Trianonosdi


Ha valami okból sűrűbben nem lehet, akkor egy-két száz évenként Európa földevői eljátszanak egy különös játékot hazánkkal. Mással aránylag ritkán, velünk annál gyakrabban. A játék látszata valami vita, netán háború, aminek egy a lényege, hogy nekünk nincs és sose lehet igazunk, csakis nekik. Hogy-hogy véletlenül sem hajlik – ó nem mifelénk, hanem, ha már az igazság felé nem fordulhat, akkor semerre, inkább valaminő átlag felé, esetleg középre a Nem babra megy a játék bírósága. Dülöngélés közben rendre ez derül ki, tehát nem gyerekes bunyó folyik körülöttünk, hanem inkább életre-halálra. Tévedés ne essék, rendre miránk mutat, mert folyton a mi életünk-halálunk a tét. Úgy szól a szabály több, mint ötszáz éve, hogy ők nyernek. Ha véletlenül nekünk kedveznének a lapok, akkor is ők nyernének, és ha a sors úgy hozná, hogy nekünk állna a zászló százmilliárd az egyhez arányban, akkor is az ő győzelmüket hirdetnék ki – ha nem Trianonban, akkor Brüsszelben, vagy bárhol – hely akad bőven.
Titok, mert nálunk nincs olyan eldugott hely, ahol ne akadnának olyan nagyokos magyarok, akik mindezek ellenére ne tudnák, hogy a trianonosdi nyerhetetlen. Persze valaki ettől még mindig megnyeri – egyelőre. És a valaki soha nem mi vagyunk. Általunk nem nyerhető? Miért nem? A pekingi, washingtoni és londoni pontos idő szerint folyton nem, vagy ha így jobban tetszik: mi soha. Ők olyan életszöget, más szóval alapállást vettek föl, ami látszólag nyerhető kilátást ígér. Nekik, örökre. Mint a Kígyó Évának és Ádámnak. Bedobhatnák Nagy Szulejmánt, az első Világháborút, Lenint meg a mindannyiuknál erősebb Soros Györgyöt, valahogy akkor sem sikerülne. Ők szívesen állnak a versenydobogó tetejére, de a magyar ügy miatt kerülik.
Miért a sok csata? A tömérdek párt stratégiai nagymenőinek nehéztüzérsége meg összes pénze harcba száll velünk s nem tudják, hogy a végtelen harcban végül csakis másodikok lehetnek. Miért? Nem titok: tisztátalanul gondolkodnak, és ezt bizonyítani sem kell, mert büszkék rá, nem is rejtegetik, márpedig a tisztátalanság biztos vereséghez visz. Látszólag ma korszerű és haladó. Holott az erő és a hatalom Isten oldalán áll, hiszen nem tőle eredő erő és hatalom nem is létezhet. Elméletileg sem, mert az van, Aki Van! Kívüle senki és semmi nincs. Ami nincs, más szóval: ami kimaradt a teremtésből, az a Létből, és az Igazságból is kiesett, tehát valójában nem is jött létre. Ennélfogva amit történelemnek hívnak a mai megmondók, az az ő hiú álmuk. Porvihara el- elborít bennünket? Köhögjünk hát! Köhögjük ki a vért meg a sarat a tüdőnkből, segítsünk sorstársainknak, aztán ballagjunk tovább.
 


2020-07-08 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.