Újság

Ha másban nem is, de a korhelyzet megértésében sokat segít egy Frans Timmermans idézet: „Fenntartom tehát, hogy a következő Bizottság idején a Strukturális Alapok egy jelentős része a városokhoz és a régiókhoz kellene, hogy kerüljön, hogy sikerre vigyék az újonnan érkezettek integrációját, és segítsenek megértetni velük az életmódunkat.”
F. T. a legutóbbi úniós választáson kibukott az aranybölcsőből, aminek falába évek óta veregette belefele a nagyokos fejét, nehogy észrevegye, hogyan ugrottak a helyére százan a különféle EU-s nemzetek hétkönyökű embergyűlölői közül.
Az újonnan érkezettek integrációja ugyanis azért nem sikerült, mert nem értették meg a timmermansok életmódját. Való igaz, hogy a hódítók ma sem igen értik, hogy, hogy az európaiak miért engedik át nekik puskalövés nélkül hazájukat, holott ők szívesebben vennék el férfias tusában. Eszük ágában sincs fönntartani a hitetlenek zülött „prájdos” rendszerét. Ha volna vallásuk, azt tán hagynák – különadó fejében – de engedni a kóbor kutyákat megszégyenítő, feslett életmódjukat?
*
Az ősbölcsessség szerint, akinek a lelke megromlik, annak Isten elveszi az eszét. A Paradicsomból való kiűzetés ennek jelképes, mégis pontos leírása. Mik a lélekromlás okai? Az első és legfőbb az istentelenség. Az ember az a teremtmény, akivel az Úr maga tudatta származását s ezzel hovatartozását. Ám Éva és Ádám szakított Alkotónkkal. Mégpedig új nyelvük, a hazugságbeszéd által. Mivel a Teremtő maga „az út, az igazság és az élet”, az ő térfelükön maradt a kátyú, a hazugság és a halál. Gazdaságkor éppen az igazságot és az életet tagadja, meg a helyes utat. Ennélfogva áldozata alacsonyabb létkörbe zuhan, ahol kerüli a Lélekkel való találkozást. E döntésének következménye vaksága: nem látja többé az Eget, a Valóságot, az Utat és elfelejti saját történetét, miáltal közé, meg a teremtmények és a Lét közé fátyol ereszkedik, amin csak a bölcsek és a szentek látnak át. Kétségbe ejtő helyzete elől a lelki vak ide ugrik, oda pártol, elméleteket kohol, miáltal a Teremtővel való kapcsolata egyre sorvad, ráadásul nem találja a megmaradt igazakat és szenteket, akik a tömegben vagy a látszólagos magányban rejtőznek.
*
A bukott politikus – talán holland volt? Születése szerint? Ki tudja? De minek firtatni? Lehet, hogyha be is suttyant valaha az agyába némi elemi tudás, mára eltűnt. A gyökértelen lélek kiszárad, akár a gyökértelen mag. Ezt hivatalból tudnia kellett volna, amíg bársonyszékében koptatta a nadrágját. Rövidebben: amíg a nadrág tanult. Mert úgy tanul a nadrág, hogy kopik. Miként tanul egy timmermans? Életrajzai szerint gyorsan és eredményesen, de tudása felől nézve – ajaj! A tudás ugyanis elképesztően ravasz! Hol ilyen, hol olyan, hol meg, no, ne szaporítsuk tovább a szót: közismert, hogy a tudásnak ezernyi fajtája van. Talán úgy okul a világ a maga bukásaiból, ahogy rombolói – nevek kihúzva – hárman, négyen, négyezren összekapaszkodva, együtt remélik leszavazni a csillagokat az égről?
Írhattam volna hosszú listát, küszöbig érőt, esetleg tíz kötetest, de talán ennyi is elég a helyzet megvilágításához, hiszen az események fonalába úgy is belekapaszkodnak a nagyeszű leninek, a világot erszényükben csörgető sorosok, a bármire képes hegedűs hadnagyok, és megkísérlik a tényeket jármukba hajtani.
*
A rákok rákpártiak. Tudjuk, hogy a rák vetni nem szeret, miként az említettek sem, csak aratni: rágni-falni a gazdalény testét, lelkét, életét. Esze ágában sincs összeolvadni a befogadó néppel, mivel undorodik annak mostanában terjesztett ún. „modern, európai” életmódjától. Ezért ideje kimondani, hogy még a ráknak sem ízlik a mostani európai konyha kínálata.