Újság

Az igenlő válasz támogatói elvi alapon lebegnek a Wall Streeten, de ők maguk nem bolondok belelépni a kísérletbe. Az 1789-es francia forradalom óta tartó Nagy Kísérlet mai tervezői és végrehajtatói személy szerint nem kérnek belőle. Robespierre-ék is csak egy darabig örültek a guillotine-nak…
Az Ügy fizetett helyi ügynökei pedig nem is sejtik, hogy a megvalósítás mivel jár, hiszen Európa szellemi korcsosulása fölgyorsult az ún. fölvilágosodással, ráadásul a kulturális-politikai eszme-izmusok folyamatos viharai általános zűrzavart kavartak a fejekben.
Mostanára a kontinens bennszülötteinek zöme elvesztette vallását, saját nemzeti kultúráját, közösségeit, az erkölcs és a szépség iránti fogékonyságát.
Legfőképp pedig igazságérzékét. E nélkül pedig gazdasági-pénzügyi sikerei gőgössé tették más kultúrákkal szemben. Olyannyira, hogy szellemi dolgok iránti érdeklődése szinte kihúnyt. Többségüknek sejtelmük sincs arról, hogy elődeik gyarmatosítókként mekkora károkat okoztak a „feketéknek” meg a különféle „színeseknek” és másoknak, és hazájuknak mekkora a felelőssége az afgánok, vagy az afrikaiak nyomora, Európa-ellenessége, elmaradottsága miatt.
Az végképp nem fordul meg a fejében, hogy „szupermodern” és „liberális” világszemlélete nevetséges, ha ugyan nem ostoba, szórakozása pedig éppenséggel undorító sok analfabéta bevándorló szemében. Az erkölcstelen szót is használhatnánk, ha a kortárs kontinenslakók értenék, de már nem értik, mert a múlttal együtt az erkölcsöt is „végképp eltörölték”, továbbá kinek a pap, kinek a papné… Aki más véleményen van, az maradi, reakciós, fasiszta.
Anélkül, hogy ennek a cikknek a kereteit szétfeszítenénk, hadd említsünk néhány gondolatot a Koránból.
Talán sokan tudják, hogy az iszlám Szentkönyv hasonlít az ószövetségi Bibliára, amennyiben hívei számára általános jogkönyv: alkotmány, polgári, családjogi és büntetőtörvény, eljárásjog stb. Alakilag különbözik tőle, mivel meg sem kísérli visszaadni annak mifelénk, a görög tudományosság óta megszokott leíró-történeti vázát.
Hagyjuk is ezt, vágjunk a közepébe. illetve az elejére, vegyük a Korán második és legnagyobb fejezetét, mely A tehén címet viseli, és 286 bekezdésből áll. Rejtett és jelképes üzenetei, példázatai megértése, sőt, az olvasó-imádkozó lelki rezdülései nélkül alig értelmezhető, akárcsak a mi Szentírásunk. Ezért néhány olyan mondatot választottam, amelynek lényege ész elvűvé szikkadt gondolkodásunk számára is fölfogható. Talán.
[127] A Próféta (szav) azt mondta: „Allahra, ha bárki közületek kitart egy olyan eskü betartása mellett, amely saját családja kárára van, Allah szemében nagyobb bűnt követ el, mintha felbontaná esküjét, és olyan megbánást tanúsítana, amelyet Allah megparancsolt.” (Sahih Al-Bukhâri, Vol.8, HadîthNo.621) Lásd még: 5:89
E különös szembeállításon tessék egy kicsit elmélkedni! És fontolgatni a muszlim szavahihetőséget.
Nem oda tereli-e az igazhitűt, hogy a hátránnyal fenyegető szerződést rúgja föl, esküjét tagadja meg, mert az anyagi káron túl a pokolba juthat, ha kitart esküvel megpecsételt szava mellett? Az pedig nem jó hely, mert ugyan szinte minden bekezdés végén olvassuk, hogy „Allah Sokat Megbocsátó, Felettébb Irgalmas.” Ámde ugyanakkor azt is, hogy„Allah szigorú a kínzásban.”(2:165) A kínzással való isteni fenyegetés egyedül A tehén c. fejezetben 19 alkalommal szerepel.
Mifelénk ugyan kifelé tart a divatból, de nézzük a férfi-nő viszonyt!
