Újság

A történet történik, a történelmet írják. Az kerül a krónikába, amit beleírnak, s úgy, ahogy a kor urai kívánják. A történet az, ami tényleg megesett, megesik az emberiséggel. Lappang a feledés ködében, s csak annyit tudunk róla, amennyit személyes, vagy családi emlékezetünk megőrzött belőle. De ez is állandóan vegyül más, esetleg későbbi élmények, eszmék, elkötelezettségek színeivel, meg természetesen a feledés szürke párájával.
A történelemírás természetesen arra lett kitalálva, hogy a múltat a maga képére és hasonlatosságára igazítsa, szükség esetén leváltsa(!), s ha kell, átköltéseivel igazolja a pillanatnyi folyamatokat, és megbízói – királyok, elnökök, pártok, cégek stb. – érdekeit. A mostani éltesebbek többször tapasztalták, hogy pl. amit forradalomként éltek át, az fővesztés terhe mellett ellenforradalom lett, majd újra forradalom, és így tovább…
Szó sincs arról, hogy minden történetíró hazudna. Helyesebb arra gondolni, hogy az ő emlékezete – beleértve tanulmányai során szerzett ismereteit is – a miénkre hasonlít, tehát vegyül, sőt „igazodik”. Keresi a választ a divatos korkérdésekre, követi, vagy vitatja az uralkodó izmusokat, bekapcsolódik az izgalmas vitákba, keményebb szóval: rágja a gumicsontokat. Árnyékát ő sem tudja átugrani. Igen tanulságos, hogy „a történetírás atyja”, Hérodotosz vette a fáradságot, hogy bejárja az akkor ismert világot, s úgy írja meg történetét, mégis jellegzetes görög szemüvegen keresztül nézte pl. Babilont, vagy Egyiptomot.
A történelem-kutatás egyik testvértudománya, a filozófia is „átcsomagolja” a tényeket a maga irányzata szerint. A marxizmus egyenesen az emberiség összes gondjának végleges megoldójaként hirdette magát, akárcsak utóda, a liberalizmus… Az is közös bennük, hogy a régieket csak annyiban becsülik, amennyiben előfutáruknak tekintik őket.
Hogy miként, s miért történik ez mostanában, Gazdaságkor poshadása idején, arról érdemes meghallgatni Ferenc pápát: „A mai olasz média világába mély gyökereket eresztett a reklámpiac hatalmi harca, amelybe immár mélyen beidegződött az LGBT (leszbikus, gay, biszexuális, transzszexuális) mozgalom ideológiai harca. Ma az olasz reklámpiac legtehetősebb beruházói a divatvilág világhírű márkái. A divatvilágban már egyértelmű a gender ideológia hatalmi fölénye. Azok a világmárkák, amelyek ellenálltak az ideológiai gyarmatosításnak, mint például a Barilla élelmiszeripari cég, amely kijelentette, hogy kizárólag a hagyományos családot hajlandó megörökíteni reklámfilmjein, valódi ostrom áldozata lett. A Barilla a létező, statisztikailag is kimutatható hagyományos családokat akarta ellátni spagettivel, nem olyan ideológia szülötteit, amelyek az olasz valóságban nem léteznek. Azonnali sajtótámadás áldozata lett, hiszen a média egy olyan világot örökít meg, amely a valóságban nem létezik, és ezt meg kell védenie.” (Ferenc pápa)
Gazdaságkor különös sajátossága a mediatizáltság. Más szóval a sajtó, ami a rádió, a tévé, a világháló és a még újabb eszközök föltalálása által átvette a hatalmat az ismeretek és tudatok fölött: csak az létezik, amit ezek közvetítenek. Ezek pedig egyre mélyebbre süllyednek, már ami tartalmuk minőségét illeti, mert fő céljuk a közönség befolyásolása. Mondjuk ki: butítása, hogy az emberek vevők legyenek bármire, amit rájuk akarnak sózni. Már Hitler megírta a Mein Kampfban, hogy „a propagandát a legalsó rétegek színvonalához kell igazítani”, mert ez a csoport a legszámosabb. Javaslatát összes ellensége és elvbarátja magáévá tette és buzgón él vele. Ami valaha csak fülbe súgott pletyka lehetett, az – legyen bármekkora szamárság, vagy éppen ocsmányság, gonoszság – az a világháló jóvoltából egy szempillantás alatt megkerüli a bolygót és a rászorulókat mind elhülyíti.
A liberális sajtóban a führeri propaganda eszme megvalósítását nevezik demokráciának.