Jézusomnak szívén...

Ha az ember kerülni szeretné a napi politika békalencsés posványát – tisztelet a jóért küzdőknek! – akkor is megesik vele olykor, hogy belecsusszan a gödörbe, s takaríthatja magát. A nagyja, a sár, a rohadó levelek, a döglött békák meg hasonlók aránylag hamar letisztíthatók, de a szag, amilyen rejtőzködő, olyan szívós. Nehezen hagyja el, amit megkaparintott. Miként az illatok könnyedén és láthatatlanul járják át a mezőket meg a kerteket, ugyanerre törekszik a büdös csalafintaság is, gyakran a gonoszsággal karöltve. Akkor persze már nem szellős, enyhén fintorogtató beugratás, vagy szellemes tréfa a csípősebb fajtából, hanem gránitkemény gazság, ami új állaga ellenére képes látszólag légies hadmozdulatokra.
A teremtés tökéletességére vall, hogy a bűn ugyan igyekszik a maga nemében hibátlan meg erős, sőt édes erénynek mutatkozni, mégsem sikerül neki soha hosszabb időre megvetni a lábát. Ennek történelmi és egyik friss politikai példája a sorosizmus, ami behálózott sok millió tanult mai embert, akik készséggel buktak mesterük csalijára abban a hiszemben, hogy az általa eléjük vetített új társadalom csudálatos lesz, különb elődeinél lásd: nácizmus, kommunizmus, stb, tökéletes is lesz, egy szóval: jó. Végtére is a fejlődés megállíthatatlan, mert minden jel szerint örökkévaló.
Tényleg? Itt közbevetjük, de részletes tárgyalását egyelőre elhalasztjuk, hogy ne vágjunk saját szavunkba. Most legyen elég annyi, hogy a megújulás leplében fáradhatatlanul tetszelgő sorosizmus emberi találmány létére isteni – földi törvények fölé emelkedő – kinyilatkoztatásnak állítja be magát. Ebben is követője Marxnak, Hitlernek és a többi hasonszőrűnek és egytestvér korunk, Gazdaságkor hírhedett alapeszméjével: az istentagadással, és annak társadalmi-politikai fejleményeivel, a kommunizmussal, a nácizmussal, a konzumidiotizmussal, a kapitalizmusal stb. Érdemes kiemelni, hogy ezek az izmusok ugyanarról a trágyadombról táplálkoznak. Éppen ezért azonos a lényegük, hiszen mindnyájan korunk egybevágó társadalmi-gondolati fejleményei. Ha legalább ennyit észreveszünk, akkor elkezdhetünk gondolkodni és dolgozni a megoldáson.
A föladat nem könnyű. Leginkább azért nem, mert folyamatosan érezni fogjuk, hogy külső támogatásban aligha reménykedhetünk, hisz korunk fönnforgó erői látszólag nem bűnözők, hanem ellenkezőleg: a hibák, a társadalmi igazságtalanságok és hasonlók fölszámolásán fáradoznak a francia forradalom óta. Persze – ha jól megvakarjuk – akkor láthatjuk, hogy leginkább a gazdaság, a haszon, a nyereség, az átejtés, a bepalizás és hasonlók udvartartásában sürgölődnek. Tehát ellenünk működnek! Akkor is, amikor emberbarátnak mutatkoznak. Ekkor rántják le magukhoz a gyanútlan sóvárgót, aki elfeledte a Kinyilatkoztatást, hogy egyetlen reményünk a mi Atyánk és az Ő családja lehet.
„Jézusomnak szívén megnyugodni jó.”
Másutt nem is lehetséges!
Karácsonynak a világ gyökeréből eredő üzenete a parányi, magatehetetlennek vélt betlehemi csecsemőszív, melyen az egész emberiség megnyugodhat és boldogságra lelhet.


 


2020-04-14 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.