Égi jel

Jézus általában nem szokta elutasítani a hozzá fordulókat. Sőt, általában végtelen türelemmel foglalkozott velük.
Szent Márk evangéliumának 8,11. versében olvassuk: „Ott farizeusok jöttek hozzá és vitatkozni kezdtek vele.” Igen jellemző a farizeusokra a vitatkozás. Ők a kiképzett pörlekedők közé számítódtak: elemük volt a szócsata, akár manapság némely jogászoknak, irodalmároknak, politikusoknak, szomszédasszonyoknak. Mielőtt bármelyik csoportot megbántanám, inkább afféle embernek képzeljük el őket, mint a görög és római szofistákat, akik a csűrés-csavarás, a szómágia mesterei voltak, s akik bármiről-bárkiről akármit bebizonyítottak, s ha fordult a széljárás, akkor az előbbinek az ellenkezőjét kezdték igazolni. Mindenkor szerették villogtatni az eszüket, akkor is, ha a vita tárgya, különösen annak lényege a legkevésbé sem érdekelte őket. Imádták önmagukat, imádtak enfényükben tündökölni.
Mondhatjuk úgy is, hogy az igazság, és az igazság sorsa csöppet sem érintette őket. Szívük-lelkük meg se moccant, ha szavukat a győzelem érdekében az ellenkezőjére kellett fordítaniuk.
Mindennek előmunkálata bebizonyítani, hogy ők nem csak okosabbak, de ellenfelük náluk alábbvaló. A köznyelv a görög szofistákhoz köti a csűrés-csavarás mesterségét, de nem kétséges, hogy mindenkor, ezredévekkel korábban és a világ összes sarkában akadtak olyanok, akik bármit, bárkiről, bármikor bebizonyítottak egy hordó borért, vagy csinos rabszolgalányért.
A sikerhez nem kell több egy jó ötletnél. Először a bizonyítási terhet kell megfordítani, az ellenfélre löcsölni, Például olyasvalamire kell kényszeríteni a kiszemelt áldozatot, amit az úgysem tud teljesíteni. A legegyszerűbb lehetetlent kívánni tőle, bármilyen ellenvállalalás nélkül. Ez utóbbi legalább olyan fontos, mint az előbbi.
A farizeusok tehát kényelmesen elfészkeltek Jézussal szemben és „égi jelet kértek tőle, hogy próbára tegyék.” Föltétlenül közbe kell vetni, hogy az önjelölt vizsgáztatóknak fogalma sem lehetett az égi jelek kinézetéről, mibenlétéről, mert ilyesmit még soha sem láttak. „ Ő lelke mélyéből fölsóhajtva így szólt: "Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet." Ezzel otthagyta őket, ismét bárkába szállt és átkelt a túlsó partra.” (Mk 12-13)
Miért nem mutatott nekik égi jelet a Megváltó? Büntetésből, mert rászolgáltak. „Vakok lettek, hogy ne lássanak.” Megmutatta nekik önmagát, de a hitetlen nagyokosok nem ismerték föl a tulajdon szemük előtt megjelent Megváltót, a világtörténelem legnagyobb égi jelét, mert az nem úgy nézett ki, amilyennek ők látni akarták. Nem úgy táncolt, ahogy ők fütyültek.
 


2019-08-14 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.