Újság

János apostol evangéliumának 17. fejezetében olvassuk, amit a tanítványokról szólva mond a Föltámadott a 21-23. versben: „De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél.”
Erről az evangéliumi helyről véli a Magyar Nemzet cikkírója, Borda Lajos, a lap 2019. május 18.-i számban, Lugas melléklet 6. old., hogy a „Legyetek egyek!” fölszólítás anakronizmus, nyersebben fogalmazva Jézus Krisztus, a Megváltó súlyos kortévesztése, mert annakidején még nem léteztek keresztény felekezetek, melyek hívei különbözőképpen gondolkodtak egyes igehelyekről, sőt, az egész Evangéliumról.
Ha így volna, akkor a Megváltó nem tudta volna, hogy mit beszél e kinyilatkoztatása első két mondatában, csak szórta volna a szavakat a levegőbe.
Holott súlyos, sőt, alapvető kérdést érint, amit halála és föltámadása előtt szóba sem hozhatott. Föltámadásával megváltozott a világhelyzet, az Isten-ember viszony, és eljött az idő, hogy Megváltónk kimondhasa: „Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk.”
Ebben a mondatban a kereszténység lényege tárul elénk, ha úgy tetszik, a Megváltás örökre szóló üzenete. Jól láthatóan föl sem merül benne hitelvek és felekezetek kérdéstömege, amit ezen túlmenően érinteni sem próbálok, hiszen számuk és keletkezésük oka-módja fölmérhetetlen. Tanításuk pedig annyi, ahány féle a Jézus nevére hivatkozó vallási csoportok sokasága, tehát nem mozdítják előre az Úr tanításának megismerését.
Mi volna a lényeg?
Legyünk egyek!
Te és én.
E krisztusi fölszólítás távolról sem a töméntelen keresztény-keresztyén felekezet közös „hittani és működési szabályzat” szerinti működését szorgalmazza, hanem az Úrral és egymással való lelki-szellemi egységet. Véletlenül sem hittutósok hosszú értekezleteit lezáró vallástudományi egyezményt, meg holmi vasár- és ünnepnaponként egy-két órányi szertartásbeli egységet, hanem folyamatost, bensőt, örömtelit és boldogságot termőt. Személyeset, közted és köztem.