Újság

A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) igazgatója, Zentai Péter László szerint az április 23-án kezdődő XXII. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon megemlékeznek a 220 éves szervezett magyar könyvkultúráról. Ugyanis 1795-ben alapították a MKKE első jogelődjét, a Pesti Könyvárusok Grémiumát, a Pester Buchhändler Gremiumot.
Ez derék, de vajon miért éppen a Pesti Könyvhandlék szövetkezésétől kéne számítani a magyar könyvkultúra születésnapját?
A kultúra szó a latin colere ’művelni’ igéből származik és átvitt értelmei sem idézik a ’kereskedés, üzletelés’ fogalmát. Inkább a ’fölemelés, átszellemítés, istentisztelet, imádás’, azaz ’kultusz’ jelentések kapcsolódnak hozzá.
A könyvkereskedelem tisztes ipar, és becsületes üzlet is lehet, de a kultúrával összekeverni… Ráadásul szándékosan, éppenséggel könyvüzletemberek által! Éppen a Könyvfesztivállal kapcsolatban, amely a legtöbb bőrt húzza le a rendezvényen árusító kiadókról. Akik persze szintén üzletemberek – másként nem is tudnának megélni, de mégis egy lépéssel közelebb állnak az írókhoz és talán az olvasókhoz is. Mindez történik egy olyan korban, amikor az írók kizsákmányolása és megalázása minden korábbi mértéket meghalad. Az igazgató úr megnyilatkozása is e folyamatot erősíti. A szavak értelmének megrontása ugyanis rosszabb az alkotók lassan megszokott fosztogatásánál, mivel a gondolkodás, az emberi együttműködés, valójában a kultúra megzavarásához vezet.
Ha már el is akarják foglalni az üzletemberek a kultúrát az alkotóktól, halkan, csöndben fölhívjuk a maradék Olvasók figyelmét, hogy hazánkban a Pécsi Püspöki Könyvtárat – ma a Pécsi Tudományegyetem Könyvtára – Klimo György pécsi püspök (1751-1777) alapította meg 1774-ben, és nyilvánossá is tette mindenki „közhasznára”, Magyarországon elsőként!
Vajon nem ezzel az áldozatbemutatással kezdődött a „szervezett magyar könyvkultúra”?
Vagy Mátyás világhírű Corvináival, melyek egyikének XV. századi török átirata akkora riadalmat keltett a hunfalvysta magyarságtudományban, hogy száz évnél tovább tartották zár alatt az Akadémia könyvtárában? Talán mert a könyv elsősorban a szellemi élet része, s nem az üzletié?
Ezért nem hagyható ki a sorból a sárospataki Kollégium könyvtára? Ez egyidős az iskolával, tehát 1520-30 között keletkezett, s később befogadta a Rákóczi fejedelmek könyvtárát, mert olyan is volt nekik.
Esetleg a Károly Róbert idején (XIV. sz.) épült gyöngyösi ferences rendház könyvtára kezdte a honi könyvkultúrát? Ennek különös érdekessége, hogy a II. Világháborút követő szovjet zabrálás és kommunista könyvégetés elől a barátok számos ősnyomtatványt, középkori kéziratot rejtettek el befalazott fülkékben. Szabadulásukig angyalok vigyáztak rájuk. Pedig jó pénzért el is adhatták volna a páratlan kincseket…
Vajon III. Béla (1172-1196) kancelláriájához nem tartozott-e könyvtár? Lehet-e kormányzati központot üzemeltetni a korábbi királyi rendeletek, országgyűlési törvények, fontos oklevelek, nemzetközi és hazai szerződések stb.| hozzáférhetősége nélkül?
Írásos adat szól arról, hogy Könyves Kálmán királyunk (1095-1116) 1100-ban tartott országgyűlése magyarul alkotta meg I. Törvénykönyvét, melyet Albericus nevű papja fordított latinra. Ő írta Ajánló levelében Szerafin esztergomi érseknek: „…uram, aki tudod, hogy ennek a népnek nyelvében kevésbé vagyok járatos, ha tollam a megkezdett út ösvényétől valahol eltér, azt kérem, hogy irántam való szokott jóakaratoddal egyrészt a fölöslegeseket nyesegesd le, másrészt a hiányosságokat egészítsd ki, a tévelygéseket javítsd ki, a helyesen mondottakat pedig atyai kegyelmességgel támogasd, és mielőtt a nyilvánosság füléhez jutnak…”
Talán nem jogtalan föltételezni, hogy sem korábbi, sem későbbi országgyűléseken sem vitatkoztak latinul a magyar nemesek, sőt, a papok egy része sem, mert járatlanok valának Ciceró nyelvében. Az is valószínű, hogy megőrizték az országgyűlési jegyzőkönyvek magyar és latin változatát egyaránt.
És ha már Könyves Kálmán idejében járunk, akkor kérdezzük meg, ugyan miért hívták Könyvesnek? A helyes megfejtő jogosan viselheti az „első magyar helyes megfejtő” címet.
A pannonhalmi Főapátság honlapján olvasható, hogy „Egy Szent László-kori (1090 körüli) oklevél tanúsága szerint a 11. század végén Pannonhalmán már 80 kötetet (kb. 200 művet) tartottak nyilván. 1786-ban, a rend feloszlatáskor, már több mint 4.000 kötetet számlált a gyűjtemény. 1802-ben a könyvek közül csupán 757 kötetet és 27 kéziratot szállítottak vissza a monostor könyvtárába. (…) Napjainkban körülbelül 400.000 kötetet őriznek a gyűjteményben.” 1090 nem lehetne a magyar könyvkultúra kezdő-időpontja?
E rövid könyvészeti kutyafuttát nem zárhatjuk Szent István nélkül, mert a könyv és a könyvkultúra elvan kereskedő, sőt, kiadó nélkül is, de író nélkül…
Közismert, hogy az országszervező, törvényalkotó, győzhetetlen uralkodóban első olyan írónkat is tisztelhetjük, akinek egy ezer éve írott műve ránk is maradt.
A 220 éves évfordulót meghagyjuk a könyvhandléknak.