A tehén fejezet 2:228. bekezdése különösen érdekelheti liberális-feminista benyomulás-párti mozgalmárainkat, legkivált az Allah záródicsérete előtti utolsó mondat.
„A válás alatt lévő nőknek háromhavi tisztulást kell kivárniuk! Nem megengedett számukra, hogy eltitkolják azt, amit Allah a méhükbe teremtett, amennyiben hisznek Allahban és az Utolsó Napban. Férjeik a leginkább jogosultak a visszafogadásukra ez alatt [a várakozási idő alatt], ha jót akarnak tenni. Az asszonyokat ugyanaz illeti meg [férjük részéről], mint amivel ők tartoznak [férjüknek] illő módon.[130]” És itt bukkan föl a kereszténység és az iszlám közt egy hatalmas különbség: „Ám a férfiak a nőknél egy fokkal feljebb vannak.[131] Allah Legyőzhetetlen, Bölcs.”
A nemek közti megkülönböztetés 4. szúrában– A nők – is olvasható. Egyebek között ez rendelkezik arról, hogy a „fiúgyermeket (az örökség elosztásakor) annyi illeti meg, amennyi két leánygyermek része. Ha csak nők vannak, akkor a hagyaték kétharmada illeti meg őket, ha egy nő marad, akkor a fele.” A gyermektelen örökhagyó után két szülője örököl, az anya csak egyharmad részt. Ha fivérek is maradtak, akkor az anyának csak egyhatod rész jár. (11. vers) „Titeket illet a fele annak, amit feleségeitek örökül hagytak akkor. Ha nincs nekik gyermekük. Ha van gyermekük, akkor hagyatékuk egy negyede illet benneteket.” Mindez természetesen „Allah rendelkezése.”
A Tehénhez visszatérve ezt tudjuk meg a nő rendeltetéséről, tiszteletéről(2:223): „Asszonyaitok [olyanok] számotokra, mint a szántóföld[125], ezért úgy közelítsétek őket, ahogyan akarjátok (megengedett módon). Küldjetek előre jócselekedeteket lelketek számára és féljétek Allahot!” Ehhez kapcsolódik: [126] „Feleségeitekkel éljetek házas életet olyan módon, ahogy akartok, kivéve az anális érintkezést, mert az tilos.”
*
Nagyarányú iszlám beáramlás után mi történne az európai jogrenden alapuló élettel? A forradalmak szülte-formálta és emberi jogokkal? Azoknak az egyetemes és nemzeti nyilatkozataival? A különböző forradalmak követeléseire, meg emberi gyöngeségeinkre-vágyainkra épült alkotmányokkal? Az alkotmányokban és egyéb törvényekben sokszorosan rögzített férfi-női jogegyenlőséggel? A divattal? A nyilvános helyeken való viselkedéssel? Talán ennyi elég ahhoz, hogy ki-ki eldönthesse: elfogadható-e önmaga és házastársa számára.
A lista korlátlanul bővíthető. Nem tesszük, csak egy jelenségre hívjuk föl a figyelmet: a nemzetközi óriástőke minden jogra, erkölcsre fütyülő hatalmára.
A muszlimok számára a Korán nem holmi vallási irat. Szentkönyv és legfőbb jogforrás – Mohamed szájával maga Allah rendelkezik benne! Éppen ezért a kalifák, elnökök, főmuftik nem alkudozhatnak. Allah ellenében az államot a vallástól nem választhatják szét, jottányit sem engedhetnek a Korán előírásaiból. „Ekképpen tettünk benneteket (muszlimokat) középúton járó[90] közösséggé, hogy [az Ítélet Napján] tanúk legyetek az emberek ellen, a Küldött pedig tanú legyen mellettetek.”(2:143)
A keresztények nem akarnak „tanúk lenni az emberek ellen”, noha kezdettől tudják, hogy vannak ellenségeik, hiszen történetük minden gazságra képes világunkban is példátlanul kegyetlen, hosszadalmas üldöztetéssel kezdődött és ez máig lankadatlan. Jézus Krisztus követőjének legnagyobb föladata nem a túlélés, hanem az ellenségszeretet. Nem mindig sikerül. De akinek igen, az a szentek, tehát az üdvözültek közé kerül, mert hű maradt az Igazsághoz.
*
A címbeli kérdésre a válasz: igen, létezhet iszlám Európa, de nélkülünk: vallásunk, jogrendünk, társadalmunk, kultúránk, művészetünk, családunk, személyünk nélkül.