Vélemények

 

Czakó Gábor: Magyar-Magyar Nagyszótár c. könyvéhez

 

 

Czakó Gábor immár több mint 12 éve tartja BEAVATÁS-os nemzeti lelkigyakorlatait a Duna tévében. Idén karácsonykor kereken 300. adását hallgathatjuk. Írósága és családapasága egyébként is önmagáért beszél. Elkötelezettsége és tartása a megélt és megvallott evangélium. De kalandozott már a politikában is Antall József idejében, történetíróként is megállja a helyét, főleg ha regényeit és rémmeséit elemezzük. Legújabban viszont nyelvrégészként kelt feltűnést nemcsak „szakmai körökben”, hanem a „gyalogmagyarokban” is, akikből az elmúlt jó pár évtized kilúgozta a hitet és a tartást. Kedvenc- azóta tudatunkban is meghonosodott- nyelvi leleményei közül talán a legfontosabb: Gazdaságkor. Ezzel a szóval jellemzi korunk politikai-gazdasági, szellemi-lelki folyamatait. Gazdaságkorban az isteni és a természeti törvények visszájukra fordulnak, „azt adják a császárnak, ami Istené, a búzát eldobják, és a pelyvát dagasztják.” A fő elv a látszat, miközben a szellemi-lelki létminimum alatt tartott tömegeket a giccs-törvény cirkusza és kenyere élteti, az ember pedig, arctalan masszaként, a piac és a pénz isteneit imádva, ha kell, ha nem fogyasztja a hot-dogot és a kólát.

   Szótárt azzal a szándékkel szoktak készíteni, hogy pallérozzák a nyelvet. A magyar nyelvet pallérozni meg kész gyönyörűség. Amikor a szerző a Magyar-Magyar Nagyszótárt, voltaképpen, mint enciklopédiát adja kezünkbe, azzal a szándékkal teszi, hogy Gazdaságkor hazugságaival szembesítsen. Ráadásul annak magyar hitbeli, lélektani, felfogásbeli sajátosságaival. Ez a szótár szembesít önmagunkkal. Azzal a képességünkkel, amellyel mi is folyton megkötjük a mefisztói alkut, amikor hagyjuk, hogy mindent elhitessenek velünk, amikor engedelmes konzumidiótákként vásárlunk és fogyasztunk mindent, amit kínálnak: giccset, szemetet, bóvlit.

Ezzel a szótárral Czakó Gábor nemcsak nyelvészeti munkát végzett, hanem még inkább felvilágosítót, ha úgy tetszik missziós feladatra vállalkozott. A szavakon túl belesűrítette ennek a kornak a hitvilágát, nyelvtanát, gondolkodásmódját is. Nyelvünk sajátos tudását és képességét kihasználva olyan új szavakra és szóösszetételekre bukkan, amelyekkel szembefricskázza a minket megölni akaró rendszert, és akár a védőoltást is kezünkbe adja, hogy éljünk vele, hogy ne engedjük magunkat eladni, kisajátítani, rabszolgává tenni. Felnyitja a szemünket a szívünkben-lelkünkben, nyelvünkben rejlő lehetőségekre. Görbe tükröt tart elénk, hogy amíg nem késő, rájöjjünk: nagyon meg vagyunk vezetve… Ahogyan ő maga fogalmaz: „a Magyar-Magyar Nagyszótár bevezet a kor vallásába, nyelvészetébe, megmutatja, miért nem érti magyar a magyart, ugyanakkor segít eltévedni lelkünk meghitt, belső zűrzavarában is”… Hogy ez mennyire így van, -a szótárban rejlő szócikkek olvasásához, kedvcsinálóként- hadd kivonatoljak néhány címszót, amelynek jelentését maga a szerző is segít megértetni: -avantgárd- baloldali sítanfolyam melyen tavalyi hóból készítenek lesiklópályát jövőre.

Na és hadd tegyük hozzá a sajátosan magyar felelősségvállalást Horn Gyula szájából: Na és?

Akasztófahumor és csípős irónia, a szavak mögött megbújó lélek derűje, nyelvi lelemények és játszi könnyedséggel bővíthető, dagasztható tartalom- ezért sajátosan magyar és nagy ez a szótár. Nemrég megjelent újabb kiadásának is ez az alcíme: harmadik játszva bővített kiadás. Érdemes kézbe venni, mert ettől biztos, hogy „elered” az észjárásunk is.