Újság

Internetadó meg a mákonyos pohár
 
A 2014. október 28-i jelentések szerint több tízezren tüntettek Budapesten, és közel ennyien számos vidéki városban az ún. „internetadó” bevezetése ellen. A baloldal természetesen ráült a megmozdulásokra, sőt, szervezte, „költségelte” azokat. Hanem az elmúlt években is hirdetett tüntetéseket, fölvonultatta „nagy neveit”, holdudvarának értelmiségijeit, vó’t zenekar, ó’csó lángos még tán kádárjános is, az eredmény mégsem mutatkozott sem az utcákon, se a szavazófülkékben.
Most viszont Himnusz szólt a Clark Ádám téren! Központilag, mert a színpadon állók is énekelték, igaz, hogy az egyik sapkában. A fiatal közönség kábé kétharmada velük tartott, a többi, inkább a sapkások tűrtek, tekeregtek, ficeregtek, nézelődtek. De a Himnusz mégis a nemzeti összeborulás dala…
Az elmúlt bő négy esztendő választásai azt mutatták, hogy a választásra jogosultak kétharmada szilárdan áll a Fidesz-KDNP mellett, ami sok többségi politikus agyában azt a tévképzetet keltette, hogyha ő, illetve ők elhatároznak valamit, azt a jónép szinte látatlanul boldogan fogadja. Például a világháló-ipar nagy ragadozóinak megadóztatását. És ha beleesik a szórásba, örömmel nyitja a bukszáját. Eszébe sem jut tájékoztatni a jövendő adóalanyokat, hogy ki fizet és mit. Miért is tanulna abból, hogy pl. a profi adóztató németeknél nincs ugyan internetadó, de van helyette kb. havi 16 eurós – kb. 5400 forint – rádió- és tévédíj, ami magában foglalja a „szabad” internet használatának a jogát is. Akinek nincs tévéje, csak számítógépe, az is lepengeti…
Miből gondolják ezt kedvenc politikusaink? Függőségből. Gazdaságkor információs szakaszának emberei állandóan azt lesik, hogy mit ír róluk az újság, mit mond az ellenfél, a szomszéd, a főnök. Hamvas Béla szavával „postaőrültek” vagyunk. Jobbára. A kivételek egyre fogynak. Ki a postaőrült? Vagy inkább mi? Ezt írja róla Hamvas az Ugyanis c. regényében: „megsértődött isten, aki naponta nyolcszor tépi föl a postaládát, életcsődjére a megoldást kívülről várja.” Hiszen istenek volnánk, ahogy Jézus mondja (Jn 10, 35, vö.: 82. Zsolt.), ezt a megbecsülést kérnénk magunknak, de nem tudunk befelé nézni, meglátni önmagunkat, a bennünk élő istenit, mert egyre kifelé nézünk: a „megoldást kívülről várjuk.” A sikertől, a baró poénoktól, a tárgyak csevegésén át a Nagy Testvér adattengerén való kalandozásig, meg még azon is túl a sikerig…
Félszázada, amikor Hamvas az Ugyanist írta, akkor még naponta hozta a leveleket a postás, ma már olykor csak hetente, mint mifelénk, Békásmegyeren. De ahogy én, úgy kortársam is ritkán tépi föl a postaládát, inkább az okostelefonjából bugyogtatja a szélfútta szösszeneteket. De nem naponta nyolcszor, hanem százszor és ezerszer, vagy ha teheti, folyamatosan.
Nekem nincsen zsebtelefonom, csak számítógépem, de én is gyakorta odakattintok a Thunderbirdre, a vihar-, vagy inkább tündérmadárra, mely elvarázsol engem is.
A postaőrült ikertestvére a „tiszatságmániás, aki benső szennyezettségét a külvilágról igyekszik lemosni; aki a valóságot törli, és a káprázatot tartja meg.” A tisztaságmánia és a világhálón rendszeresen végigsöprő madárinfluenza meg egyéb szörnyű járványhírek összefüggése, gondolom, világos, akár a káprázat alakváltásainak fölmérhetetlensége.
Ha a Fidesz-KDNP politikusai olykor utaznának vonaton, villamoson és buszon, százszor is meggondolták volna internetadó-ötletüket. Ugyanis pl. a közjárműveken a saját szemükkel láthatták volna, hogy a magyar lakosság jelentős része internetfüggő. A harminc év alattiaknak elsöprő többsége nem tekinthető klasszikus adóalanynak vagy választópolgárnak. Már fölszállás közben szinte mindegyik kezében ott a gép, hogy minél előbb léházhasson, küldözgethesse-fogadhassa a csiklandós és egyre hatalmasabb „káprázatot.” Egymás mellett ül barát és barátnő, de nem beszélgetnek, gépeznek. Az űrön át teszik? Ki tudja? Vajon az ily módon kezelt elme és lélek mennyi idő múlva lesz képtelen komolyabb logikai, vagy Uram bocsá’ szellemi kérdésekkel foglalkozni.
Aki ismeri Gazdaságkor lelkét és nyelvét, azt is tudja, hogy a függőség korszerű jelentése ’szabadság’. Akinek kidöntik az italát, azaz akit függősége langy semmijéből kiakolbólítanak, az úgy érzi, hogy elvesztette a szabadságát: legyen az illető alkoholista, dohányos, narkós, hálófüggő. Számára ettől kezdve a kérdés és a válasz egyaránt értelmen túli lesz: rabsága korlátozását zsarnokságként éli meg. Csekély bíztatásra lázadni fog, és sarokba szorított vadként védelmezi „jogait”.
A függőség irracionális szellemi terébe záródott embernek a börtöne lett az otthona. Nehéz rá észérvekkel hatni, hiszen aki bálványát sérti, azt ellenségnek látja. Az ellenfél, vitatárs helyett ellenségben gondolkodni jellegzetes függőségi tünet. Ismerek narkóst, aki szóban szeretne ugyan megszabadulni szenvedélyétől, de apját gyűlöli, mert az gyógyíttatni próbálta.
A szenvedélybeteg a gyűlöletén keresztül könnyen irányítható. Amíg mesélnek neki a „big data processing"-ről, uszíthatják is: látod? az az ember akarja elvenni tőled a poharadat…
 
