Újság

 

 

Mi a bölcsesség? A törvény megélése. Jó ideje keresik a természet kutatói a Mindenséget alkotó törvényt, a világegyenletet, ami a semmiből kipattanva hozta létre önmagát és az anyagi világot. Szóval a mesében élnek. Elméleteik próbálgatása közben a bolygó és az ember válsága egyre égbekiáltóbb.

Tévútra jutott az emberiség?

Már aki.

Mózes törvényének 30. fejezetében mondja az Úr. „Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek és nem elérhetetlenek számodra. Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: Ki hatol fel értük az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket? De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át értük a tengeren?” Vagyis se űrhajóval, se más tudományos eszközzel-módszerrel nem ismerhetők meg a világfönntartó törvények. Másként viszont igen: „Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.” Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot.” Tehát nem csak az üdvösség és kárhozat függ az isteni törvénytől, vagyis a törvény nem pusztán erkölcsi szabály, amit Gazdaságkorban önkényesnek, változékonynak, tehát mellékesnek szokás tekinteni, hanem az élet és a halál, vagyis a lét és nemlét függ tőle. És ez a törvény benne van az ember szívében, tehát velünk született, ugyanakkor szívtudás.
”Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld (…) Ennyi a törvény: szeretni Istent, szívünkbe fogadva, hogy lényegünkké váljék, és az ő útján járni. Mindennek a betetőzése Isten áldása, ami az áldottak a bölcsesség adományában részesíti. „Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, (…) Menthetetlenül elpusztultok…”

A bölcsesség nem értelmi művelet, hanem a szív és a lélek cselekvése: Istene szeretetének elfogadása, viszonzása, majd kiterjesztése a többi emberre, sőt még tovább, hiszen ahogy Pál apostol írja: „A sóvárgással eltelt természet Isten fiainak megnyilvánulását várja.” (Róm 8,18)

Jézus az alaptörvényt több alkalommal megerősíti. Például, amikor a bölcs farizeussal a kettős főparancsról, az Isten és emberszeretetről beszélget, vagy amikor kijelenti: „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem azért jöttem, hogy megszüntessem, hanem, hogy tökéletessé tegyem.” (Mt 5,17) Itt az Atyával való egységét is kijelenti, hiszen másként nem nyúlhatna a törvényhez, nem „tehetné” tökéletessé. Ezt egyrészt szóval teszi: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek egymást ti is.” (Jn 13,34) Teszi ezt életével, önáldozatával, föltámadásával. A tökéletessé tett isteni parancs teljes megélésével. Ezzel a bölcsesség kulcsát is a kezünkbe adja. A szeretet parancsa örök: „Míg ég és föld fennáll, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, hanem beteljesedik az egész.” (Mt 5,18) A beteljesedik szó is mondja, hogy  a törvény nem elméleti, hanem gyakorlati: vagy megéljük, vagy semmit sem tudunk róla.

Miként a szerelmi egyesülés is bensőséges, csak a szerelmesekre tartozó dolog, a misztikai egyesülés is ilyen. Éppen ezért a bölcsességre törekvők gyakran kivonulnak a világból, hogy a kavargó látszatok ne zavarják őket.