Újság

A festményt akkor látjuk jól, ha kissé hátra lépünk, eltávolodunk tőle. Ekkor lesz rálátásunk. A társadalmi eseményekkel ugyanígy vagyunk. Például a vasárnapi nyitvatartás ügyével, amiről egy éve heves vita dúlt. Azóta az áruházak nyitva, a keresztény nép hallgat...
Vajon a törvényhozásban dőlnek el ügyeink? A munkaadók meg a szakszervezetek vitáján?
Nem hinném. Minden kérdés ott dől el, ahol gyökerezik. A gyökértől a termésig, a haszonig egyenes út vezet, mert senki sem tesz keresztbe még egy szalmaszálat sem. A kereskedők és vállalataik osztanak-szoroznak, s egy-kettőre kiderítik, hogy hatnál több a hét, tehát bolt-üzemek sem fognak megpihenni a hetedik napon, és ezt dolgozóiknak sem engedik. A vevőknek sem.
Miért nem tett keresztbe néhány szalmaszálat legalább a hívő nép, még a kezdet kezdetén?
Pénzért. Gazdaságkor gazdaságembere az anyagi haszonra hajt, a suskáért se élet, se család, se üdv nem drága. Ezért aztán, ha róla van szó, okoskodhat-e az utca embere?
Néhány bizonytalan hang itt-ott megszólalt, hogy így kéne, vagy úgy, esetleg amúgy… Aztán csönd lett, és némi demokratikus hümmögés után visszatért a dolog a régi kerékvágásba.
A kormány, az országgyűlés tehetne lépéseket, kapna is menten a füle közé: rá zúdulna a népharag. Igen, a tőke dühe mellett a választópolgároké is.
A munkatörvények ugyan előírják a heti pihenőnapo(ka)t, de ha üzleti érdek merül föl, akkor az erősebb kutya elve érvényesül.
Ami a dolog vallási részét illeti, a Tízparancsolat előírja: Az Úr napját szenteld meg! Az eredeti, ószövetségi szöveg hosszabb, részletezőbb: „Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat. A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek napja; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van.” (Kivonulás Könyve, 20, 8-11.) A református szöveg régies, de lényegében egyezik a zsidóval.
Ha a Tízparancsolat változatai itt-ott el is térnek, de a lényegben, hétvégi munkatilalomban egyeznek. Az önmagukat kereszténynek-keresztyénnek tartók zömének véleménye változott meg, mégpedig gyökeresen. Ezt abból lehet tudni, hogy az újra nyitás óta ismét tömegek látogatják – szinte vasárnapi körmenetben – a szupermarkeceket. Nem kényszerből, mert valami roppant fontos beszerzendőről megfeledkeztek,és veszélybe került a vasárnapi ebéd, hanem életvitelszerűen. Örömmel. Ott érzik jól magukat és ott fütyülnek vallásuk előírásaira. Már ha egyáltalán van vallásuk és ismerik annak szabályait.
2001-ben a magyarországi nép háromnegyede vallotta magát kereszténynek. ill. zsidónak, 2011-ben már 20%-kal kevesebben, de még mindig több mint a fele. Ennek a maradék – kerekítve – 55 százaléknak a távolmaradása is megrengetné az istentelen kereskedelmi világot, ha…
A keresztény magyarság számának és arányának drámai csökkenése bizonyára egyazon érem két oldala: Gazdaságkor vadállatai hatalmasakat harapnak népünkből. A testéből, a népszámlálások mondják, mennyit, és a lelkéből. Ez utóbbi titokban marad a statisztikusok előtt. Néha az áldozat, mi, magunk előtt sem világos, hogy mikor és mekkora benső sérelem érte lelkünket. Hiszen körös-körül buli van: zajos haláltáncát járja a világelfogyasztó társadalom.
Biz’ nem érezzük kristálytisztán – bármennyire világosak a jelek –, hogy „…hatalmas vihar támadt. A hullámok becsaptak a bárkába,úgy, hogy az már majdnem megtelt.”A tanítványok kétségbeesetten kérték Jézust: "Mester, nem törődöl azzal, hogy elveszünk?" Erre fölkelt, parancsolt a szélnek s rászólt a vízre: "Csöndesedjél, némulj el!" Mire a szél elállt és nagy csend lett. Aztán hozzájuk fordult: "Mit féltek annyira? Még mindig nem hisztek?"Azokat nagy félelem fogta el és kérdezgették egymástól: "Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?" (Mk 4, 37-41)
A szél és a víz engedelmeskedik az Úr parancsának, mi egyelőre nem…