Újság

 

 

A Nyugat alkonyához illően divatoznak Európa nagyvárosaiban a fölvonulás-szerű, utcai élőképek. Ezekben eleven emberek adnak elő jeleneteket, s általuk eszméket és gondolatokat különféle sajátos öltözetek, fény és hanghatások, szemérmetlen testbeszéd, döbbenetes mozdulatok, túlzó jelképek, ocsmány szövegek kíséretében. A szégyentelen mutatványok célja, hogy az értelmileg, érzelmileg, erkölcsileg, sőt, érzékszervileg alig beszámítható rétegek is fölfogják az üzenetet. Hitler mindenkori gazembernek adott tanácsát követik, nekik írja a Mein Kampfban, hogy propagandát mindig a legalacsonyabb réteg színvonalához kell igazítani.

Házi sajtójuk avantgardként dicsőíti őket. Kétségtelenül folytatják a XX. század polgárpukkasztó szemtelenkedését, közben persze visszatérnek a l’art pour l’art által száműzött, jó öreg mondanivalóhoz.

A dolog természetéből következően ezek a művek a lehető legegyszerűbbek. Általában egyetlen, igen kihegyezett mondanivalót szolgálnak, amivel szíven szeretnék döfni a más véleményen lévőket. Nyilván az ún. tolerancia jegyében, amit maguknak megkövetelnek, hiszen nélküle nem adhatnák elő performance-ukat.

Alakilag az ókori bacchánsok, a középkori haláltáncosok rendjét is követik azzal az eltéréssel, hogy a hajdaniak értelemszerűen gyalogoltak, a mostaniak nyitott teherautókon izgatják ivarszervekeiket. Gusztulanságuk szervesen illeszkedik az ún. demokratikus világon átkígyózó egészbe. Ebben viszont a kommunista május elsejék életképeit idézik. Abban is hagyományőrzők, hogy – ha a kivitel és a gondolkodás szintjét nem tekintjük – akaratlanul követik Hieronymus Bosch vagy az öreg Brueghel látomásait. Például előbbitől a Szénásszekér címen közismert oltárkép középső és jobb belső tábláját. Ebben a legmélyebbek és a legőszintébbek. Többé-kevésbé nyíltan utánozzák az ott nyüzsgő alakokat. Mindenesetre annyira pontosan, hogy sokan közülük itt és ott megfeleltethetők egymásnak, ám ennél sokkal többet jelent például a Szénásszekér menetének, és a teherautókon kocsikázóknak a sugárzó szellemi azonossága.

Utóbbiak a „meleg büszkeséget” ünneplik nemi szerveik és nemi jelképeik mutogatásával. Szerénytelenségem a sokoldalúan foglalt ’meleg’ szó helyett a régi magyar ’csírá’-t ajánlja, mert annak jelenleg nincsen átvitt értelme.

Érthetőbb.

Segít megkülönböztetni a nyílt színi ivarkodókat a saját nemű társaikhoz vonzódó felebarátainktól. Ők nem föltétlenül ízléstelenek, közönségesek, szemérmetlenek, nemi szerepeikre pucérodott véglények, hanem emberek. Okosak, buták, szépek, csúnyák, hívők, hitetlenek – akárcsak bárki más. Mint akármelyikünk. Egy biztos: véletlenül sem tekergőznek az Andrássy úton dünnyögő teherautók szükségszínpadán. Sőt, nem sértegetik onnan a másképp szerelmeseket, a keresztényeket, a nőket és a férfiakat. Különösen nem a gyermekeket…

A Európa fővárosainak hatóságai megszeppenve tűrik a csíraprostik diadalmeneteit.

Érdemes belegondolni: ahol ilyen cirkuszokat engedélyeznek, ott vajon milyen alapon büntetik a pedofíliát? Meddig?

Az előbbieket összegezve: a homoszexuálisok két csoportja élesen elkülönül egymástól. Erkölcsi, magatartási szempontból semmi közük egymáshoz, miként a heteroszexuálisok sem azonosak például a kislányokat kergető öreg pacákokkal.

Ugyan mire büszkék a Szénásszekér utasai és követőik? EU-szabványos előadásukra? Arra, hogy a hátuk mögött áll a világsajtó jelentős része, amely fölcsapott Macbeth boszorkányainak csapatába: „Szép a rút és rút a szép.” Nem a homoszexuálisok, hanem a bajkeverők oldalán.

Az AIDS-járvány kitörésekor világjáró volt barátom figyelmeztetett, hogy e szörnyű betegség terjedésével kapcsolatban a homoszexuális prostikról véletlenül se ejtsek egyetlen összefüggést sejtető szót sem, mert sosem futok be a nemzetközi könyvpiacon. Hallgattam szorgalmasan, a járványügyi szakírók írtak eleget. Minden szaladgálás nélkül megúsztam a befutást. Jól vagyok.

A jó tanácsot csupán azért idézem föl, hogy tisztábban lássuk a gazdaságkori szabadság hosszú és egyvonalú „haladását” Hieronymus Bosch Szénásszekerén, a régi május elsejei, meg a mostani élőképes teherautókon.