Újság

2016 július 26-án, kedden reggel az észak-franciaországi Rouen egyik külvárosában, Saint-Etienne-du-Rouvray-ben két férfi támadta meg a helyi katolikus templomot a reggeli mise alatt. A 86 éves Jacques Hamel atyának elvágták a torkát és egy apácát megsebesítettek, végül a helyi rendőrök végeztek a támadókkal. (Sajtóhír nyomán)
Jacques Hamel atya természetesen még nincsen kanonizálva, de a közbeszédben sokan máris boldogként, mifelénk, az ősi szokás szerint magyar néven, boldog Jakab mártírként emlegetik.
Ne bocsátkozzunk a boldoggá, szentté avatás eljárásának részleteibe, itt most elég annyi, hogy iszlamista támadói kétségtelenül hitéért vették el életét szentmise bemutatása közben, s ő odaadta annak, akinek egész életében szolgált. Nem a merénylőknek, hanem Jézus Krisztusnak.
Mostanában sokan bírálják Ferenc pápát „menekülteket pártoló” és „befogadást javasló” nyilatkozatai miatt. Köztük mi, keresztények, római katolikusok is. Eleinte magam is túlzásnak tartottam véleményét, hiszen napnál világosabb, hogy az érkezők zöme nem menekült. Azért jön ide, mert küldik. Mégpedig úgy, hogy iszlamista harcosok lehetetlenné teszik otthoni életüket Afganisztántól Nigériáig, és Európába hajtják őket, mert el akarják foglalni országainkat. Zömmel békés emberek érkeznek, de ISIS, BokoHaram és más neveken futó, de egy követ fújó hadak katonáinak fölügyelete alatt. Ezek már évek óta dolgoznak azon, hogy Európa bennszülöttei rettegjenek tőlük.
Az ide érkezők zöme száz okból nem tud, és nem is akar beilleszkedni Eurokapzsiába.
Ezt csak a vak meg Angela Merkel és az EU-vezérkar nem látja.
A Szentatya sem?
De igen, ám ő – velünk ellentétben ismeri a Szentírást. És nemcsak a derűs és nyájas részeket, hanem az ilyeneket is: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért!” Eddig tart az ószövetségi világ, s itt kezdődik az Új! Kapzsia helyett Isten Országa! „Én pedig azt mondom nektek: Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is. S ha perbe fogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is. S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.” (Mt 5, 38-41)
Ó, ezt mi is hallottuk már! Sőt esetleg olvastuk is, de sietve átugrottuk a sorokat. Ez igen kínos gondolat és parancs, ó, de mennyire az! Tapasztalatból tudjuk, hogy mennyire nehéz megbocsátani ellenségeinknek! A lelkükben jártasak azzal is szembenéztek már, hogy barátainknak sem könnyebb…
És a ritkán emlegetett iménti jézusi parancsnak úgy eleget tenni, hogy a saját arcunkat nyújtjuk, nem a szomszédunkét! Még helyette is, ahogy Maximilian Kolbe tette, aki a tizedeléskor helyet cserélt társával, akire a halál száma jutott.
Ferenc pápa nem a harcot választja.