Hol a határ?

Amikor Jézus elküldte azt a bizonyos hetvenkét tanítványt, egy egészen különös utasítással bocsátotta útra őket: "A pogányokhoz ne menjetek és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek.”
Márk Evangéliumának 6. fejezetének 1.-7. versében olvassuk. „Ezután az Úr más hetvenkét tanítványt választott ki és kettőnként maga előtt küldte őket azokba a városokba és falvakba, ahová készült. Így szólt hozzájuk: "Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.” A szöveg egyértelműen többet jelent a szokásos mezőgazdasági munkák koronájánál, a betakarítást jelentő aratásnál, hiszen már az első mondat megnevezi Istent, aki az aratás ura. Nem egyszerűen gazda, aki napszámosokat fogad valamilyen föladat elvégzésére, hanem ő az Úr, a mindenség alkotója, aki a Világ művelését várja az emberiségtől. A művelés átalakítást jelent, új, a megszokott biológiai létkörnél magasabb rendű, minőségű világ szellemi-emberi formálását. Ehhez nélkülözhetetlen a lelkek alakítása, képzése mennyei, isteni minőségek befogadására.
Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne hordjatok erszényt, se tarisznyát, se sarut. – E hármas tilalom máris sokat elárul Isten terveiből. A jámboroknak nem a harcot, hanem a kivonulást javasolja az anyagias, érdekelvű, tehát becstelen világból. Ki nem találkozott olyan emberrel, aki azt képzelte, vagy csak hazudta önmagának, hogy ő majd ügyesen beépül a gazemberek rendszerébe, s belülről fogja megjavítani? Eddig senkinek sem sikerült. A bűnözők elhárító rendszere éberebb a capitoliumi libáknál… Útközben senkit se köszöntsetek. Ha betértek egy házba, először is azt mondjátok: békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban és egyétek-igyátok, amijük van. Megérdemli a munkás a maga bérét. Ne járjatok házról házra.”
A hetvenkét tanítvány szétküldéséről mély értelmű történet olvasható Lukács Evangéliumában is.
A világ már csak olyan, hogy a tennivaló rendszerint meghaladja a rá vállalkozók teljesítőképességét. Valljuk be: a miénket talán nem? Már csak azért is, mert ha tudásban és a hozzá kapcsolódó munkában való előrehaladásunk során megoldjuk ugyan az előttünk tornyosuló gondokat, ám hamarosan észrevesszük, hogy ezek helyén minden eddiginél nehezebb és furmányosabb föladatok lesnek ránk. Néha olyanok, amilyeneket az előttünk járók hírből sem ismertek.
Miért éppen nekem kell ezekkel gürcölnöm?
Mert soron vagyok…
 


2020-02-24 00:00:00 - Vissza
 
© 2009 CzSimon Bt.