Újság

A történelem sosem ismétli önmagát, mert lehetetlen kétszer ugyanabba a folyóba lépni, az utolsó vacsorát másodszor is megenni – az aranyköpések száma végtelen. A világ szakadatlan változása folytán nincsen két egyforma évszak, folyó, lábszag.
Mindazonáltal igaz az is, hogy a történelem az élet legnagyobb tanítómestere: nemzedékről-nemzedékre záporoznak egymásra a hasonló események, amelyek ezenközben erősen különböznek egymástól, mivel e kettősségben rejlik a tanításuk. Ezért mérget vehetünk arra, hogy a régi események okítják az utókort. Tehát jó, ha a mindenkori ifjúság szorgosan tanulja a történelmet, hogy belelásson a jövőbe, a saját jövőjébe, s tudja, mi vár rá.
Talán tudja is.
Ami apáira és nagyapáira, csak éppen minden részletében elváltozva. A fölismerhetetlenségig. Ezzel együtt az okok hasonlók, amennyiben kódolva vannak a megváltásban, a sarkalatos erényekben és az emberiség főbűneiben.
A XXI. század legfőbb bűne, hogy nem akar tudni vétkeiről: a régiekről és mostaniakról sem, ezért támadja oly vadul, mondhatni bőszülten, elborult aggyal azokat, akik figyelmeztetni próbálják. Ugyanis megcsökött gazságaiban, szeretne kitartani bennük.
Nem véletlen, hogy sokan képtelenek fölismerni hóhéraikat és a sírásóikat, ezért nem is tudják megkülönböztetni őket jótevőiktől. Ha nem volna oly keserves és siralmas, legfőképp pedig nem a mi jövőnket marná, akár nevethetnénk is a dolgon.
Milyen kedves és szívhez szóló, sőt, igazmondó és naiv Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt vezetője: „Mi nem vettünk részt azoknak az országoknak a kizsákmányolásában, ahonnan most a migránsok Európába érkeznek. Nem használtuk országaikban az olcsó munkaerőt, és végképp nem hívtuk őket Európába. Jogunkban áll nemet mondani.” Ó milyen csacsi! Nem veszi észre, hogy éppen ez a baj vele, meg harcostársával, Orbán Viktorral, akire millió ördög mutogat: pfujj, pfujj, ártatlan dög, ő a világ fősátánja!
Mi a baj velük? Nagy az ő vétkük: igazak. Kilógnak a sorból. Kaczynski is, Orbán is és mellettük még jó néhányan. Nem sokan, de nem is kevesen, mindenesetre többen, mint ahány igaz kell a világ megmaradásához.
A rövid idézet megvilágítja a helyzetet: a túloldalon állnak azok, akik kifosztották, földúlták a mostani migránsok hazáját, s akik most koncként vetik eléjük Európát. Szétzúzták Líbiát, ahol a diktátor ugyan luxussátorban lakott, szóval fura alak volt, de minden pályatársánál messze többet hagyott a közvagyonból a népnek.
Líbia szétverésével kinyílt Európa kapuja. Fölgerjesztették az iszlámot, s világszerte borzalmas keresztény-. és mindenféle egyéb üldözés kezdődött. Afrika- és Ázsia-szerte belháborúk robbantak ki, tegyétek velük azt, amit mi műveltünk tiveletek. Milliók lepték el az utakat. A hazátlanná tett kóborlóknak véletlenül sem kínálják Ausztráliát vagy Kanadát…
A főhazugok úgy érzik, hogy ők a kormozgatók, az általuk koholt és üzemeltetett „virtuális világ”, őszintébben: hazugságrendszer gazdái és irányítói. A magasból vezényelnek. Messze a pórnép fölött, éppen ezért több tiszteletet, és még alázatosabb engedelmességet követelnek.Ők osztják az észt: pl. a világ szeme láttára és főhajtása mellett emelik egyetemi rangra az átveréstudományt. Áldozataik tényleg nem tudják már, hogy fiúk-e vagy lányok.
A világtulajok átlényegültek pénzzé: minden aláírás krix-kraxuk vagyont ér, ráadásul fülön csíphetetlenné váltak a közönséges becsapottak számára. Emlékezetük tökéletes, nem felejtenek…
Szép dolog a visszavágó, de ki emlékszik arra, hogy négy nemzedéknyi idővel ezelőtt a pesti grundon bizonyos Szabar Benőke egy Sörös Gyuri nevű kisfiút folyton kicselezett, és a lába között rugdosta a gólokat?
Sejtik-e a tettesek, hogy a legközelebbi világinfláció végén, mint fölöslegessé vált nullák, törlődni fognak a számsorok végéről?