Újság

Jézus csodái mind jók, mert Ő maga is jó. Ezért sosem átkozott, nem rontott meg senkit, nem tett vakká, süketté. Látszólagos kivétel Saul időleges vaksága a damaszkuszi úton. Ő ténylegesen elvesztette a szeme világát, de csak egy időre, amíg meg nem tanult valóban látni, a káprázatokon túli, az igazi valóságot érzékelni.
A jót.
Nyelvünk csodái közé tartozik tanító ereje. Például az, hogy a gyó gyökelem a jó elváltozásával állt elő. Régen hajmát mondtunk, mert a hagyma héjakból áll, mély hangon hajakból. Jer – hívtunk hajdan valakit; ebből lett a gyere. A hajma, jön, jöszte, jere, helyett: hagyma, gyön v. gyün, gyünni, gyüttem, gyöszte, gyere stb. „A székelyeknél gyavúl am. javúl, azaz gyógyúl. A gyógyít szóban a második gy a j (= v) módosulatának tekinthető, pl. ja-v-úl vagy jó-v-úl = jó-j-úl = gyó-gy-úl.” (Czuczor-Fogarasi Szótár nyomán) A gyógyulás tehát javulás.
A vakon született esete azért különleges, mert ő nem egyszerűen beteg lett, mintha elveszett volna a látása pl. hályogtól, vagy trachomás fertőzéstől. Neki születésétől kezdve nem volt látásra alkalmas szeme. Tehát valódi szeme. Nem tudjuk pontosan, hogy mi volt a szemüregében.
Jézus tehát két látó szemet teremtett neki! Valószínűleg ez verte ki a biztosítékot a farizeusokban, ezért próbálták, úgymond, kivizsgálni az esetet. De nem juthattak semmire, mert az Igazság (Jn 14,6) lehetőségét eleve kizárták. Például úgy kérdezgették, mintha valaha is látott volna: „Hogy adta vissza látásodat?" Szóhasználatukat a vakon szülei is átvették, noha nem tagadták a tényt: fiuk eredendő vakságát. Sőt, maga a vakon született is belegabalyodott a farizeusok keltette fogalomzavarba, ám az igazsághoz kitartóan ragaszkodott. A farizeusoknak el kellett volna ismerniök, hogy Jézus olyan csodát tett, amilyent a Teremtés óta soha senki, tehát ő a Messiás. De ők nem ilyen Megváltót akartak…
„Jézus meghallotta, hogy kidobták – a vakon születettet. Mikor találkozott vele, megszólította: "Hiszel az Emberfiában?"
"Ki az, Uram? – kérdezte. Hinni akarok benne."
"Előtted áll, felelte Jézus, ő az, aki veled beszél."
"Hiszek, Uram!" – kiáltotta és leborult előtte.
Jézus megjegyezte: "Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak; Akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, elvakuljanak." Jézus tehát elfogadta, hogy a vakon született Istennek járó Uram névvel illesse, leboruljon előtte, és egyúttal kijelentette, hogy ítéletet fog tartani: helyreigazítja az eltorzult világot, amit a farizeusok és más elbizakodottak a Valóság helyett látnak és helyreállítja a paradicsomi rendet. A Teremtés eredeti rendjét.
„Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus és megkérdezte: "Csak nem vagyunk mi is vakok?"
Jézus így felelt: "Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök." (Jn 9,35-41) A farizeusok bűne nem a vakság, miként a vakon született történetében is szóbajön, hogy a testi hiba a bűnök következménye. Ők, a nép irányítói tényleg nem láttak, hiszen nem ismerték el az egyszerű, tapasztalati tényeket sem. Csupán szemlátással, ha úgy tetszi optikai látással bírtak, lelkivel nem. Ez azokból a szemesekből hiányzik, akik nem „éhezik és szomjazzák az igazságot.” (Mt 5,6) Az igazság Isten, az Egyetlen Valóság, a Világ Világosságának megnyilvánulása. Szent János Pál megfogalmazásában Splendor Veritas – az Igazság Ragyogása – tehát nem a fényé, a villanyé, hanem a Léleké.
Ennek okán Messiás-várásuk is hazugság volt. Látóságuk is, ezért jelentették ki ugyene fejezetben: „Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Mi volt az Üdvözítő bűne? Önmaga. Az, hogy ő a Világ világossága, ő „az út az igazság és az élet”. A farizeusok lelkük mélyén ennek a fölismerésnek álltak ellen: Isten akaratának, hívásának, az Igazságnak. Látónak adták ki magukat, de valójában semmit sem vettek észre, mert irtóztak az Igazságtól, így szándékosan vakok maradtak.
Nekünk való tanítás álvalóságok sziporkázásával vakító korunkban.