zia  Palikám !
 
Na  nekem meg ennyibe került  az  53,94  eurós  német  internetadó :
 
Mint te is  tudod  Németországban bérelek egy másfél szobás  lakást, mert gyakran kell kijárnom dolgozgatni.
Jó pár éve vettem ki Münchenben egy  lakást. Frankfurtból költöztem át, még semmi bútorom nem volt,
csak egy  matrac  volt  a lakásban, dobozok, egy  asztal és  azon a legfontosabb munkaeszközöm, egy  számítógép.
Alig voltam egy hónapja az új lakásban amikor becsengetett egy nem túl szimpatikus úriember, mindenféle papírok, igazolvány
és egy  hölgy társaságában, aki hatósági tanú. Kérdezték, hogy van-e  tévém  vagy rádióm,
mert akkor  negyedévenként adót kellene fizetnem. Mondom nincsen, de jöjjenek be,
nézzék meg, ha már  annyira nyomulnak és leselkednek a vállam felett.
 
Bejöttek, bár  érzékeltettem velük, hogy csak pár  pillanatról lehet szó, éppen otthonról/ra  távdolgoztam.
Egyből kiszúrták az asztalon levő számítógépemet.
És az mi ? Van-e Internet előfizetése ? Mert akkor a PC-n lehet rádiót is hallgatni, meg TV-t  is lehet  nézni.
Ah ja, ... tényleg igazuk van, mondtam.  (annakidején még a HírTV-t  is lehetett ingyenesen online  nézni, ma már  mindenért fizetni kéne).
Tovább nem is faggatóztak.Udvariasan elköszöntek, de itt  még nem  fejeződött  be a történet.
 
Egy hét  múlva nem emberek jöttek, hanem egy személytelen kis  sárga csekk  röpke 53,94 EUR-ról.
Bizony VISSZAMENŐLEG  negyed évre és  nem mellékesen zsebremenőleg is a  nagy semmiért,
azaz egy  asztali PC-ért illetve az azon levő Internet-kapcsolatért kaptam egy kis  adót.
Hiába a  teutonoknál muszáj rendnek lenni. Itt elbújni nem lehet a hatóság elől, mint otthon,
a “illiberális”  Magyarországon. Persze  nem fizettem be, ezért aztán a harmadik felszólítás
után átadták egy behajtó cégnek az ügyemet.
 
Ekkor  már  500  EUR-t  követeltek rajtam, behajtási költséggel, kamatokkal és  anyámkínjával együtt.
Kénytelen voltam én is ügyvédhez fordulni, aki azt tanácsolta, hogy minél hamarabb fizessem be a  500 ajrót
és a negyedévenkénti 53,94 ajrókkal se  késsek egy másodpercet sem, ha jót akarok. Pereskedni pedig nincs értelme ez ügyben,
ez nem egy  diktatórikus balkáni  ország, itt  a kivetett  adót  elkerülni nem lehet, mert az adó Németföldön MINDIG jogos és demokratikus.
Persze ez ügyvédi jótanács is vagy 200  ajróba sajgott.
 
Másnap átutaltam a 500 EUR-t és azóta is fillérre (sorry, centre)  pontosan idejében utalgatom,
az  általam csak DIA-nak (Deutsche Internet Adó)  nevezett havi 17,98 ajrókat  (5500 Forint/hó !!!),
negyedévenkénti 53,94 eurókban persze.
 
Szóval néha tiszta DDR-feelingem van itt ebben a szupertoleráns, hiperdemokratikus Deutschlandban.
Ja, és csókoltatom, aki ezek után havi 700 froncsi  internet-adó miatt kimegy a  nyálát  verni a fagyba.
Kormányt  egy  adónem miatt buktatni ostobaság és nem is ildomos.
Kormányt akkor  kell buktatni, ha a miniszterelnök pofája nem tetszik a  kétharmadnak,
márpedig ez meg is történt 2006 és 2010 között. Sikerrel ! És kétharmaddal ! Hosszú és kemény menet volt, de végül megérte ...
 
üdv.
Mimóza
 

2014-11-08

© Gelidan