Szép vagy jó

Nem is olyan régen még „jó napot!” kívántunk köszönés gyanánt. Így volt ez pl. a franciáknál is: „bon jour!” a németeknél nemkülönben. Manapság a Legyen szép napod! – rohamosan terjed a Jó napot! rovására.
Have a nice day
Ami külföldi, ráadásul angol, vagy legalábbis annak látszik, az mostanában futótűzként terjed mifelénk. Először azért, mert angol, tehát a manapság legmenőbb nyelv kifejezése, másodszor azért, mert berobbanása idején újnak számított, az új pedig Gazdaságkor egyik alap-varázsigéje. Lásd új lakás, kocsi, házastárs, stb.
Természetesen a szépelgők zöme nem tud angolul, de mivel az angolos látszat önmagában menő, ezért a célnak megfelel. A cél pedig ennyi.
Maradjunk a magyarnál. Tudjuk, vagy legalább illene tudni, hogy a miénk a világ leggazdagabb nyelvei közé tartozik. Szókincse nemcsak szinte beláthatatlan, hanem egyúttal minden magyar számára azonnal érthető valamennyi saját fejlesztésű szavunk, kifejezésünk – függetlenül a beszélő és a hallgató iskolázottságától. Tanúja ennek népdalaink és népmeséink közismertsége. Óvodás gyermekeink is játszva tanulják és nem is felejtik őket.
Nálunk bőven jut szó minden fogalomra. Érezzük a szép és a jó kapcsolatát, de ellentétüket is... Miért? Mert látjuk és lényegesnek tartjuk ütközésüket is – nem feledve persze összefüggésüket sem. Nos, a szép asszony, a szép ház, a szép gyümölcs, a szép macska nem biztos, hogy egyúttal jó is. A szép külső gyakran szolgál a rothadt benső leplezésére. Például romantikus regények gonosz alakjai, különösen hősnői – jelesül Jókai könyveiben – mind gyönyörűek; miként a paradicsomkerti alma szép és kívánatos és így tovább.
Visszatérve a „Szép napot!” köszöntéshez, talán már észrevesszük sántaságát. És éppen sántaságával kapcsolódik korunk lényegéhez: a fölszínességhez, a látszathoz, a káprázathoz, az öncsaláshoz. A szép nap örökös fürdőidő. Sosem esik az eső, folyton aszály van. Nem az igazság szenvedélyes keresésével telik, hanem sütkérezéssel, élvezkedéssel, műkalanddal. Így aztán nem is telik: nem telítődik igazi élménnyel. Leginkább üres marad, miközben múlik. Némi hangváltozással: mállik. Csömör marad utána. Gazdaságkor terve, hogy az emberek élete üresen málljék szét.
Ha a túloldalról vizsgálódunk, akkor sok élve enyésző sorsot látunk, melyek elolvadnak az örökös rohanás fényes örvényeiben. Erre a mélységes sorstragédiára az sem orvosság, ha szépnek hazudjuk elveszelődő életidőnket.

 

 


2019-10-09 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.