Újság

Minap a televízióban a pszichológia tudósa magyarázta a dzsihadista öngyilkos merénylők tettének rugóit. Szerinte azért lép valaki közéjük, mert csalódik, elfogyott a pénze, sikertelen az élete, depressziós – ismerjük a lemez minden változatát. Ezért aztán „kompenzálni akar”.
A professzor úrnak arra a rugóra jár az esze, amit az ateista egyetemen a fejébe építettek, amiről a konferenciákon előad, könyveiben ír – persze alaposan lábjegyzetelve hasonszőrű tudósok irataira való hivatkozásokkal. Ugyanígy válaszol, ha szakértő egy pörben, és kérdez tőle a hivatalból ateista európai bíróság.
Nem hazudik, még csak nem is csúsztat, midőn úgy véli, hogy az emberiség típusokba rendeződik, gondolkodása műszaki szabványokat követ. Tehát a fölmerülő kérdésekre kapásból vágja az egyen-válaszokat. Ez az európai norma, ezt tudja, ezt várják tőle. Ha ugyanis átugorná híres szabadsága korlátját, menten kitennék a szűrét a klubból, s mehetne Múcsonyba mácsonyából takácsvakarót csinálni.
Meg kellene vizsgáltatni a tudós urat és mindkét nembeli pályatársait, hogy a képleteken kívül kotog-e valami a fejükben? Műveltségük mérhető-e pl. egy XV. századi kóbor szerzetes szellemi szintjéhez? Egy korabeli kerengő derviséhez? Gondolkodásának szabad szárnyalása eléri-e a nagycsoportos óvodásokét?
Hamari válasz helyett nézzük a tényeket.
Az egyik fontos korkérdés arról szól, hogy háborúban áll-e Európa – a „volt keresztény világ központja” és persze kultúrköréhez tartozó többi ország az – az iszlámmal?
Az EU és vezetősége ugyan nem jött rá, hogy az örökifjak meg az egyneműek csak elvétve szaporodnak, ám valaki megsúgta, hogy kevés a munkáskéz a termelés meg a haszon növeléséhez. Ezért sebtében úgy határozott, hogy jöjjön bárki, aki tejben-vajban akar fürdeni.Özönlöttek is – leginkább az USA jóvoltából: Iszlám állam megteremtése, Líbia lerombolása, Afrika szétzilálása stb. következtében. Menekülők és üldözők együtt, összegabalyodva.
Az EU vezetőség orvosokat, mérnököket, fizikusokat várt, ám helyettük saját nyelvükön is analfabéta, szervezett munkát hírből sem ismerő, a nyugati technikára a kora-vaskorból tekintő tömegek érkeztek, akik az Öreg Kontinens területére lépve még bemutatkozni sem voltak hajlandók. Asszimilálódni még kevésbé: ugyan mihez? Az érkezők szellemileg magasabb rendűnek tekintik magukat…
Dúl a robbantgatás, lövöldözés, gyilkolászás, a tettesek röpülnek a Paradicsomba(?), a brüsszeliek pedig báván mosolyognak, és néznek, mint az egyszeri junker a kiszáradt palackra.
Ha az érkezők nem hajlandók, s nem is tudnak beilleszkedni, akkor nincs más: az itteni bennszülötteknek kell alkalmazkodni őhozzájuk. Hogy az európai őslakók helyzetét megértsük, tekintsünk rájuk egy pillanatig a benyomuló mohamedánok szemüvegén át.
Óriási, szinte fölfoghatatlan méretű a szakadék. A fölmérések szerint a homo europicus népességének jelenleg kb. 90 %-a pogány. Anyagelvű lény, aki? ami? nem ismer Istent. Gyerekét, ha van, s ha beíratja hittanra, azért teszi, „mert ott rosszat nem tanul.” Hogy „jót” tanul-e, s hogy mi a jó, arról sejtelme sincs, nem érdekli. Boldogságát a termelés és a fogyasztás, meg bankszámlája folyamatos növelésétől reméli, mert általa képes önmagát szórakoztatni. Magyarul szétszórni. A szórakoztatás, ember kikapcsolása önmagából. Ez ma a kor legelső iparága. Szétszórás és kikapcsolás a két fő varázsige.
A szellemről levált embert a szakirodalom konzumidiótának, fogyasztói hülyének nevezi.
Nos, ő találkozik a beáramlókkal.
Kik ők?
A muszlim felfogás szerint a világ két részből áll: az iszlám hatalom földjéből: dár al-iszlám – az ’iszlám háza’ és a hadműveleti területekből: dar al-harb, ’háború háza’. Az előbbiben a Korán törvényei – saria – érvényesülnek, az utóbbit – egyelőre – hitetlenek lakják. A dzsihád kötelezettsége addig tart, amíg mindkét világban azonos iszlám jogrendszer és muszlim hit nem uralkodik.
A muszlim hívőt a dzsihádban való részvételéért megilleti a hadizsákmány, a túlvilágon pedig Allah különleges kegyelme. Az ellenség elleni harcban elesett harcos – mártír – a Paradicsomba kerül, ahol fölülmúlhatatlan örömök várják. Az öngyilkosságot az iszlám általában elítéli, de néhány értelmezés szerint amennyiben ellenségeit is magával viszi a halálba, akkor megengedett. Erről hittani vita folyik. Mindenesetre a huszadik századtól a muszlim fundamentalizmus kiépítette az öngyilkos merényletek kultuszát, bár azt sem a Korán, sem a jog, sem a hagyomány nem említi.
A materialista – pl. a nem jungista – pszichologizálás ezzel nem tud mit kezdeni, hiszen a hit, Szentírás, Paradicsom, üdv és a hasonlók számára fogalomként sem léteznek, s el sem tudják képzelni, hogy az anyagi világ oksági rendszerén kívül más is irányíthatja-vonzhatja az emberek életét, gondolkodását.
Az ilyesféle pszichologizálás természetesen a kereszténységgel,az iszlámmal és más vallásokkal sem tud mit kezdeni. Hirdeti ugyan a másként gondolkodás tiszteletét, de azt legföljebb az ágyig tudja elkísérni, hogy az odafekvők milyen neműeknek tartják magukat, hányan vannak stb., de a valódi másként gondolkodást, a fölfelé tekintőt, a világ szellemi alapon való megközelítését képtelen fölfogni. Nagyjából úgy él, ahogy azt e sorok rovója hajdan, a Disznójátékban meg az Eufémiában megírta.
Európa választhat néhány lehetőség között. 1. Képes-e lenyomni konzum-idiótává a benyomulókat, mielőtt azok szétvernék. 2. megtér-e? Ez kettős kérdés: a. keresztény, vagyis Jézus-szerető lesz-e újra a szíve gyökeréig, b. behódol, és muszlimmá válik? 3. fölmorzsolja-e a szívén-lelkén élősködő liberál-anarchista diktatúra, mielőtt bármit tehetne?
A kérdések kérdése azonban az, hogy most nem választani kell száz telefon közül, hanem valóban dönteni saját sorsunkról, üdvünkről.