Újság

Igen, Hölgyeim és Uraim, igen, inkább mi, mint ki.
Először is statisztikai adat: az európai jellegű civilizációkban egyre kevesebb keletkezik belőle. A népmozgalmi szakértők szerint – ha a jelenlegi irány folytatódik – akkor 2050 körül a „legfejlettebbnek” mondott EU országokban számszerű többségbe kerülnek más kultúrák követői és kisebbségbe a mostani őshonosok. Pl. Belgiumban is muszlim többség lesz, erős hindu, buddhista, szikh stb. kisebbséggel, itt-ott némi keresztény zárvány és a konzumidióták öntudatlan, bennszülött pogány masszája.
Magyarország reménye sem az Ádám óta való esetleges ittlétünk, miként némely szittya testvérünk hiszi és terjeszti, hanem a magyar család: hűségünk, hitünk, nyelvünk, kultúránk, szorgalmuk. A Magyarok Nagyasszonya, Szent István és szentjeink serege, Szent Mihály oltalmában.
A családot az európai civilizáció egyre kevésbé tartja fontosnak. A házasságkötések száma csökken, az esküvők ideje kitolódik, gyakran éppen a foganóképesség határáig. Mások meg saját ivarukból keresnek társat maguknak. A gyermekáldást az európai civilizáció népei zömmel elutasítják. A gyermeket magát és az áldást is. Erről a statisztikák nyers őszinteséggel tanúskodnak.
A gyermekáldás fogalmát a latin, a német, az angol nem ismeri. A magyar gondolkodás sajátos gyümölcsének látszik. Áldás szavunk is. A Czuczor-Fogarasi szerint alapja az Á gyökhang. „Elvont törzse ál (= á vagy áh hangon sóhajt, ugyanaz hála szó törzsével), melyből d hozzátéttel lett: áld, mint a tol, ol, mos, gyökökből: told, old, mosd. Származéka az imád. Egyébiránt rokonok a mandzsu: aldsime, latin: laus, laudo, hellen: aeido, odh, a szláv nyelvekben: aldov, aldujem, stb. E széleskörű rokonság a szó régiségére utal: megeshet, hogy az áld ige akkor formálódott, amikor az említett nyelvek beszélői még egymásra ható közösségekben éltek.
Rokona az ád>ádáz, és a d~t zöngés-zöngétlen váltással az átok is – újabb szép példája nyelvünk sajátos észjárásának: az ellentétek egyben-látásának.
Az említett ipari civilizációkban, egyre hangosabb az a kisebbség, mely szeretné kikerülni az emberré válás ontológiai döntését: „Az ember ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik s a kettő egy test lesz.” (Ter 2,24, Mk 10,7) E csoport létszámáról nincsenek megbízható világ-adataink, de a világsajtóban roppant népszerűek: egy homoszexuális pár az anyakönyvvezetőnél legalább akkora nyilvánosságot kap, mint mondjuk egy tömeggyilkos az óvodában. Pár éve írta a HVG (2011. szeptember 29.), hogy „Az együtt élő melegek és leszbikusok által vezetett háztartások száma továbbra is csekély Amerikában: a 116 millióból alig fél százalékot tesznek ki. Amíg azonban az egynemű párok 2000-ben még csak 358 390 háztartást mondtak a magukénak, ezek száma 2010-re 646 464-re emelkedett.
A több mint 288 ezres emelkedés nem kis részben annak köszönhető, hogy hat szövetségi tagállamban, valamint az amerikai fővárosban engedélyezték a homoszexuálisok házasságát, más államokban pedig lehetővé tették számukra az együttélés egyéb formáit.”
A Biblia tanítása szerint ilyen házasság ontológiai okból nem lehetséges, természetesen biológiai – szélesebb értelemben – tudományos alapja sincs. Az ember nem csiga, azaz nem hímnős. Ivarszervei, hormonjai egész testalkata neme szerint fejődik, sőt a viselkedése is. Közismert, hogy a babaruhák szabása a gyermekek egy-másfél éves koráig nem különbözik, ennek ellenére a pár hónapos kisfiúk és kislányok viselkedése már nemük szerinti.
A hímnősösdit játszó álszülők örömmel megúsznák a magzat érésére való várakozás, a szülés, a csecsemőkor édes-keserves, szülőnevelő tanítását? Talán félnek saját gyermekük tekintetétől? Gazdaságkor gyermekeként rögtön a „készáruval” kezdik, miként az áruházban szokták? Nem kell a széles, több nemzedéknek biztonságot adó rokoni háló? Nemzetség?
Mi vár egyénekre bomló népükre, melytől nyelvet, kultúrát, családot, történelmet kaptak?
Az állatvilágban, jelesül a méheknél, léteznek álanyák. Ha az igazi, a királynő elpusztul, akkor egy dolgozó méhet – ez mind nőivarú – társai az ő táplálékával etetnek, amitől kifejlődnek a petefészkei. Sőt, át is veszi a méhcsalád irányítását. Párzani is képes, de s csak here-petéket rak, azokat is össze-vissza. Ha a méhész nem intézkedik időben, az egész méhcsalád elpusztul. Az álanyás családot jobb megszüntetni, mert ha igazi anyát kap, megöli.