomosnak képzelik magukat, Teca is így képzelte. Közben az ideje elszállt, és nem tett jóvá semmit. Nem az az igazi baj, hogy elcsábította Marcellt…
VÁBRÓ BÁCSI (izgatottan közbevág) Ik-rek! Ik-…
VÁBRÓ NÉNI Nagyon kérlek, hagyd!
Marcellt én szeretem. Nem ő. Ezt ő megértette, a dolog abbamaradt. A bűnök különben sem számítanak. Elévülnek, jóvá lehet tenni őket. Az az igazi baj, hogy amerre Teca elment, ahol megszólalt, ott elromlott az élet, ott hazugság támadt, irigység, féltékenység, gyűlölet.
VÁBRÓ BÁCSI Ha-lál!
VÁBRÓ NÉNI Egyedül minket nem bírt tönkretenni, mert mi boldogok voltunk, és most is boldogok vagyunk. Azok is leszünk halálig. Nagy falat voltunk mi őneki, de azért csak próbálkozott. Ezért utálom őt.
VÁBRÓ BÁCSI Ik-rek, se-lyem!
VÁBRÓ NÉNI (idegesen közbevág) A rendőrlányokat például nem utáltam. Tagadom! Kicsit még tetszettek is a csinos pofijukkal, a helyes kalapkájukkal. Éppen úgy csiviteltek az Imbisz lánckorlátja mellett, mint a diáklányok. Hanem a fölszerelésük! A revolver, a könnygázbomba, és a lábuk között, ige, mert ott, a jobb combjuk élétől balra, kicsit befelé…
VÁBRÓ NÉNI Gyö-nyö-rű-ség! Le-á-nyok!
VÁBRÓ NÉNI No ez, a combjuk éle mellett csüngő gumibot, no ez elborzasztott egy kicsit. Perverznek találtam. Mint valami pornográf képen. Emlékszel, Marcell?
VÁBRÓ BÁCSI Gyön-gyi! Blan-ka!
VÁBRÓ NÉNI Nem! Azt kérdeztem, hogy a képekre emlékszel-e, amiket Stockholmból hoztál!
VÁBRÓ BÁCSI (tüdőből nevet) A le-á-nyok! Cso-dák!
RIPORTERNŐ A tanár úrék lányai?
VÁBRÓ NÉNI Tetszik tudni, még akkor egészséges volt, de már az utolsó időkben sokat fájt a feje…
VÁBRÓ BÁCSI Blan-ka! Gyön-gyi!
VÁBRÓ NÉNI (letorkolja a férjét) …nekem meg valahogy már elment a kedvem az érintkezésről, no akkor hozott olyan biztos látott már… szóval olyan szexis újságokat. Ráadásul éppen karácsonyra, elég ízléstelen, nem? 76 karácsonyára. Ilyen újságban láttam egyszer két nőt, valami svédet meg négert, derekukon bőrövvel, és arról hosszú vagy fekete műmicsoda lógott.
VÁBRÓ BÁCSI Gyö-nyö-rű-ség! Blan-ka! Gyön-gyi! Gyö-gyö-rű-ség!
RIPORTERNŐ Ők a gyerekeik? Blanka és Gyöngyi?
VÁBRÓ BÁCSI Het-ven-hat no-vem-ber négy!
VÁBRÓ NÉNI Menjél ki, főzzél teát!
VÁBRÓ BÁCSI Egy-szer-re!
VÁBRÓ NÉNI Jármin teát biztos szereti, szereti ugye?
RIPORTERNŐ Köszönöm, hogyne.
VÁBRÓ BÁCSI Le-á-nyok! Egy-szer-re! Ön-gyil-ko-sok!
VÁBRÓ NÉNI Nem! Erről nem! Egy szót sem! Kapcsolja ki! Kapcsolja ki!
(Hirtelen csend.)
2011-11-17