Vélemények

Meglehet, mindhárom változatnak van vagy lenne jövője, bár Gutenberg nagy találmánya fölött már gyászmisét mondtak, s egy ideje szorgosan húzzák a vészharangot, mégis – talán a hagyomány, a megszokás okán? – mintha ez a kis kezes jószág lenne a gondolatnak adekvát megjelenési forma. Akár egy zsebben is elfér, bármikor, bárhol, ebéd közben, napozásnál, államvizsgára készülve villamoson és akár meccsnéző unalom ellen is elő lehet venni, bólintani rá, vagy vitatkozni vele. És aztán újra elővenni, ellenőrizni a gondoltakat, írottakat, s akár vitapartnernek vagy forrásmunkának is megteszi. Mert tanulni is lehet belőle, okulni is nem keveset, de a szerző megengedő attitűdje a vitát is jól viseli. Czakó olyan kérdéseket vet fel – például Isten, hit, hitetlenség, elit, sajtószabadság, magány, magyarság, megváltás, alázat –, amelyek ugyan velünk vannak a mindennapjainkban, de csak ritkán keresünk, és még ritkábban találunk rájuk választ. Nos, megteszi ezt helyettünk a szerző. Elegánsan, könnyedén, néha még mosolyogva is, úgy tart előadást nekünk, mint a jó tanuló Karinthynál, saslengés közben közel visz bennünket a számunkra szinte megfejthetetlen négyzetgyök kettőhöz, miközben a kétszer kettő józanságát egy pillanatra sem feledi. Jó könyv, okos könyv, bármikor abbahagyható, elővehető, felüthető, idézhető, mindenütt valami okosságba botlik az olvasó.